JRR. Tolkein
A Gyűrű verse

Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfeket földjén, sűrű árnyak mezején

Vers a mágusokról

Tudod-e a tant
jöttek ők öten
egy tért vissza csak
Középfölde őket
míg Dagor Dagorath
Hogy hallotad az
Nyugati Urak
Eltűnt ezer út
s Manwe hallgat hogyha
Hol hajdan Nyugat volt
alvó füledbe fújta
csöndjében a hírt,
elfelejtett tájról
évek tengerén át
Az Első Király
Szauron, a végső
titkok titka volt-
ősi messzi tájról,
a többi soha többé,
nem keresei már
nem jő és a Düh.
Amanföldi hős
tanácsát a titkost?
erre vezető,
halandókra lel.
onnan hozta szél,
egy feket éjjel
hozta hűvösen
elsülyedt időből
a töprengő észig
emlékében él még
végzetes veszély...

Frodó verse

Indul a küszöbről az Út:
ha nem vigyázok, elszelel;
felkötöm én is a sarút,
gyerünk utána, menni kell,

utak találkozása vár,
futok, a lábam bizsereg-
csak ott lehetnék végre már!
Aztán hová? Ki mondja meg?

Aragorn éneke

Van, mi arany, bár nem fénylik,
van, ki vándor, s hazaér;
régi erő nem enyészik,
fagyot kibír mély gyökér.

Lángját a tűz visszakapja,
árnyékból a fény kiszáll;
összeforr a törött szablya,
s koronás lesz a király

Legolas éneke

A Tenger, a Tenger vár! A sirályhad víjjog,
Tombol a szél ma, fehér habokat vet a szirtfok.
Nyugatra, nyugatra, a nap is oda bólong;
Hallod-e szavukat, szürke hajó, mondd?
Embereim szava szól, kik előttem járnak;
Már jövök, én sem bújok, bár itt óvnak az ágak.
Ég veled, otthon, órák s évek hullnak romolva;
Vigyen a vizek hátán magány jelvénye, vitorla!
Végső Part, hullámaid itt még fájnak a szívnek,
Elveszített Sziget, édesen árad rólad az ének,
De vár Eressea, Tündehon, ott nem lel soha szem ránk,
Ősz sincs, nyár lobog egyre, örökre miénk ez a szent lomnak 

Theoden sírverse

Éjkomor kételyből nap keltére eljött,
lovagolt dalolva, tündökölt a kardja.
Véle remény ébredt, vége is remény lett;
túl a halálon, túl minden átkon, vágyon,
futáson és akaráson: ragyog glóriámnak 

Frodó búcsúdala

Az úton mindig várható
Rejtek-kapu, orv forduló;
S bár gyakran jártam erre már,
Egy nap titkok ösvénye vár;
Ne várj hiába, várj, megyek,
Hold-Túl-Nyugat, Nap-Túl-Kelet!

A! Elbereth Gilthoniel!
silivren penna míriel
o menel aglar elenath,
Gilthoniel, A! Elbereth!
Emlékezünk, hull szívre jel
E fák alatt, távoli tájon,
Nyugati Tenger, csillagod látom