- Katie, most jobb lenne, ha hazamennél. Nem biztonságos éjjel kint lenni, mi pedig nem akarunk a testőreid lenni állandóan. – mondta Bob.

- De most nincs már itt kint, nektek pedig nem kell megvédeni engem. És tudom, hogy ti sem fogtok bántani.

- Hogy lehetsz ebben ennyire biztos? Vak vagy? Kibaszott vámpírok vagyunk! Most azonnal menj haza, vagy te leszel a következő, akiből kiszívom az életet! – üvöltötte Gerard miközben ő és a többiek odaértek Frankékhez.

Kate zavartan nézett Frank-re és megpróbált mondani valamit, de Gerard félbeszakította.

- Süket vagy, vagy mi? Azt mondtam, hogy menj haza te rohadt kurva! – kiabálta.

- Gerard, nem kell így beszélned vele! Ő a barátom és nem ezt érdemli! Kate, most tényleg… - de amikor a lányhoz akart fordulni, semmit mást nem látott, csak Kate hátát, ahogy egyre távolodott tőlük. Otthagyta őket, miközben könny csurgott végig az arcán. Frank követni akarta, de Ray megragadta a karját.

- Jobb lenne, ha most itt maradnál.

- De tudod, hogy nem biztonságos ilyenkor egyedül kint lenni, épp most mondtátok. – aggódva nézett Ray-re.

- Rendben, akkor követem hazáig, így most jó?

- Köszi!

Ray elment, míg Frank ott maradt Gerarddal, Bobbal és Mikey-val.

- Kinek képzeled magad, hogy így beszélj a barátaimmal? – Frank üvöltött Gerarddal.

- Oh, eddig azt hittem, mi vagyunk a barátaid! – kiabálta vissza Gerard.

- Igen, de ő is a barátom!

- Igazán? Tényleg csak barát? Tudod mit? Elmondom a véleményem. Csak azért volt veled, mert azt gondolta, hogy mennyire király vámpírokkal lógni. Talán azt is gondolta, hogy veled lesz a legjobb a szex és majd úgy mutathat be a haverjainak, mint az ő vámpír pasija, hát nem király? És aztán te lennél az ő áldozatuk!

- Egyáltalán nincs igazad! Semmit sem akart tőlem!

- És mi volt az az ölelés dolog? Úgy öleltétek egymást, mint a szerelmesek, olyan bensőségesnek tűnt.

- De az semmit sem jelent! És tudod, mit? Ez volt az első alkalom, hogy boldog és nyugodt voltam, mióta vámpír lettem! És olyan kibaszott jó érzés volt együtt lenni valakivel, aki élő, valakivel, akinek vannak érzései! Istenem, nem tudod elképzelni, hogy ez mennyit jelentett nekem! – és elindult, hogy otthagyja őket.

- Szóval, mi nem vagyunk elég jók neked, ezt akartad mondani? – kérdezte Gerard idegesen.

- Nem, nem így értettem, ő csak más, ennyi.

- Srácok, nyugodjatok meg! Ez az egész nem éri meg, hogy összevesszetek rajta! Mi mind barátok vagyunk, szükségünk van egymásra, nem veszekedhetünk. – Mikey próbálta őket lecsillapítani.

- Igazad van, ember! Csak felejtsétek el ezt az egészet, többé nem találkozunk, rendben? – mondta Frankie szomorúan.

- Rendben. Sajnálom, Frank, tudom, hogy túl messzire mentem. – Gerard próbált bocsánatot kérni.

- Semmi gond, Gerard, megértelek. Nagy hibát követtem el!

Átölelték egymást aztán elindultak, hogy keressenek valamit Frankie-nek, aki majd’ éhen halt. Ám Gerard semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, amit Frankie mondott. Mindig is tudta, hogy Frank nem volt elégedett az ’életével’. Mindig valami mást akart, valamit, ami több ennél. Ő túlságosan érzelmes. Még mindig olyan, mintha élő emberi lény lenne és ez egyáltalán nem segít neki. Gerard tudta, hogy a barátjának szüksége van arra a lányra, és mélyen legbelül tudta, hogy a lánynak is szüksége van Frank-re. És azt is tudta, hogy a lány azért volt Frankie-vel, aki, nem pedig azért a sok hülyeségért, amit összehordott róla. Látta a lány arcán, amikor átölelte Frank-et.

Néhány perccel később Ray is csatlakozott hozzájuk és elmondta, hogy a lány hazaért és minden rendben volt. Arról nem beszélt, hogy Katie milyen szomorú volt, hogy majd’ kisírta a szemeit, igazából szinte érezte, ahogy összetörik a lány szíve.

Hazamentek és többet nem beszéltek a történtekről.

Amikor Kate hazaért, lefeküdt és csak sírt. Addig sírt, amíg el nem aludt. Épp álmodni kezdett volna, amikor hangos sikolyok és sírás riasztotta fel. Hallotta, hogy valaki arra kéri, nyissa ki az ajtót és a hang ismerős volt neki. Millie volt az. Kinyitotta az ajtót és meglátta Millie-t, amint sírva kuporgott az ajtó előtt.

- Istenem, mi történt, kedves? Gyere be! – mondta Katie Millie-nek, de ő nem válaszolt. Csak ült ott, egy szót sem szólva, zokogva. Amikor Kate rájött, hogy semmit sem tehet, leült mellé és simogatni kezdte a hátát. Átölelte és megpróbálta megnyugtatni. Kb. húsz perc múlva Millie abbahagyta a sírást és megkérte Katie-t, hogy menjenek be. Amint beértek, Kate ismét megkérdezte, mi történt.

Millie csak bámulta a padlót és egy könnycsepp gördült végig az arcán.

- Megtette, Kate, kibaszottul megtette!

- Mit? És ki?

- Tony… - Kate aggódva nézett rá – ő… mikor végeztünk, megkért, hogy maradjak és segítsek neki megszámolni a pénzt. Azt mondta, túl fáradt, hogy megszámolja. És mögém állt és elkezdte simogatni a karom meg a nyakam. Megpróbáltam elfutni, de ő sokkal erősebb nálam. – újra sírva fakadt. Megfogott és letépte a blúzom meg a szoknyám. Én meg csak álltam ott fehérneműben és nem tudtam elmenekülni. Aztán feltett a pultra. – zokogta arcát a kezeibe temetve. Katie ránézett, a haja olyan volt, akár egy szénaboglya, a sminkje lefolyt az arcán és egy szál kabátban ült ott vele szemben. Csak egy kabátban, semmi más nem volt Millie-n. Akkor már tudta, mit fog a barátnője mondani.

- Megerőszakolt, Katie, megtette! – hisztérikusan sírt.

Kate nem tudta, mit mondjon. Úgy érezte, ez az ő hibája. Ha nem Frankie-vel lett volna, segíthetett volna Millie-nek. De nem mondhatta el Millie-nek, hogy megint vele volt. Inkább átölelte és szorosan tartotta.

- Annyira sajnálom, Millie, veled kellett volna lennem. – és ő is sírni kezdett.

Amikor megnyugodtak, Kate adott néhány ruhát Millie-nek és bevitte a kórházba. Hívták a rendőrséget is és feljelentést tettek. A kórházban Millie megkérdezte Kate-t, hogy lakhatna-e vele, mert a barátja nem hitte el, hogy ő nem akarta a dolgot és Tony tényleg megerőszakolta, és szakítottak.

Eltelt egy hét, de a rendőrség nem tehetett semmit Tony-val, mert nem volt bizonyítékuk ellene. Óvszert használt és leborotválta a szőrzetét ’ott lent’. Nyilvánvaló, hogy készült rá, de nem tudták rábizonyítani. Millie otthagyta az állását és Katie-hez költözött. Depressziós lett és sosem hagyta el a lakást. Katie még mindig a klubban dolgozott, de Tony nem csinált semmit, úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

Frank a barátaival járt vadászni, együtt voltak, de tudták, hogy valami nem volt rendben. Mindig szomorú volt, nem nevetett annyit, mint azelőtt; valami hiányzott az életéből és mind tudták, mi az…