Lennék

Lennék tavasz tűzében virágzó fa,
pompájában neked nyitva szirmait.
Szemed boldogsággal simogatna,
napsugár melegével igézőn nyitogatva
még bimbózó szerelmem virágait.

Lennék bércek között csobogó patak,
hűs vizével oltva kínzó szomjadat.
Ajkadat érintve hűsítnék habjaim
szerelmesen vágyó forró szádat,
rád csókolva édes incselkedő csókjaim.

Lennék nyári égen ragyogó csillag,
kirajzolva fájó szívemhez az utat.
Világomnál szíved megtalálná
követelő vágyának megnyugvását,
melyet szerelmem csillaga mutat.

Lennék lágyan suhanó fuvallat
magában hordozva vihar szelét.
Bőrödön édes incselkedőn játszó,
pihéket huncutul borzoló merész,
álmaidban megélt simogatást igéz.

Lennék, mire álmomban vágytam
életed óvó, vágyó szerelmes társa.
Virágzó fa, hűsen csobogó patak,
ragyogó csillag és suhanó fuvallat
nem becézne szeretve szerelemmel
boldoggá, széppé téve minden perced,
mint én.