Szentivánéjji álom

  2008.07.19. 13:31

Senki számára nem volt kétséges, hogy a szegedi Reök-palota átriuma zsúfolásig megtelik, amikor a közönségtalálkozó vendégei a Szentivánéji álom worldmusical főszereplői lesznek. Janza Kata, Vágó Bernadett, Bereczki Zoltán, Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter szerdán délután mesélt korábbi szegedi élményeiről, egy új műfaj megszületéséről, a próbafolyamatról, a musicalről általában, s az Operettszínház összetartó társulatáról…

 

Már a szegedi Dóm téren próbál a Szentivánéji álom stábja. A szabadtéri színpadon áll Túri Erzsébet díszlete, Kerényi Miklós Gábor pedig a nézőtérről instruálja művészeit. A próbák között jut idő közönségtalálkozókra is. Július 16-án például Szakcsi-MP Sziámi-KERO® vadonatúj worldmusicaljének főszereplőit kérdezte Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóhelyettese a Reök-palota átriumában. Persze a rajongókat sem kellett félteni, ők is sok mindenre voltak kíváncsiak a darab és kedvenceik kapcsán.

Janza Kata (Titánia), Vágó Bernadett (Hermia), Bereczki Zoltán (Zuboly), Dolhai Attila (Lysander) és Szabó P. Szilveszter (Oberon) felidézte például korábbi szegedi élményeit. Mindannyian játszottak már a Szabadtéri Játékokon, hiszen a Budapesti Operettszínház társulata visszatérő vendég, ráadásul Kerényi Miklós Gábor musicalprodukcióit látták itt a legtöbben. Közülük az egyik legmeghatározóbb a Nagymező utcában a mai napig műsoron lévő Elisabeth, melynek 12 éve volt a premierje Szegeden. Ebben tűnt fel Janza Kata és Szabó P. Szilveszter, s érdekesség, hogy statisztaként anno már Bereczki Zoltán is színpadra lépett benne. Ezt a produkciót is felidézték a közönségtalálkozón, de persze az ugyancsak hatalmas sikerű Rudolf, valamint a Rómeó és Júlia is szóba került, utóbbiba például egyszer Vágó Bernadett az utolsó pillanatban ugrott be a megsérült Szinetár Dóra helyett. Az Operett sztárjai arról is meséltek, mi mindent láttak még a Szabadtérin: természetesen musicaleket, a Macskákat, a West Side Storyt, a Miss Saigont, de Szabó P. Szilveszterre Wagner A bolygó hollandijának előadása is nagy hatással volt.

Herczeg Tamás utalt arra, hogy a Szentivánéji főszereplői már másodgenerációs musicalszínészek, akik nem rocksztárból lettek színházi emberek, hanem tudatosan készültek erre a pályára. Bereczki Zoltán szerint mindannyiukat a "szél sodorta" a műfaj felé, de utána már tudatosan képezték magukat, s nem élesben tanulták meg a mesterséget. Szabó P. Szilveszter például már túl volt az Elisabeth sikerén, amikor visszaült a főiskola padjába, Dolhai Attila pedig azt mondta, jól emlékszik, amikor a Rock Színházban figyelte az "elsőgenerációs" musicalszínészeket, s azt hitte, erre ő is képes lenne - de hamar rájött, bizony, tanulnia kell.

A jelenlévők a musicalről, mint műfajról is beszélgettek. A Lysandert játszó Dolhai Attila elmondta, ő a komplexitást szereti, azt, hogy próza, zene, ének, tánc egyszerre van a színpadon, úgy, hogy az egyik segíti a másikat - ráadásul egy felszabadító érzéssel az előadás végén, amit ő prózai műveknél nem érez. A zene segít - ezt Janza Kata is megerősítette, szerinte az a varázslatos a musicalben, hogy amikor a prózai részeket már egyszerűen lehetetlen tovább fűzni, akkor megszólal egy dal…

Habár a Szentivánéji álomban például a megszokotthoz képest több a prózai rész, s ez a Titániát játszó színésznőnek igencsak imponál. Mint mondta, egyre inkább hasonlókat szeretne játszani. Persze a worldmusical műfajteremtő, sajátos világa mindannyiukat lenyűgözte. Bereczki Zoltán szerint a mű izgalma pont "alkalmazott zenéjében" van, abban, hogy sem ők, sem a közönség nem szokásos musicaldallamokkal találkoznak. Egy zeneileg sokfelé tekintgető, a dzsessz világából érkező komponista, egy alternatív szövegíró és egy saját színpadi világról híres librettista-dramaturg-rendező-színházigazgató szerinte valami újat, s mégis több elemében régit hozott létre, megszokásra váró, izgalmas fordulatokkal minden téren.

Abban is egyetértettek egyébként a résztvevők, hogy mennyire izgalmas egy "akkor és ott íródott" mű próbafolyamatában részt venni, amikor a darab maga is formálódik: jelenetek, zenei és táncrészek kerülnek ki vagy cserélnek helyet. Izgalommal várták egyébként a színészek a szerdai próbát, ekkor találkoztak ugyanis először a hangszereléssel, a teljes zenekarral itt adhatták elő először a Szentivánéji álmot.

A darab - mint a szereplők elmondták - abban is más, hogy több lehetőségük van az improvizációra. Vágó Bernadett elárulta, mennyire élvezi a próbákat, hiszen például pont a Mesteremberektől minden alkalommal valami mást lát-hall. Szabó P. Szilveszter szerint a színészek egymásból hozzák ki a lehetőségeket, a csibészséget, s igazi társasjáték lesz a próbákból. Ami nem csoda, hiszen az Operettszínház csapata az évek, évadok során igazi társulattá forrt össze. "Együtt élünk, játszunk, énekelünk" - így Janza Kata, aki hozzátette, természetesen az is segíti őket, hogy a szerepek rájuk lettek kitalálva. Kerényi Miklós Gábor hamar felfedezte, a társulatban ki hasonlít Titániára, Oberonra, vagy éppen Lysanderre, s Müller Péter Sziámival közösen az adott művészre fejlesztették tovább a karaktert.

Mind az öten hangsúlyozták egyébként, mennyire élvezik, hogy a rendező szabadjára engedte őket a színpadon, s nagyobb a szabadságuk, mint más előadásokban. De nem csak ezért érezheti majd a Dóm téren a július 25-i premieren, illetve az azt követő további négy előadáson, majd ősztől a budapesti Nagymező utcában is a néző a színészek teljes kiteljesedését. Hanem azért is, mert most valami más, valami új születik. Nem egy komoly történelmi vagy drámai darab, hanem egy igazi vígjáték egyedi zenével. Ahogy Szabó P. Szilveszter mondta: "Ez a csapat most egy teljesen más, a megszokottól eltérő színt mutat meg."