Epével-tele poharam
haragos-zölden, habosan,
lassan már túlcsordul, Uram!

Térdeplő szolgád esdve kért:
egyszerű magyar emberként
élhesse le kis életét.

Kérése annyi volt csupán:
könnyíts a rá rakott igán,
ha húsba vág a feszes hám.

Emberségét Te ítéld meg:
jámboran húzza szekered,
s feléd vonja a szeretet.

De föltartja - szándékosan -
az, kinek Utad útban van,
bár megtérni ő nem akar.

Az csal lépre, készakarva
ki sohasem lép utadra,
csak keresztben ront át rajta.

Béketűrést adj Istenem!
Az epével telt serlegen
lazuljon el feszült kezem.

Erős váram vagy, védő vért!
Ne kelljen nyúlnom íjamért
Perelj Uram magyarodért!