Néhány percig egymás szemébe néztek.

- Még valamit? – kérdezte Katie.

- Nem, köszi. – válaszolta Bob. Azt akarta, hogy a lány minél előbb elmenjen, mivel látta barátja arcán a zavart.

Katie ott hagyta őket és egyenesen Millie-hez ment. Megmondta  neki, hogy minden rendben van és semmit sem mondtak vagy csináltak, amivel bánthatták volna. Csak figyelte őket és teljesen elbűvölte, hogy mennyire erősek és gyönyörűek voltak. Nem értette saját magát, sem az érzéseit az iránt a ’férfi’ iránt, de tudta, hogy beszélnie kell vele.

Amikor Bob és Frank megitta a kólát, fizettek és elmentek. Katie nem akarta, hogy elmenjenek, még Bob-ot sem, őt is kedvesnek találta. Elmondta Millie-nek, hogy meg akarja tudni, mit akartak tőle és azt is, hogy mennyire szeretne beszélni velük.

- Édesem, el kellene felejtened ezt az egészet! Ahelyett, hogy beszélni akarnál velük, inkább örülnöd kellene, hogy többé nem zaklatnak. Elismerem, hogy nem úgy néznek ki, mint akik bántani akarnának, de biztos vagyok benne, hogy ők is gyilkolnak. És még ha ők nem is bántanak, a barátaik biztosan fognak. Szóval, légy óvatos, kérlek!

- Igazad van, nem tudom, mi a szar történt velem. Igazi seggfej vagyok!

- Rendben, akkor ennek vége, ugye?

- Igen. - mosolygott Millire és folytatta, amit éppen csinált. Tényleg el akarta felejteni az egészet és megpróbált nem gondolni Frank-re és a gyönyörű szemére.

- Ember, tényleg abba kellene hagynod ezt az egész szart! Ez a lány annyira ártatlan és bájos, teljesen megértem az érzéseid, de pont ezért kell békén hagynod. Ebből semmi jó sem sülhet ki.

- Tudom, Bob, tudom. – bólintott szomorúan.

- Tudod, mi fog történni, ha Matt és a bandája rájön, hogy tartjátok a kapcsolatot. Egyébként is, biztos vagy benne, hogy ő találkozni akar veled? Mert én nem.

- Hm, nem tudom, éreztem valamit, de nem vagyok benne biztos. Tudod mit? Felejtsd el, békén hagyom.

Eltelt néhány nap és többé nem találkoztak. Katie boldog volt, hogy véget ért az egész és Frank is megpróbálta ’élni’ az életét. Bob és Millie is örült, jobb volt, így, hogy a barátaik nem találkoztak. Ám volt valaki, aki nem volt elégedett. Matt még mindig akarta a lányt, a vérére vágyott, és azt akarta, hogy Frank szenvedjen. Látni, ahogy beleőrül a lány halálának látványába.

Három héttel később Katie munkába ment, mint mindig. Már nem félt semmitől, csak sétált csendben, nem tudva, hogy valaki várt rá a kereszutcánál…

Megcsörrent a mobilja és felvette, Millie volt az.

- Hey, mi újság, édes? Miért hívsz épp most, mindjárt beérek a klubba.

- Igen, tudom, Katie, csak unatkoztam és gondoltam nem lesz gond, ha felhívlak.

- Dehogyis. Tudod, hogy imádok a telefonon lógni. – nevetett. – Szóval már a klubban vagy?

- Aha, és Tony egyszerűen az őrületbe kerget! Épp most mondta, hogy nézzem meg a ’gyűjteményét’, már megint. Nem tudom, mikor hagy már végre békén. – sóhajtott.

Mindketten tudták, hogy ez komoly. Ha Tony akar valamit, azt meg is kapja. Nem érdekelte, hogy az egy eljegyzett nő, vagy bármi más, ami más tulajdona.

- Ne aggódj, Millie. Mindjárt ott leszek és szétrúgom a kövér seggét!

- Mindig tudtam, hogy bízhatok benned. – mindketten nevetésben törtek ki.

- Millie, majdnem elfelejtettem! Kölcsön tudnád adni….Auch! – de már nem tudta befejezni a mondatot.

- Kate! Mi történt? Jól vagy?

Aztán már semmi mást nem hallott, csak Katie sikolyát.

- Örülök, hogy újra látlak, kedvesem! – Matt röhögött, de nem engedte el a lányt. Bementek a parkba és a földre lökte Katie-t. Fölé került és gonosz vigyor jelent meg az arcán.

- Szóval, kedves volt hozzád a barátom? Jót szeretkeztetek? Fogadok, hogy élvezted a hideg dugást! De én nem haragszom. Honnan is tudhatnád, milyen az igaz szerelem, ha sosem próbáltad! Most megadatott neked az esély, hogy megízleld az igaz SZERELMET!

- NEM akarok semmit sem tőled, sem a barátaidtól! Legkevésbé a kibaszott szerelmeteket! – és arcon köpte a férfit.

Matt arcon csapta és Kate ajka vérezni kezdett.

- Hm, mindig is meg akartalak kóstolni! – az ajkára tapasztotta a sajátját és szívni kezdte, majd lenyalta a vért róla.

- Annyira finom vagy! Még többet akarok! De előbb szórakozzunk egy kicsit! Tudom, hogy magadban akarsz érezni, te huncut lány! – annyira nevetett, hogy könnyezni kezdett.

Ugyanez történt Katie-vel is, de ő nem a nevetéstől könnyezett, érezte, hogy ezúttal nem fog megmenekülni. Matt letépte a kabátját és a hoodie- ját és nyalni kezdte a nyakát, majd lejjebb ment a melleihez. Elkezdte kigombolni a blúzát, miközben a lány zokogott, mivel nem tudott mozdulni és tudta, hogy senki sem hallaná meg a sikítását. Matt elkezdte levenni az övét, amikor valaki hirtelen fejbe vágta hátulról.

- Mi a szart csinálsz, te kibaszott köcsög!?

- Ebből maradj ki, Frank! Muszáj neked mindig elrontani az örömöm? Természetesen, ha akarsz, te is beszállhatsz! – vigyorgott önelégülten.

- Te beteg vagy! Hagyd őt békén! – Olyan erősen vágta állba, hogy Matt átrepült a híd másik oldalára. Verekedni kezdtek és Kate számára ez volt a leglenyűgözőbb dolog, amit valaha látott. Visszagombolta a blúzát, de a kabátjával semmit sem tudott kezdeni, teljesen tönkrement. Végül abbahagyták a verekedést és Frank győzött. Elindult Katie felé és a lány hátrálni kezdett, mert nem tudta, hogy bízhat-e ebben a srácban. Legbelül azonban érezte, hogy újra a közelében akar lenni, ezért megvárta, amíg odaért hozzá a férfi.

- Bántott téged? – kérdezte gyengéden.

A vér még mindig folyt Kate ajkával. Frank letörölte az ujjával.

- Köszönöm szépen! – mondta.

- Mit?

- Hogy segítettél. Már másodjára mentetted meg az életem. Nem értem, hogy miért, de igazán kedves vagy hozzám. – olyan melegen mosolygott Frank-re, hogy az majd’ elolvadt. Érezte, hogy melegség járja át a szívét és olyan szabadnak érezte a lelkét, mint amilyen még a régi életében sem volt. Nem válaszolt a lány mondatára, csak melegen nézett rá vissza.

- Oh, te reszketsz! Vedd fel a kabátom!

- Neked nincs rá szükséged?

- Hát, nem igazán, - mosolygott – tudod, én nem olyan vagyok, mint az élő emberek. A hideg nem számít.

- Akkor köszönöm. – mosolygott vissza.

- Ha van időd…- kezdte Frank, de meggondolta magát, és nem fejezte be a mondatot.

- Ha van időm,…akkor mi?

- Uhm, semmi. Csak olyan hülye vagyok. Gondolom, inkább hazamennél vagy ilyesmi.

- Mit akartál kérdezni? Mondd el, kérlek!

- Rendben, de megértem, ha nemet mondasz, ez csak olyan…uhm, nos, rendben. Szóval, nincs kedved egyszer beszélgetni velem? – félt ’nemet’ hallani a szájából…