kroq rádió interjú a paramore-ral!

Annak ellenére, hogy Hayley Williams frissnek tűnt, és elbűvölőnek egy kényelmes pulcsiban és hátratűzött hajjal, azt mondta, hogy “Warp Turné szaga van”.
A Paramore, amelyet ezúttal az énekes Hayley Williams mellett a gitáros Taylor York és a basszusgitáros Jeremy Davis alkot, egy nappal korábban lépett fel San Diegoban a Warped turné keretében, de egyáltalán nem bánták, hogy a KROQ interjúja ilyen kiemelkedően koránra esett. Bármi is legyen, nagyon fog nekik hiányozni a Warped Tour dinamikus, számukra már ismerős energiája.
“Nagyon fog nekünk hiányozni... Sokkal jobban érezzük magunkat bandaként, mint valaha, és eleve a zenélést is nagyon élvezzük. Hihetetlen volt. Nagyon jó időszak.”
“Azt hiszem pontosan itt kezdtünk. Ez a turné adott nekünk életet, mint bandának. Emlékszem a legelső koncertre... És akkor azon gondolkozok, hogy milyen összehasonlítva pl. a tegnap estivel. Nem is tudom.”
“Ugyanaz, és mégis annyira más, mert olyan ártatlan. Ott vagy fent, és nincs kényszer. Nem is igazán a te koncerted; csak egy kis része vagy valami sokkal nagyobbnak. Nagyon jó érzés.”
Amikor a Paramore összeállt még az eredeti felállásban, Hayley még csak 16 évesen írta alá a lemezszerződést, és a banda a dalszerzést kedvenc előadóik, pl. a Thursday és a Deftones dalainak feldolgozásával gyakorolta.

Első alkalommal játszani a Warp turnén különleges élmény volt számukra, mert a rájuk legnagyobb hatással lévő bandák is szintén ott játszottak. Williams a következőket mesélte:
”Ezért is olyan nagy dolog, amikor először kezdesz neki, és az emberek adnak neked időt. Emlékszem a Thrice évre. Underoath. Starting Line. Rengeteg nagy, nagy banda. És a tény, hogy mindenki rengeteg időt adott nepünk naponta, az... csodálatos volt. Nagyon jó érzés volt.”
“Nagyon be voltam zsongva, hogy ha valaki figyelt ránk... Amikor tényleg megálltak, csak hogy minket hallgassanak.”
Hogyan kezdte egy nashville-i banda először játszani az egyedülálló édes, szabadszellemű emo-pop zenéjüket? Williams azt mesélte, hogy iskola után találkoztak:
“Emlékszem, amikor Taylor és én legelőször írtunk dalt. Anyukám suli után elvitt minket a házába, és akkor úgy voltunk, hogy ‘Ma írni fogunk’. Taylor-nak már volt zenéje.”

York egyetértett, mondván, hogy már az nagyon üdítő érzés volt, hogy sikerült még egy olyan fület találnia, amelyik ugyanazt a fajta “cool” zenét kedvelte, de sosem gondolta volna, hogy valami komoly is lesz belőle:
“Szerintem eleinte csak annyiról volt szó, hogy pár barát rájött, hogy lényegében ugyanazt a zenét kedvelük. És akkor teljesen eldobtuk az agyunkat. Olyan volt, hogy ‘Wow, te is ugyanazt a cool zenét szereted?’”
“Ezért amikor elkezdtünk zenélni, nagyon jól szórakoztunk, de nem gondoltuk volna soha, hogy valami komolyan kialakulhat belőle... Akartuk, persze, de nem gondoltuk volna, hogy komolyan meg fog történni.”
Ugyan elég átlagosnak hangzik így (leszámítva az egész tini rocksztárrá válás részét), Williams és a Paramore tagjai nem a tipikus külvárosi életet élték az erősen zene-centrikus Nashvilleben.
Nashville az évek során minden zanai műfaj mekkája lett, az utóbbi évtizedben pedig a Paramore a zenei lázadás középponjába került. Williams így fogalmazott:
”Nashville-ben olyan élni, mintha mindenki, és még az anyjuk is a zene iparban dolgozna, tehát... mindig, a játszottunk valahol, mindig volt valaki, akinek játszhattunk. Nagyon gyorsan történt minden, de emlékszem, hogy Jeremy pont akkor volt végzős.”
“Taylor még iskolába járt, és én is az interneten, tudod, ilyen online órákra.Egy kocsiban jártam iskolába. Kemény volt, de örülök, hogy végül meg van a diplomám. Sokkal jobban érzem magam, hogy matekból nem voltam annyira jó.”
“Szerintem ez az egyik tévhit Nashvilleről. Amióta elkezdtünk játszani, azóta nagyon nagyot, és nagyon gyorsan nőtt a zenei ipar, és ez csodálatos... Nagyon jó kis koncertek vannak a klubbokban. Az egyik például a Gingerbread House-ban, ahova akkor jártunk, ha ki akartunk egy kicsit kapcsolódni. Ott voltak életem eddigi legjobb koncertjei.”
Amíg a Paramore kifejezetten élvezte a nem túl hírhedt házibulikat Nashville-ben, a kezdeti turnéélményeik néhány állomásán már közel sem szórakoztak olyan jól, elmeséltek pár dolgot hogyan kellett kezdő bandaként küzdeniük:
“Turnén voltunk az I Am The Avalanche nevű bandával. Ez volt életünk első turnéja, ahol előzenekarként voltunk, és tudom, hogy aznap fizettem az embereknek, hogy eljöjjenek... Ember, emlékszem, hogy 5 dolláros órabérért dolgoztam... Biztos vagyok benne, hogy csak a belépés volt 5 dollár.”
“Nagyon jól szórakoztunk, ember. Akkoriban még egyikünk se tudta, hogy pontosan mit is csinálunk. Igazából inkább csak csináltuk, ahogy jött, és szerintem elég sok cool olog jött, pontosan azért, mert még nem értettük.”

Egyik legnagyobb álmuk, hogy olyan nag fesztiválokon játszanak, mint a Coachella, Bonnaroo, vagy a Lollaplooza, Hayley mégsem gondolja, hogy elég cool banda lennének, hogy ott lépjenek fel:
“Nagyon szeretnék a Bonnaroo-n játszani, főként, mivel Tennessee-ben van. Viszont komolyan azt érzem, hogy a Coachellához nem vagyunk elég trendik. Olyan sok kedvenc bandánk játszik a Coachellán. Emlékszem, amikor Björk lépett fel, és nem tudtam elmenni, és életem legzomorúbb napja volt az

Az, hogy nem gondolják elég menőnek magukat, eléggé szembeszáll a “zenebolond” nézeteikkel, és nyilván nem teljesen igaz, áttekintve az olyan nagy sikerű filmekhez alkotott dalaikat, mint a Twilight, és a Transformers.
Hayley szerint azonban az, hogy az ő daluk mehessen a Twilight-hoz, nagy kitartás kellett:
“Twilight, emlékszem, amikor azokat a könyveket olvastam. Imádtam őket. Szeretem a vámpírokat. Mit is mondhatnék? Emlékszem, hogy Európából jöttünk vissza, és a repülőn gondolkoztam azon, hogy az új dalunk mennyire jól passzolna a filmhez, és utána mindannyian megegyeztünk, hogy tényleg jó lenne, és akkor kezdtünk el a rendezővel tárgyalni.”
“2-3 alkalommal találkoztam vele, és körülbelül olyan érzés volt, mintha téglákat vágnék a fejéhez, hogy meggyőzzem, hogy jó lépés lenne... Egy olyan dalt írtunk, amiben annyira hittem... Hogy a Twilight ekkora sikert hozott neki, az őrületes volt.Sosem gondoltam volna, hogy ez fog történni.”

Williams azt is elmondta, hogy sosem számított arra, hogy a Paramore ekkora sikereket fog elérni Ázsiában is, de az ottani közönség olyannyira szereti a bandát, hogy egy indonéz koncert még könnyeket is csalt Hayley szemeibe:
“Őrületes hallani az akcentusukat, ahogy énekelnek. Tudod, imádom. Mindig könnyezni kezdek tőle. Megtiszteltetés.”
“Emlékszem, hogy volt egy tűzijáték műsoruk a Careful c. dalunkra, és emlékszem, hogy nem bírtam visszatartani a könnyeim... Nagyon érzelmes volt, és szerintem, ha egy ilyen műsort látsz, hirtelen minden rendbe jön. Az emberek tényleg foglalkoznak a dalainkkal. És ez rengeteget jelent. A világ minden részén. Még az ellekező oldaln is. “

Iowa Citytől Indonéziáig, rengeteg dolog változott a Paramore életében, többek között a felállás is lecsupaszodott, azonban York szerint, ők még nem sietnek, hogy visszaálljanak a régi kerékvágásba:
“Szerintem hármunkra fogunk koncentrálni. Ki tudja mit tartogat a jövő?”