Megelőzés, felismerés

A betegségek gyógyításának egyik legfontosabb momentuma, hogy időben felismerjük a bajt, illetve  még ennél is fontosabb a megelőzés. A madarak esetében duplán igaz a régi mondás miszerint a tisztaság fél egészség. A madarak székletét legalább másnaponta távolítsuk el, kalitkájukat havonta egyszer mossuk át fertőtlenítőszerrel (pl. Flóraszept). A betegségekkel szemben legellenállóbbak a kerti volierben tartott madarak, a legsérülékenyebbek ezen a téren a kalitkában tartottak. Továbbá ne tartsuk madarunkat haszonállatok vagy más kedvencünk közelében. Ha több madarunk van egy kalitkában ügyeljünk arra, hogy az etető olyan helyen legyen ahol nem tudnak belepiszkítani.  A beteg madár felismerése nagyon fontos, mert a legtöbb betegséget csak akkor lehet eredményesen gyógyítani, ha idejében kezdjük meg a gyógykezelést. A beteg madár általában nyugodtabbnak látszik, mint az egészséges, de az is lehetséges, hogy nagyon nyugtalan. A hirtelen szelídülés mindig gyanús. A beteg papagáj kevesebbet mozog, egykedvű, szemét gyakran csukva tartja, álmos állat benyomását kelti. Az egészséges madár tollazatát enyhén borzolva egy lábon alszik. A beteg madár ezzel szemben két lábon alszik, tollazatát erősen borzolja, hogy testét melegebben tudja tartani. Szeme fénytelen, vagy váladékos lehet, orrnyílásai váladékkal szennyezettek lehetnek, légzése ilyenkor nehezített, erőltetett, kapkodó. A madár széklete is sok mindent elárulhat. A magevő madarak széklete szilárdabb egységet képez. Az újonnan vásárolt madarak esetében a széklet hígabb is lehet, ezt okozhatja az utazással, költözéssel járó stressz is.

Beteg madár ápolása

Ha már megtörtént a baj és madarunk megbetegedett néhány tanács az ápolására. Az első és legfontosabb lépés a beteg madár elszigetelése az egészségesektől. Ha eddig volierben volt, most tegyük át egy kalitkába. A kis betegnek amúgy sincs szüksége sok mozgásra és a nyugalom is jót tesz neki. Az etető és itatóedényeket helyezzük el úgy, hogy azt a madár könnyen elérje. A kalitka aljára homok helyett most újságpapírt terítsünk. Minden betegségre jó hatással van az egyenletes meleg. A beteg madár melegigénye fokozódik, ezért biztosítsunk számára 29 - 32 °C-os hőmérsékletet. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy a kalitkát letakarjuk, majd egy asztali lámpa fényét irányítjuk rá (olyat, melyben hagyományos izzó van). A kalitka belső hőmérsékletét hőmérővel ellenőrizzük. Ez a megoldás azért jobb az ún. kórházkalitnál (mely saját fűtéssel rendelkezik), mert ennél a megoldásnál a lámpa nem melegíti az egész kalitkát egyenletesen, így a madár kiválaszthatja a neki legmegfelelőbb hőmérsékletet. A legjobb melegforrás az infralámpa, ha tehetjük, inkább ezt válasszuk. A beteg madárnál egész éjszaka legyen fény, hogy bármikor tudjon enni. Gyümölcsöt betegség alatt általában nem adunk, mivel a legtöbb gyógyszert ivóvízben szoktuk adagolni és ilyenkor minden más folyadék-beviteli forrást - a kezelés eredményessége érdekében - meg kell szüntetni. A legyengült madár szívesebben eszeget a csíráztatott magvakból, hiszen ezekről a héjat könnyebb lehántani. Ha a madár végképp nem eszik, akkor itassunk vele cukros teát. Mivel a leggyakoribb betegség a megfázás, a kamillateás inhalálás jót tehet. Ezt úgy csináljuk, hogy a felforralt kamillateás edénnyel együtt takarjuk le a madár kalitját. Ebben az esetben a gőz átnedvesítheti a madár tollazatát ezért ameddig meg nem szárad, tilos a letakarást mozgatni. Inhalálás közben a lámpás megvilágításra továbbra is szükség van. Minden esetben fontos, hogy kedvencünket lássa állatorvos! Soha ne kezdjük kedvencünket kezelni, míg szakember nem látta, mert pusztán szeretetből sokat árthatunk.  A megfelelő kezeléssel, sok odafigyeléssel és szeretettel szinte kilátástalanak tűnő helyzetből is felgyógyulhat madarunk.
Célszerű továbbá egy kis egészségügyi dobozt kialakítani kedvencünknek melynek tartalma a következő legyen:

- Fertőtlenítőszer, a sebek ellátásához.
- Éles kisolló, csőr, karom kurtításához.
- Farudacskák, ragtapasz, kötözőszer törések ellátásához.
- Szemcseppentő.
- Valamilyen vitaminkészítmény.
- Az állatorvos (vagy inkább több állatorvos) címe, telefonszáma, rendelési ideje.

Fizikai sérülések

A legtöbb fizikai sérülést madarunk akkor szenvedi el amikor kiengedjük röpködni a szobába, ilyenkor gyakori a fejsérülés mely abból következik, hogy kedvencünk nekirepül az ablaknak. Ezt elkerülendő mindig húzzuk be a függönyt, ha kedvencünket röptetjük. Soha ne zargassuk mert az ilyenkor fellépő stresszen felül állatkánk nekirepülhet a bútoroknak, ami törést eredményezhet. További veszélyforrást jelenthet, ha kalitkájában, volierjében kiálló drótdaradok vannak. Ugyanitt baj lehet továbbá ha kedvencünk lába beakad, beszorul valahova. Ilyenkor legtöbbször a karom vagy a gyűrű sérülhet. Ha a vérzés kisebb mértékű, akkor azt lápiszpálcával, vagy timsórudacskával, timsóporral csillapítsuk. Az enyhe nyomás szintén vérzéscsillapító hatású lehet. Ha a vérzés bőségesebb, akkor kötözzük körbe és vigyük azonnal állatorvoshoz. A sebeket fertőtlenítsük.
Törések. Általában a lábak, ujjak és a szárny a legsérülékenyebb, illetve a fej, ha a madár nekirepül az ablaknak. A törések kezelésénél lényeges a sérült testrész nyugalomba helyezése. A törés körül az izmok megduzzadnak, ez a szervezet reakciója a törésre, így próbálja a sérült csontokat rögzíteni. Ha lehet, a törést helyezzük sínbe, erre megfelel két kis farudacska is. Szárnytörésnél vágjuk le az evezőtollakat, hogy a szárny súlya minél kisebb legyen. A madarat helyezzük olyan helyre, ahol csak keveset mozoghat, az ülőrudakat állítsuk olyan helyzetbe, hogy az egyik vége a kalitka alján feküdjön. Sokan javasolják, hogy teljesen szedjük ki a rudakat, de ezzel tapasztalatom szerint a madarat arra késztetjük, hogy a kalitka rácsán mászkáljon a rudakat keresve. Ha a törött csontok elmozdultak egymástól (ezt óvatos tapintással magunk is érezhetjük), akkor a helyreigazítást inkább bízzuk állatorvosra. A fej sérülésénél nem sokat tehetünk. A madárkoponya nagyon vékony. Sérülését abból ismerhetjük fel, hogy a madár eszméletlen, füléből, orrából vér szivárog. Ilyenkor a túlélés bizonytalan és maradványtünetek (pl. szédülés) visszamaradhatnak.