Grandfield-i bolondok

1.rész: Keveredés

Hol volt, hol nem volt egyszer egy kis falu,amely a Grandfield nevet viselte. Ez a városka semmiről sem volt hires, maximum arról, hogy mindössze két utcája volt, az falu létszáma 120 fő volt, és volt egy bolondkórháza. Igazából a kórház lakói tettek ki 50 főt, igy a városban élő nem ’beteg’ emberek száma igencsak visszaesett.

Épp bevitték a nagyvárosba a betegeket, a szokásos évi kivizsgálásra, melyen mindig kötelező volt megjelenniük.

A sok bolond közül igy is kitünt 4 ember, akik igencsak furcsán viselkedtek még a többiekhez mérve is.

Rocky és Randy, bár nem igazán tűntek bolondnak, nagyon is azok voltak: imádták a diszkózenét, és a Diszkópatkányok cimü filmet, melyből átvették a két főszereplő jellemét is és ugyanaz a cél vezérelte őket, mint a filmbelieket: eljutni a világ(?) legjobb klubjába, a méltán hires Roxbury-be! Egyszóval: a két srác azt hitte, még mindig diszkókorszak van.

Lucy, miután férje elhagyta, bedilizett. Szó szerint! A férje elvesztése után azonnal a szanatóriumban kötött ki, ahol kiderült: állapotos! Pár hónapra rá Lucy egészséges kislánynak, Virginia-nak adott életet, és mivel senki nem tudta elszakitani őket egymástól, ezért úgy döntött a kórház igazgatója, hogy a gyerek az anyjával maradhat: természetesen a bolondkórházban. Felnőve Virginia-t érdekelni kezdte az élet, a fiúk, ami anyjának nem igen tetszett: állandóan lányával veszekedett: nem akarta, hogy lányát akármelyik srác is elvegye tőle! Az anya-lánya kapcsolat egyre jobban megromlott.

Míg a bolondokat Los Angelesben vizsgálták, ugyanabban a városban, ugyanabban az időben egy stáb találkozott.

-Üdvözlöm önt Los Angelesben, Steven-szólt a szőke hajú nő-A nevem Judy Manwille, én leszek a film forgatókönyvirója.

-Á, örülök a szerencsének, Miss Manwille. Amint tudja, én pedig a producer vagyok.-mondta a férfi.-Jöjjön, erre van a kocsim.

-Hogyhogy? Kocsival megyünk? Nem a vonattal való utazásban állapodtunk meg?-kérdezte meglepetten Judy.

-Ó, kisasszony. Az túl drága. Nekem itt a kocsim: akkor minek vonat.

Bár Judy félt, hogy baleset érheti őket, mégis beszállt az autóba.

-És miről fog szólni is a film?-kérdezte Steven.

-Hát…Azt még igazából én sem tudom, de majd ha kapok egy ihletet, elmondom magának.

Mindeközben az elmegyógyintézet betegei is beszálltak csoportokra bontva mikrobuszokba, hogy hazasiessenek

-Figyelj, Rocky. Mi lenne, ha valamikor megszöknénk?-kérdezte  Randy haverját.

-Oké, Randy, de mikor?-szólt bambán a férfi.

Pár perc múlva a busz hatalmasat fékezett, az összes beteg egymásra potyogott

.

Még a tűzoltók is a helyszinre siettek a baleset miatt, ugyanis Judyék kocsija és a bolondok busza az esős időben összeütközött!

-Mi történt?-kérdezte Judy, miközben megpróbált felülni, és csodálkozva vette észre, hogy nem a kocsijukban van. Steven is ott feküdt, meg még egy csomó más ember is, akiket ő nem is ismert!

-Kik ezek? Steven, kelj már fel!-kiabált Judy, mire Steve felugrott.

-Egy vadidegen helyen vagyunk, egy vadidegen kocsijában.

Ekkor Judy meglátott egy mellette fekvő nőt, és megrázta.

-Nem tudja, hol vagyunk?-kérdezte, mire a nő kiabálni kezdett:

-Hagyja békén a lányomat, tudom, hogy őt akarja elrabolni, de én nem fogom hagyni!

-Anya, nyugodj meg, ők nem akarnak bántani.-szólt a lány, és leültette anyját.

-Bocsássanak meg neki…nem egészen normális. Maguk hogy kerültek ide? Az elmegyógyintézet kocsijába?

-Nem tudom.. Csak arra emlékszem, hogy balesetünk volt-mondta Steve.

-Ó, ne! Hova lettek a patkányok?-kérdezte a lány és a fejéhez kapott.

-Biztos megszöktek…Már régóta szervezték a szökésüket, de nem gondoltam, hogy tényleg megteszik. Biztos magukat is ők húzták be a mikrobuszba, ők meg meglógtak.

-Jajj, ne! Nincs meg a pénztárcám!-kiabált Judy, majd leesett az ülésre…