Ha már kiválasztottuk a megfelelő fajt és elterveztük kis kedvencünk helyét is, jöhet a legnehezebb és a legtöbb türelmet igénylő feladat a madarunk szelídítése, idomítása.
Ha fiatal korában kerül hozzánk, könnyebb a dolgunk, míg egy idősebb példánynál lehet, hogy minden türelem kevés. A madarak különbséget tesznek az emberek között, tehát, ha a madár kénytelen gazdát cserélni az komoly megpróbáltatást jelent számára. Ha egy embert már elfogadott a madár, nem biztos, hogy egy másikat is elfogad.
Egy újonnan beszerzett madár minden bizonnyal bizalmatlan lesz velünk szemben. Nagyon ritka az, hogy rögtön elfogadja az új gazdáját, ez szinte csak a hullámos papagájnál fordul elő. A frissen beszerzett madarat helyezzük minél előbb az új helyére, melyet már érkezése előtt berendeztünk (homokot szórtunk az aljára, friss eleségről, vízről gondoskodtunk, stb.), majd hagyjuk egy időre magára, hogy megszokja új környezetét. Nem célszerű viszont a madárnak az első napokban viszonylag nagy, tágas elhelyezést biztosítani, mivel ekkor még meglehetősen rémült az új helytõl, nemigen mer majd a kalitkábanban / volierben mozogni, nem mer majd az etetõ és az itatóedényekhez közeledni, ami szélsõséges esetben akár végzetes is lehet. Tehát ilyenkor viszonylag szűk elhelyezés javasolt, ahol a vizes és az eleséges edénybe szinte beleütközik. Később, ha már jobban megszokott, akkor lehet számára tágasabb elhelyezést biztosítani. Hasonlóan jó, vagy jobb megoldás az eredetileg tervezett elhelyezés ideiglenes szűkítése is (pl. dróthálóval leválasztunk egy részt a kalitkából/volierből), ekkor ugyanis a madár miután már megszokta az új helyét nem kerül át ismét új helyre (ami újabb stresszhelyzetet eredményez), hanem csak a már megszokott helye bővül. Az első napokban csak enni-inni adjunk neki, de lehetőleg tartózkodjunk minél többet a közelében. Ha nem mutatja a félelem jeleit, akkor már beszélhetünk is hozzá néhány szót. Mikor a madárhoz szólunk a hangunk nyugodt legyen, ez általában nyugtatólag hat rájuk, kis idõ múlva az érdeklõdés jeleit is mutathatja, esetleg válaszol is nekünk. Tapasztalat szerint nyugtatólag hathat a halk, lágy zene. Lehetõleg próbáljunk "szertartásokat" kialakítani (pl. köszöntsük a madarat minden alkalommal, mikor közelítünk hozzá), mert a madarak könnyebben szokják meg a rendszeresen ismétlõdõ dolgokat. Ha a madár már nyugodtan viselkedik a közelünkben, akkor megpróbálhatjuk étellel kínálgatni, ez lehetőleg valami csemege legyen, amit nagyon szeret. Ezt próbáljuk először csak a rácson keresztül adni neki, bár nem biztos, hogy mer majd közelíteni, hiszen itt neki kell kezdeményezni. Ha nem közelít, de nyugodtan viselkedik, akkor próbáljuk meg a kalitkába benyúlva közvetlenül odaadni neki a csemegét. Az elsõ kontaktus nagyon lényeges, ezért erre különösen figyeljünk oda. A kínált eleség legyen viszonylag nagy, hogy a madár azt a kezünkben jól lássa, a közelítést pedig egészen lassan tegyük meg. Ha elfogadta, akkor a kezünket húzzuk vissza, mert szinte biztos, hogy megpróbál eltávolodni. Ha a madár már nyugodt a közelünkben, de azért az eleséget huzamosabb próbálkozás után sem hajlandó elfogadni tőlünk, akkor próbáljuk inkább reggel kínálgatni, mivel reggel a madarak mindig éhesek. Ha már ismételten elfogadja kezünkbõl közvetlenül az eleséget, akkor megpróbálhatjuk botra csábítani (nem kézre!). Ha ott nyugodtan ül, akkor már a bot segítségével kiemelhetjük a helyérõl, megengedhetjük neki, hogy egy kicsit felderítse a szobát, stb. Várjuk meg míg a madár közelít hozzánk! Ha ez bekövetkezett, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ha madárral foglalkozunk a mozgásunk legyen mindig nyugodt, a hirtelen mozdulatokat kerüljük. A madár bizalma felénk így napról-napra nagyobb lesz. Egy idő után megpróbálhatjuk megérinteni a madarat (pl. kínálgatás után), és lassan megsimogatni a fejét. A madarak nagyon szeretik, ha a tarkójukat vakargatják. Ezután már megpróbálhatjuk nem a botra, hanem kézre csábítani a papagájunkat. Ha a madár kézre ül, akkor elfogadott bennünket. Minden madár külön jellem. A beszoktatásnál, szelídítésnél, mindig figyeljük a madár reakcióit. Ha már egy "lépcsőt" jól vesz, akkor próbálkozzunk a következővel. Ha félénk madárral foglalkozunk, akkor soha ne magasodjunk a madár fölé. A madár minimum szemmagasságban legyen, vagy feljebb. Ne nézzük meredten a madarat, az idegesítheti. Próbáljunk nemtörődöm viselkedést mutatni a foglalkozás közben. Kínálgatás közben pl. nézelődhetünk, vakarózhatunk, ásíthatunk, stb, hogy a madár ne érezze azt, hogy rá figyelünk. A csemege csak "véletlenül" van a kezünkben és - mit ad isten? - éppen felé nyújtottuk. Hozzáérni eleinte ne akarjunk később is csak kínálgatás közben. Ha a madarunkat kiengedtük a kalitból valószínűleg vissza fog menni magától is. Ne adjunk neki máshol enni, csak a megszokott helyén, így, ha más nem, az éhség vissza fogja csábítani. Ha ezt az idõt nem tudjuk kivárni, a szokásos kínálgatással próbálkozhatunk. Ha a madár másik helyiségbe repült át, akkor ott sötétítsünk el, míg a helyén csináljunk több fényt - a madarak szívesebben tartózkodnak a világosabb helyen. A madár megfogására csak a végsõ esetben szorítkozzunk. Ekkor a nagyobb fajok esetében védekezzünk kesztyűvel a csípése ellen. A megfogásnál akkor járunk el kíméletesen, ha azt határozottan, gyorsan csináljuk. Az egyedül tartott madár sokkal keményebb feladatok elé állítja a gazdit, mert sokkal több odafigyelést, törődést, és szeretetet igényel. Ha ezt nem kapja meg, akkor unatkozni fog, és mindenféle - általában nem kívánt - pótcselekvésekbe menekülhet. Ezért a madarunk szórakoztatásáról nekünk kell gondoskodnunk. Ezt rendszeres foglalkozással és játékokkal érhetjük el. Sokan ellene vannak a papagájjátékoknak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a párban tartott madarak is szívesen játszanak, hát még a magányosan tartott madár. A játékoknál persze tartsunk be egy ésszerű határt. Fokozottan figyeljünk arra, hogy a madarunk testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Nagyszerű játékszer pl. a hinta, azt szinte minden madár szereti.  Kisebb madarak számára a szakboltokban kapható papagájjátékok kiváló szórakozást nyújthatnak (tükör, csengõ, labda, stb), a nagyobb fajok remekül elszórakoznak pl. krómozott láncokkal, erős kötelekkel. A papagájjátékok csak arra valók, hogy a madár akkor is el tudja magát foglalni, ha éppen nem érünk rá vele foglalkozni. Az egyedül tartott madár számára nagyon fontos a rendszeres foglalkozás. A foglalkozás lényegében már a beszoktatáskor kezdődik, egyik lényeges eleme a kézből etetés. Foglalkozni, játszani csak teljesen kézhez szokott madárral lehet. Foglalkozás közben esetleg kisebb mutatványokat is megtaníthatunk a madarunknak, vagy beszédre is taníthatjuk. Idomításnál ne feledkezzünk meg arról, hogy a madarak nem hagyják magukat kényszeríteni, tehát erővel semmit nem érünk el náluk (ellentétben pl. a kutyákkal), sőt az egész addigi munkánk veszhet oda, ha megpróbálunk erőszakot alkalmazni. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkozásra azért van szükség, hogy a madarunk jól érezze magát, tehát a foglalkozás legyen minél játékosabb. Erre általános szabályt nem lehet felállítani, a játékok maguktól fognak kialakulni köztünk és a papagájunk között. Ez könnyebben fog menni, mint az gondolnánk, hiszen a papagájok nagyon szeretnek játszani, és legalább olyan találékonyak ezen a téren, mint mi. A beszédre tanítás viszonylag egyszerû dolog. A tanítani kívánt szót addig ismételgessük a papagájunk elõtt, amíg az utánozni nem kezdi. Ezt lehetõleg mindig úgy csináljuk, hogy a madár érezze azt, hogy ez most neki szól. (ültessük pl. a kezünkre és emeljük közel a szánkhoz). Mikor már egy szót jól ismétel meg, akkor próbálhatunk neki új szavakat tanítani, mindig egyenként és a régieket is ismételgetve. Ezzel a módszerrel egész mondatokat is megtaníthatunk a madarunknak.
A madarainknak rendszeresen biztosítsunk fürdési lehetőséget. Ezt sokan kihagyják, pedig a madarak igénylik, szeretik a fürdőzést. Ha a madarunk magától nem fürdik, a permetezést attól még szívesen fogadja. A permetezést a szobanövényekhez használt permetezõvel, langyos vízzel végezzük. A permetet állítsuk egészen finomra, porszerűre. Permetezés közben a szórófejet ne közvetlenül a madárra, hanem fölé irányítsuk, így a víz a madarat természetes úton éri és az egészen félénk madarak sem ijednek meg. Ajánlott hetente kétszer - háromszor permetezni, de naponta is megtehetjük. A madár tollazatát ne áztassuk teljesen át, mert megfázhat. Ha a madaraink megszokták, késõbb már örömmel veszik a rendszeres fürdőzést. Úgy tûnik, hogy a rendszeresen fürdőző madarak közül kevesebb a tolltépdesős madár.
A madarak tartásánál alapkövetelmény a tisztaság, ezért madaraink kalitkáját naponta takarítsuk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor is törekedjünk a minél gyakoribb takarításra. A rendszeres takarításon kívül havonta, kéthavonta nem árt valamilyen fertőtlenítőszerrel lemosni a kalitkát. (Ez persze igaz volierre, madárszobára is). Ilyenkor az ülőrudakat, játékokat, stb. se hagyjuk ki. Sokan úgy tartják, hogy a madarat csak akkor engedjük szabadon a szobában, ha mi is ott vagyunk vele, mert így a szabadságot mindig velünk kapcsolja össze. De ha úgy döntünk, hogy madarunkat csak éjszakára zárjuk be akkor persze "madárbiztossá" kell tennünk a szobát: el kell pakolnunk minden olyan tárgyat, amivel megsértheti magát, illetve azokat, amelyekben nem szeretnénk, ha kárt tenne. Meg kell szüntetnünk az összes lehetséges veszélyforrást, valamint készüljünk fel arra, hogy a papagáj esetleg kárt tehet a bútorainkban, vagy egyéb tárgyainkban. Ha a madár szabadon van a szobában, ablak, ajtó legyen becsukva, függöny behúzva. Lehetõségeink szerint legyen a madarunk minél többet szabadon.