VIII.fejezet
- Hey, Frank, jössz velünk? – kérdezte Ray. - Hova? - Egy Lyuk nevű új klubba megyünk. Lesz ott egy új banda is, uhh, nem igazán emlékszem a nevükre. Valamilyen Romance, vagy nem tudom. Velünk kellene jönnöd, biztos jól fogjuk magunkat érezni. - Nem tudom, nem igazán vagyok bulizós hangulatban. - Nem kell táncolnod vagy ilyesmi, csak legyél velünk. Túl sok időt töltesz mostanában a temetőben. - Tudom, de szükségem van rá. Mindegy, elmegyek veletek, srácok, nem akarom tönkretenni az estéteket. - Köszi, nagyon jó lesz, majd meglátod! - Jah, abban biztos vagyok… - gondolta Frankie.
- Millie, találd ki, kinek van új állása!? - Ez most komoly? Annyira örülök, édes! És többé nem kell együtt dolgoznod Tony-val sem! - Igen, és nem kell éjjel dolgoznom! - Na és, mi az új állásod? - Hát, ebből nem fogok meggazdagodni, de nem rosszabb a klubnál. Egy lemezboltban fogok dolgozni és van még egy jó hírem számodra. - Mi az? - Két emberre van szükségük és mondtam nekik, hogy én tudok valakit a másik helyre is. Szóval, holnap te is jöhetsz velem egy interjúra, ha akarsz. De biztos vagyok benne, hogy megkapod az állást. - Oh, Katie! Nagyon szépen köszönöm! Te vagy a hősöm! Annyira boldog vagyok, ezt meg kell ünnepelnünk! - Igazad van, Millie, ezt meg kell ünnepelnünk! - Tegnap, hazafelé jövet az edzőteremből, láttam egy új klubot. Megnézhetnénk azt a helyet, és ha nem jó, még mindig beülhetünk egy kocsmába, vagy ilyesmi. - Rendben, akkor este oda megyünk. Most csináljunk valami kaját!
- Megjöttünk, ez a Lyuk. – mondta Mikey. Ott álltak a bejárat előtt. Az ajtó fekete volt, rajta vörös írással. Amikor beléptek, egy füstös, fülledt és forró helyen találták magukat. Olyan volt, mintha a Pokolban lettek volna. A falak vörösek és feketék voltak, láttak néhány asztalt székekkel és a jobb sarokban volt egy kis színpad is. Furcsa festmények voltak a falakon, a DJ pedig rock zenét játszott, mindenféle válfaját. Sokféle ember gyűlt ott össze, mivel a hely új volt, mindenki ki akarta próbálni. Voltak, akik már néhány perc múlva elmentek, mert nem az ő ízlésüknek megfelelő zenét játszottak, vagy ilyesmi. Gerard és a fiúk klassznak találták a helyet, így leültek egy asztalhoz és rendeltek egy sört. Néhány korsó sör után: - Hú, azt a csajt nézzétek meg! Annyira szexi! Ha valahol kint lennénk, tuti, megízlelném a csókját! - Szerintem inkább azt akartad mondani, hogy megkóstolnád a vérét, nem, Gerard? – kérdezte Bob egy ’gonosz’ vigyorral az arcán. - Te olvasol a gondolataimban, ember! - De most itt bent vagyunk, szóval ne csináljatok semmi hülyeséget, srácok! – tette hozzá Frank. - Oh, tényleg, elfelejtettem, te nem ölsz lányokat, kurvákat, öreg hölgyeket, semmilyen nőnemű lényt. Te csak nézed őket! Mi a szart akarsz, ember? – üvöltötte Gerard. - Még most hagyd abba, Gee, mielőtt elkezdenéd! Részeg vagy! – Mikey megpróbálta lecsitítani testvérét. - Ne törődj vele, Mikey! Semmi gond. – mondta Frankie. - Szóval mi a bajod, Frank? Amiatt a lány miatt van? Kate, vagy hogy hívják? - Nem, Gerard, nem miatta van. Nos, nem csak miatta. Igazából nagyon hiányzik, ezt mind tudjátok, csak nem akartok beszélni róla. De barátként hiányzik. Ő igazán jó barátom lehetett volna. És igazad van, nem gyilkolok nőket. - De miért? Az ő vérük a legédesebb és ezt te is nagyon jól tudod. Mi okod van rá? - Semmi, egyszerűen nem akarom. - Frank?! - Nem akarok róla beszélni. - De mért? Mondd el a kibaszott okot! Mi vagyunk a legjobb barátaid, nem? Akkor miért nem bízol bennünk? - Igen, azok vagytok. De mindenkinek vannak titkai. - Neked túl sok titkod van, Frankie, és ez nem jó. Senkinek sem jó, de főleg neked nem. Falakat építesz magad köré, és ahogy a falak egyre magasabbak lesznek, nem leszel képes lerombolni őket többé. Tudod, mi csak féltünk. A magány meg fog ölni legbelül. – Gerard szomorú arcot vágott. - Épp most mondtad ki az igazságot, Gerard. A magány meg fog ölni legbelül. Az igazságot akarod? MAGÁNYOS VAGYOK! Olyan kibaszottul magányos vagyok, hogy akár az egész örökkévalóságot is odaadnám csak egy pillanatnyi boldogságért! Egyetlen tökéletes percért a szerelmemmel, csak egy csókért, egyetlen ölelésért. Érted ezt? Itt vannak a legjobb barátaim, ti vagytok a legjobb barátaim. Mindig itt vagytok nekem és ez nagyon sokat jelent nekem. De valami másra is szükségem van. Valami többre. Szerelemre van szükségem! Egy nőre van szükségem, aki mellettem áll, aki igaz szerelemmel szeret! Annyira nehéz ezt megérteni? Csönd. Percekig nem beszéltek. Megdöbbentek. Tudták, hogy ez volt Frankie problémája, de azt nem tudták, hogy ennyire komoly. És ezt a saját szájából hallani megdöbbentő volt. Hideg szívének legmélyéről beszélt, és még egy könnycseppet is majdnem láttak a szemében, de ezen már túl volt. Szomorúak voltak az egész miatt. - Most már mindent tudtok, nincs több titkom. Nem akartok mondani valamit? Például, hogy ne legyek annyira érzelgős, vagy ilyesmi? Bob a vállára tette a kezét és együttérzően nézett rá. Frank tudta, hogy Bob mindig mellette áll. Néhány másodperc múlva Gerard kezdett beszélni: - Sajnálom, Frank. Tudtam, hogy ez a bajod, de azt akartam, hogy beszélj róla. És nem tudtam, hogy ez ennyire nehéz neked. - De az. És az ok, amiért nem ölök nőket, az, hogy megpróbálok találni valakit. Ennyi. Keresgélek. - Rendben, igyunk még egy sört! Ezt a kört én fizetem! – Ray próbált témát váltani. - Oké, de a következő az enyém! – válaszolta Mikey egy mosollyal. Éppen megkapták a sört, amikor Bob látott két gyönyörű nőt belépni a bárba. Követte őket a szemével, de nem szólt semmit. Nem is kellett, Frank is észrevette őket. Nem tudta levenni a szemét róluk, főleg az egyikükről. A nők leültek egy asztalhoz a klub egyik sarkában, messze a srácoktól. Ők is sört rendeltek és a helyről meg a zenéről beszélgettek. - Szóval, mi a véleményed, Kate? - Rohadt jó! Imádom ezt a klubbot! Háromszoros hurrá az új munkákra! - Egészségedre! Éppen elkezdtek inni, amikor a DJ bemutatta a zenekart. - És most engedjétek meg, hogy bemutassam mai különleges vendégeinket. Ők még újak itt, szóval hallgassátok meg őket! Hölgyeim és Uraim, ők a My Chemical Romance! Játszani kezdtek és a közönséget teljesen ámulatba ejtették. Pokolian jók voltak! Már vagy húsz perce játszottak és Katie részeg volt mostanra. - Millie, elmegyek a mosdóba. Te jössz? - Nem, ha te jól vagy, akkor inkább itt maradok vigyázni a cuccainkra. - Rendben, pár perc és jövök. Frank követte a szemével. Csak Bob és Frank vették őket észre, mivel a másik három barátjuk háttal ült nekik, ők pedig nem szóltak nekik. Bob tudta, hogy Frankie-nek szüksége van rá, hogy találkozzanak, így nem mondott vagy csinált semmit. Hagyta, hogy Frank azt tegye, amit akar. Amikor Katie bement a mosdóba, Frank is azt mondta a barátainak, hogy oda megy. Így odament és megvárta, míg Katie kijött. Amikor a lány végzett, még mindig nem vette észre Frank-et. Odament a pulthoz és rendelt még két sört. Frank követte és megállt mögötte. Közben a zenekar bevezette a következő dalukat. - Élvezitek a koncertet, faszfejek? Nem hallom! – A közönség sikított. – Akkor jó! A következő szám címe: Vampires Will Never Hurt You! Katie egy kezet érzett a vállán és megfordult. - Frank! - Hallottad a szám címét? Ez lehetne a titkos dalunk! – mosolygott.
|