Anatolij Karpov 1951. május 23-án született az oroszországi Zlatousztban, az Ural hegység egy távoli városában. Négyévesen tanulta meg a sakkjáték szabályait, kilencéves korára már első osztályú játékos volt, 12 évesen pedig - Mihail Botvinnik tanítványaként - már nagy tehetségként tartották számon. 15 éves korában szovjet sakkmesteri címet szerzett, 1969-ben Stockholmban ifjúsági világbajnok lett, 19 éves korában padig már nemzetközi nagymesteri címet kapott. 1975-ben játék nélkül lett világbajnok, miután az amerikai Robert Fischer visszautasította a FIDE javaslatát a világbajnoki döntő lebonyolításának menetrendjére, és ez rányomta bélyegét egész pályafutására. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, illetve világbajnoki címének elvesztése után ismételten megküzdött érte. 1973 és 1977 között nem volt igazi riválisa az év sakkozójának járó Oscar-díj odaítélésekor, 1979-1981 között is dominált, és még 1994-ben választották az esztendő legjobbjává.

Karpov 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen Lev Polugajevszkijt (5,5-2,5), Borisz Szpasszkijt (7-4), majd Viktor Korcsnojt győzte le (12,5-11,5). Világbajnoki címét kétszer Korcsnojjal szemben megvédte, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re győzött. Három évvel később Meranoban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már honfitársa, a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel hét év alatt öt világbajnoki döntőn csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös párosmérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a 3., a 6., a 7., a 9. és a 27. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot és 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, a fülöp-szigeteki Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést.

Óriási volt az értetlenség, hosszas tárgyalássorozat után a küzdő felek szeptemberben ültek újra sakkasztalhoz, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmeivel előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A 24. összecsapáskor Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte világos királyszárnyi akcióját, a 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként ünnepelhették. Egy évvel később a londoni-leningrádi helyszínnel megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el.

Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti párosmérkőzést. A Nemzetközi Sakkszövetséggel azonban Kaszparov – immár sokadszor – konfliktusba került, és az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett – immár FIDE – világbajnoki címét visszaszerezze. Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen elvesztette a világbajnok-jelölti döntőt. Karpovnak nem jelentett nehéz akadályt a hollandok legjobbja, 12,5-8,5-re nyert. A FIDE döntésére az ismét világbajnok orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, Borisz Gelfandot 6-3-ra verte meg. 1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, Karpov és az amerikai Gata Kamszky döntőjét, a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg.

Iljumzsinov elnök megreformálta a FIDE világbajnokság lebonyolítását, a kieséses rendszerű 1997-es groningeni tornától többek között távol maradt Garri Kaszparov és Vlagyimir Kramnyik, holott ők csak az elődöntőtől kapcsolódtak volna be a küzdelembe. Karpov pedig privilégiumot kapott, legfőbb riválisainak távollétében csak döntőt kellett játszania. Az indiai Viswanathan Anand magabiztosan vette az akadályokat, a világbajnoki címért a pihent Karpovval 1998 januárjában vívott lausanne-i mérkőzésének alapszakasza 3-3-ra végződött, a rapid rájátszásban alulmaradt. Karpov a következő, 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, helyette pereskedett a FIDE-vel. Az exvilágbajnok nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét. A kísérlet azonban kudarccal végződött, már az első fordulóban a rapid rájátszásban kikapott a kínai Zsang Pengxiangtól 3-1-re.

Pályafutása során Karpov több mint 3000 játszmát váltott különböző - egyéni, csapat, nemzetközi és hazai rendezésű versenyeken. Hatszor volt tagja olimpiai bajnok szovjet válogatottnak, egyszer csapat-világbajnok együttesnek, négyszer Európa-bajnokságot nyert gárdának. Kilencszer nyerte el az esztendő legjobb sakkozójának megítélt Oscar díjat.
A sakk népszerűsítéséért tett erőfeszítései szintén kimagaslóak. Oroszország határain belül és kívül több mint ötven sakk-klubot alapított. A világon több mint húsz sakkiskola viseli a nevét. Több cikket és könyvet írt, válogatott játszmái és könyvei a világ több országában is kiadásra kerültek.
Karpov a Leningrádi (ma Szentpétervári) Állami Egyetem Közgazdasági Karán végzett. Vizsgái után Moszkvába ment, és a Moszkvai Egyetem rangidős fakultása lett. Már jó ideje sikeresen kombinálja a sakkot a politikai aktivitással. 1982-től elnöke a Békealapítványok Nemzetközi Szövetségének (International Association of Peace Foundations). Anatoly Karpov többször felszólalt az ENSZ-ben, az UNESCO-ban, és egyéb nemzetközi szervezetekben a béke és nemzetközi összefogás mellett kiállva. Ezzel nemzetközi hírnevet szerzett és személyes megbecsülést váltott ki számos ország politikai vezetőjében. Ezt bizonyítja a megtisztelő békenagykövet cím, melyet a Karpov által vezetett békealapítvány szövetség nyert el.
Anatolij Karpovot az Orosz Parlamentbe is beválasztották. 1998-ban az UNICEF nagykövete lett a kelet-európai országokban és a Szovjetunió volt tagállamaiban. Karpov mellett az ötven Jóakarat Nagykövet közé olyan illusztris személyiségek tartoznak, mint pl. Michael Douglas, Peter Ustinoff, Mohammed Ali és Ronaldo.
Anatolij Karpov Zlatouszt, Tula és Orszk orosz városok, valamint Szerba (Ukrajna) és Molodecsno (Belorusszia) városok tiszteletbeli polgára, ezen kívül a Tiszteletbeli Texasi cím is megilleti. Megkapta Párizs Legfőbb Aranymedálját, ezen kívül Le Havre, Vannes, Lyon, La Rochelle, Belfort, és Ouzes francia városok aranymedáljait, valamint a “Róma Szökőkútjai” Tiszteletérdemrendet. A spanyol Valencia és Las Palmas terek is viselik nevét.
Karpovot kitüntették Lenin-renddel, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, az Orosz Parlament Tiszteletbeli Diplomáját (ő volt az első személy, akinek odaítélték), valamint számos nemzetközi és orosz szervezet kitüntetését is megkapta.
Anatolij Karpov sosem hagyta figyelmen kívül a jótékonykodást sem. Pályafutása során 3 millió dollárt áldozott a nemzeti sport fejlesztésére. 1986-ban Karpov és Kaszparov 650 ezer dollárt folyósított a Csernobil Áldozatai Segélyalapítvány számára. Manapság egy árvaházat támogat szülővárosában, Zlatousztban, ösztöndíjat ad az Új Nevek program tehetséges gyermekeinek, valamint a Csernobili Gyermek Sakkiskola nebulóinak.
Bár a karitatív tevékenysége sok idejét lefoglalja, mégis nagyszerű eredményeket ért el az idei rapid versenyein is, hiszen a tallinni Keresz emléktornán az első helyet szerezte meg, míg Újvidéken éppen Portisch Lajost győzte le négyjátszmás rapid párosmérkőzésen.