Képzelet

Képzeletem elvarázsolja a jövő:
Karodban megpihenve, hozzád bújva,
nem választhat el tér, s idő.
Az idő, mely süvítő szélként repül
testünkkel eggyé fonódva.
Szélcsendes lassú fuvallat,
mozduló lajhárként kúszó,
sohasem múló, kínzó,
mardosó, égigcsapó vágy,
mikor karod nem ölelhet át.
Csak a képzelet segít,
ne sajogjon mardosón,
minden ízemben hiányod.
Csalfa, kitalált kép,
megélt mámorba repít.
Csak ölelj kedvesem!
Csak szorosan tarts karodban!
Keresse ajkad ajkamat!
Csókban összeforrva,
Csaló álmodozón képzeljük,
nem múlik soha a pillanat.