Mert hitet adott az Úr, s a hittel erőt
ha akarnám se tudnám cserbenhagyni őt.
Kegyelmet nyújtott, kikezdhetetlen hitet
hát hogyan is mondhatnék ellene nemet?

Mert úgy látta gyarló és esendő vagyok,
szelíden megdorgált, majd megnyugtatott
és kért, hogy ne legyek az életre éhes,
s ne féljek attól, mi csak testemnek véges.

Szólt, ha fényre vágyok, nem kell napba néznem
lángját megtalálom gyermekem szemében.
S nem kell a pékmester munkáját ismernem
ahhoz, hogy megkapjam mindennap kenyerem.

Alkotó-rész vagyok; törtje az egésznek.
Vándora a létnek, míg körbe nem érek
Tavasz-vetése a viruló határnak,
mit öreg magtárak ősszel hazavárnak.

Teendőm a földön mindössze csak ennyi:
magvetőt, s aratót egyformán szeretni.
Ellobogó nyárban csoda-kalászt hozni,
s békés, ősz-lélekkel kaszához símulni