Matt és a haverjai visszamentek az öreg, elhagyatott épületbe, ahol a többi vámpírral együtt szoktak lógni és elmondta nekik, hogy mi történt velük és Frankie-vel. Mindenki haragudott Frankre, mert nem tudták elképzelni, hogy hagyhatta a lányt elmenni. Volt köztük négy srác, akik inkább meglepettek voltak, ahelyett, hogy haragudtak volna. Ők mind Frank legközelebbi barátai voltak, talán az egyetlen barátai. Az egyikük egy szőke srác volt kék szemekkel, ő és Frank állandóan viccelődtek, őt Bobnak hívták. Volt egy magas férfi göndör hajjal, akit Ray-nek hívtak, a másik kettő pedig egy testvérpár volt: az egyiknek rövid, fekete haja volt zöld szemekkel, ő volt Gerard és az öccse, Mikey. Gerard és Mikey volt az egyetlen testvérpár a vámpírok között és ez egy kicsit furcsa is volt a társaiknak. Először Gerard lett vámpír, de ő és Mikey annyira közel álltak egymáshoz, hogy időnként találkozniuk kellett. Egyszer azonban Gerardot követték néhányan a ’közösségükből’, akik nagyon szerették volna megízlelni Mikey-t. Annyira ártatlannak tűnt és emiatt még inkább akarták őt és még aznap éjjel megtámadták hazafelé menet egy klubból. Szerencsére Gerard a közelben volt és megmentette az életét, de így Mikey is vámpír lett. Gerard nagyon rosszul érezte magát a történtek miatt, de Mikey igyekezett megnyugtatni őt, hogy minden rendben lesz és így legalább mindig együtt lehetnek.

   Szóval, amikor hallották, hogy mi történt, elindultak megkeresni Frank-et, de nem kellett sokáig keresgélni, pontosan tudták, hova szokott menni, ha egyedül akart lenni.

- Hey, haver, hogy vagy? Miért nem jöttél vissza Matt-tel?- kérdezte Gerard, tettetve, hogy nem tud semmit.

- Csak nem akartam. De ha Matt visszament, akkor biztosan elmondta, hogy mi volt azzal a lánnyal.

- Nos, igen. Sajnálom, ember! Szóval mi történt?

- Semmi. Úgy értem, tényleg semmi. Csak nem akartam megölni azt a lányt, ennyi.- válaszolta Frankie. Nem akarta nekik elmondani, mit érzett, hiába voltak ők a legjobb barátai.

- Menjünk vissza, a nap nemsokára feljön.- mondta Mikey és elindult.

Kate és Millie éppen végeztek a munkával és hazafelé sétáltak. Annyira fáradtak és éhesek voltak, hogy alig tudtak vánszorogni, és Millie látta, hogy a barátnője még mindig nem volt jól. Folyamatosan forgolódott, mintha keresett volna valamit.

- Mi a baj, Katie? Keresel valakit?

- Nem. Én csak… Ahh, felejtsd el, nincs semmi baj.- mondta, miközben megpróbált komolynak hatni.

- Hát, ez nem volt meggyőző, de ha nem akarsz róla beszélni, megértem.

- Ok, ok. Uhh, egy kicsit nehéz erről beszélni. Mindegy, amikor dolgozni jöttem, tudod, hogy van ez nálam, megint késésben voltam és a parkon keresztül mentem. És négy férfi megállított és akartak valamit tőlem, de aztán az egyikük meggondolta magát és elengedett.

- De mit akartak tőled és az a pasi mért gondolta meg magát? Ezt az egész szart nem értem!- Millie értetlen arcot vágott, mivel a történettel tényleg nem volt minden rendben. – Pontosan így történt?

- Hát, nem teljesen. Úgy értem, bízom benned, te is tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, de ez az egész annyira hülyén hangzik, hogy nem fogod elhinni.

- Hadd döntsem el én, hogy nekem mi hangzik hülyén és hogy mit hiszek el!- mondta bizalomteljes arckifejezéssel.

- Rendben, de tudod, én szóltam, hogy furcsán fog hangzani.

- Aha. Szóval? – most már tényleg érdekelte Millie-t a dolog.

- Szóval, az egész történet igaz, ahogy elmondtam, de nem mondtam el, hogy mit akartak. Tudod, hárman csak lefogtak, de a negyedik meg akart harapni. Neki voltak a leghegyesebb fogai, amiket valaha láttam! A véremet akarták! Kibaszott vámpírok voltak! És azt nem tudom, az a srác mért engedett el, de megtette és nem érdekel, hogy miért. De annyira hátborzongató volt és azt hiszem, igazán szerencsés vagyok, hogy most itt lehetek és elmondhatom ezt neked. – hadarta egy lélegzettel.

Millie nem tudta, mit gondoljon, de azt nem tudta elképzelni, hogy Kate hazudjon neki.

- Uhh, ez tényleg durva és hihetetlen és ha nem te mesélnéd, azt mondanám, hogy kibaszott seggfej vagy és nézesd meg magad egy orvossal. De, nos, igen, hiszek neked. Istenem, ez iszonyatos lehetett!- és tényleg így gondolta, nagyon rosszul érezte magát az egész miatt.

- Akárhogy is, félek tőlük és rossz előérzetem van. Szerintem még mindig el akarnak kapni, még mindig meg akarnak ölni! Ezért forgolódok körbe, mint egy idióta.

- Ma veled fogok jönni, nem akarlak egyedük hagyni.- mondta aggódva.

- De csak délután tudsz Brian-nel találkozni.

- Ne aggódj emiatt, édes. Nem fog haragudni.

A beszélgetés végére elérkeztek a házhoz, ahol Katie lakott. Elbúcsúztak és lefeküdtek.

Délután négy körül Katie-t telefonon hívták. Millie volt és azt mondta, hogy sajnálja, de Brian nem engedte el, mivel éppen az évfordulójuk volt és hogy csak később fog menni. Tehát Kate öltözni kezdett és készülődött az induláshoz.

- Bob, érezted már valaha…- Frank elkezdte a mondatot, de nem fejezte be.

- Mit?

Frank el akart mondani mindent valakinek és mivel Bob volt a legjobb barátja, újrakezdte.

- Tudod, az a lány tegnap. Nem tudom, mi történt, de úgy éreztem, el kell engednem. Tudod, rám nézett, mélyen a szemembe és olyan furcsa érzés tört rám. Ember, van benne valami, nem tudom mi, de valami van a szemében, ami miatt elkezdtem érezni valamit iránta. Úgy értem, vele akartam lenni és még mindig vele akarok lenni. Annyira ártatlan meg minden és nem akarom bántani, de úgy érzem, újra látnom kell. Meg akarom ismerni. Érted, miről beszélek?

- Nem, ember, nem értem. Frank, ő egy emberi lény és te, mi vámpírok vagyunk. Mi szörnyetegek vagyunk a szemében. És nem hiszem, hogy ő bármelyikünkkel is találkozni akarna azok után, ami tegnap történt. Gondolkozz el ezen, haver.

- Tudom, de nem tehetek róla. Tudod mit? Ma gyere velem. Csak újra látni akarom. Nem megyek a közelébe, te viszont megnézheted és megmondhatod, ha tévedtem és tényleg nincs benne semmi. Rendben?

- Ok, ha ettől jobban érzed magad, akkor rendben, de tényleg nem megyünk a közelébe!

- Rendben, akkor menjünk!

Katie megint az utcán volt, olyan gyorsan ment, ahogy csak tudott. Elérte a kereszteződést is, de ma a főutat választotta a park helyett. De ez nem segített. Néhány perc gyaloglás után úgy érezte, hogy már megint figyelik. Annyira félt, hogy majdhogynem futott. Amikor már csak ötpercnyire lehetett a klubtól, meglátott valamit az utca másik oldalán. Két árnyék volt az. Megállt a piros lámpánál, átnézett a túloldalra és rájött, hogy ez a tegnapi srác volt valakivel együtt. Különös érzése támadt, úgy érezte, nem kell tőle félnie, de nem tudott mit tenni és amikor a lámpa zöldre váltott, beszaladt a klubba.

- Na, mit gondolsz?- kérdezte Frankie.

- Frank, tényleg van benne valami, de attól még mindig egy ’normális emberi lény’. Ő nem a te fajtádból való.

- Tudom. Nem vagy szomjas? Mert én az vagyok. Innunk kellene valamit, nem gondolod?- kérdezte egy vigyorral az arcán.

- Ember, hallottad, amit az előbb mondtam? Nem kellene többé találkoznotok. És most komolyan mondom!

- A francba, tudom, csak egy italt akarok, ez akkora probléma? Szerintem nem, szóval irány befelé!

És belépett a klubba Bobbal a háta mögött, mert nem akarta, hogy Frank valami hülyeséget csináljon. Leültek és rendeltek két kólát.

- Szia, Katie! Sajnálom, édesem, annyira felkapta a vizet, amikor meghallotta, hogy inkább veled akartam lenni helyette.- mondta Millie szomorúan.

- Semmi baj, drága! Jól vagyok, itt vagyok. Ne aggódj.- mosolyogva válaszolta. – De szerintem ma megint láttam.

- Ez most komoly? Úgy értem, bántott vagy ilyesmi? Vagy mi történt?- kérdezte komolyan.

- Nem, semmi sem történt. Csak láttam őt. Szerintem követett.

- Jusszus, ez durva! Édes, óvatosnak kell lenned!

- Tudom, de nem éreztem, hogy bántani akart volna, vagy ilyesmi. Na, mindegy. Melyik asztal rendelte a két kólát? Sok munkád van, segítek.

- Az a kettő a hatosnál. – és Millie megmutatta neki Frank-et és Bob-ot.

Katie-nek elakadt a lélegzete, ahogy meglátta két férfit.

- Istenem, ez a tegnapi srác! – suttogta.

- Mi? Biztos?

- Igen, határozottan.

- Francba! Segítséget kéne szereznünk vagy ilyesmi!

- És mire gondoltál? Hívjunk egy papot, vagy mi? – Katie ideges lett. – Kiviszem nekik a kólát, a többit meg majd meglátjuk.

Nem tudta miért, de találkozni akart vele. Újra a szemébe akart nézni és egyébként sem gondolta, hogy bármi is történne, mivel addigra tele lett a klub. Tehát fogta a kólákat és egyenesen feléjük indult.

- Itt van a két kóla. – az egyiket egyenesen Frank kezébe adta.

Ahogy elvette tőle, megérintette Katie ujjait és egyenesen egymás szemébe néztek…