Agatha Christie 1947 tavaszán, a BBC rádió felkérésére, az akkori brit uralkodó, VI. György édesanyja, Mária királyné (aki egyébként a család több nőtagjával együtt nagy Christie-rajongó hírében állt) nyolcvanadik születésnapja alkalmából Három vak egér címmel írt egy rövidke, mindössze húszperces rádiójátékot, amely 1947. május 26-án hangzott el először.

Három évvel később, 1950-ben, ugyanilyen címmel, kizárólag Amerikában, kisregény formában megjelent a rádiójáték kibővített változata. Amiből egy évvel később, 1951 karácsonyára maga Agatha Christie írt kétfelvonásos színművet. Mivel a londoni West Enden már futott egy darab ugyanilyen címmel, ezért az írónő lányának második férjétől származó ötlet alapján a mű címe Az egérfogó (The Mousetrap) lett.

Giles és Molly Davis egy éve házasok. Nem nagyon volt idejük hosszas ismerkedésre, nem sokkal a nagy találkozás után nyélbe is ütötték az esküvőt. Sajnos nem igazán találtak megfelelő otthonra, ám Molly örökölt egy teljesen berendezett szép kis viktoriánus udvarházat. Amit először el akartak adni, ám később mégis úgy döntöttek, beköltöznek, és Monkswell-udvarház Vendégfogadó néven panziót nyitnak.

Szerencsétlenségükre a nyitás éppen egy zimankós téli napra esett, amikor az is félő volt, hogy a szakadó hó miatt eljutnak-e hozzájuk az előre bejelentkezett vendégek, hogy elfoglalhassák a számukra kijelölt szobákat. Szerencsére a vendégek szép lassan megérkeznek. Az persze csak az első találkozások után derül ki, hogy elég fura alakok gyűltek össze.

Christopher Wren, a mindig kócos, vörös hajú, nyafogó hangú walesi fiatalember nem kifejezetten szimpatikus, olyan, mintha fura viselkedésével valami lényeges, fontos dologról akarná elterelni a figyelmet.

Mrs. Boyle nagydarab, rideg külsejű, agresszív, parancsoláshoz szokott asszony, aki szinte beteg, ha nem talál valami hibát, amit aztán a maga kiállhatatlan modorában szóvá tehet.

Metcalf őrnagy katonásan elegáns, keménykötésű, titokzatos férfi, akiről nagyjából annyit tudunk meg, hogy legfőképpen Indiában szolgált, és kifejezetten szereti, ha kétkezi munkát végezhet, hiszen fontos számára a jó kondíció megőrzése.

Mr. Paravicini is a fogadó vendége, de ő nem jelentkezett be előre. Külföldi, aki csupán azért van itt, mert, legalábbis saját elmondása szerint, autója fennakadt egy hóbuckán. Fiatalos mozgású, őszülő halántékú, mefisztói szemöldökű alak, aki szeret lábujjhegyen lopakodni, és a nőkkel szemben kivénhedt szatír módjára viselkedik.

Trotter detektív őrmester fiatal, energikus férfi, aki szintén váratlanul érkezik a vendégfogadóba, mégpedig sílécen, éppen akkor, amikor a hóvihar a szó szoros értelmében elvágja az épületet a külvilágtól.

Amikor a fogadót vezető fiatalasszony bejelenti, hogy nemsokára egy rendőr érkezik a házba, mindenki, beleértve őt és a férjét is, egy kissé ideges lesz. Olyan, mintha minden jelen lévőnek lenne valami takargatni valója.
Pedig a fiatalember csupán azért teszi meg az embert próbáló utat, hogy beszámoljon egy két nappal korábban, Londonban elkövetett gyilkosságról, és figyelmeztesse a jelen lévőket arra, hogy a gyilkos pillanatnyilag a házban tartózkodik. És újra ölni készül…

Agatha Christie egész írói pályafutása alatt csodálatra méltó leleményességgel dolgozta bele műveibe (néha csak a címbe, néha viszont a cselekménybe is) kedvenc angolszász gyermekverseit, mondókáit. A Három vak egéren kívül ilyen például a Gyilkosság a diákszállóban, a Tiz kicsi néger, és az Egy marék rozs is.

Kellemes, tipikusan christie-s alapszituációban játszódó történet, amiben sajnos terjedelménél fogva nem élvezhetjük kellő mélységben és ideig a megszokott leírásokat, illetve a részletesen kidolgozott jellemeket. Ám, ha jobban belegondolunk, éppen a mű rövid terjedelme hívja fel a figyelmet Agatha Christie írói nagyságára.