Katie félt újra találkozni Frankie barátaival, mivel a legutóbbi találkozásuk nem volt túl ’sikeres’. Egy ’furcsa’ barát elég volt neki, de velük is ki kellett jönnie, ha meg akarta tartani Frankie-t. Ahogy a négy férfi felé sétáltak, Kate és Millie egymásra néztek. Millie látta, hogy Kate ideges, de még így is találkozni akart velük. ’ De miért? Ennyire fontos neki ez a srác? Megéri neki? Valami nincs rendben Katie-vel, de mellette kell állnom, amikor szüksége van rám.’ – gondolta magában Millie.

Elérték a srácok asztalát és Katie érezte a gyomrában az idegességet, és mintha Frankie megérezte volna, megfordult, és a szemébe nézett, miközben megfogta a kezét:

- Ne aggódj, minden rendben lesz.

Aztán Millie kezét is megfogta, rámosolygott, szemei melegséget árasztottak, aztán a barátaihoz fordult. Millie ezt egy kicsit furcsának találta, de jól érezte magát így.

   Bob felnézett a söréből és látta, ahogy a három alak közeledik. Először Frank-re nézett, aztán Gerard-ra, a reakciójára várva. Gerard csak bámulta őket néhány percig és azok a percek óráknak tűntek Franknek, mivel ő is olyan ideges volt, mint a lányok, de ő el tudta rejteni az érzelmeit.

Végül Gerard beszélni kezdett:

- Hello újra, Katie!

- Szia, uhm… én nem tudom a neved, sajnálom.

- Nem probléma, Gerard vagyok. – érezte a lány idegességét, ezért folytatta – Kate, sajnálom, hogy kiabáltam veled múltkor. Nem úgy értettem, de tudod….

- Igen, tudom, meg akarod védeni a barátaidat. – vágott közbe Katie.

Gerard észrevette, hogy Frank egy másik lány kezét is fogta, és ezt nagyon kellemetlennek és furcsának találta. Most már két halandó ’barátja’ volt és Gee nem tudta, mit gondoljon. Féltette Frankie-t; annyira ártatlan és naiv volt a tény ellenére, hogy igazi vámpír volt, a sötétség gyermeke.

- És ki ez a gyönyörű hölgy veled?

- Oh, annyira bunkó vagyok, ő Millie, Kate barátnője. – Frank bemutatta őt a többieknek. – És lányok, engedjétek meg, hogy bemutassam a barátaimat: Gerard, Mikey, Ray és Bob.

Mind integettek. Bob egy bólintással üdvözölte Kate-et és Kate egy mosollyal válaszolt, tudta, hogy bízhat Bobban.

- Szóval, mért nem ültök le? – kérdezte Mikey.

Ray hozott még két széket egy másik asztaltól és leültek, Katie Frankie és Gerard közé, míg Millie Bob és Ray közé. Az asztal nem volt elég nagy, így a térdeik és a karjaik összeértek. Kate még nem bízott Gerard-ban, ezért ez egy kicsit kellemetlen volt számára. De minél többet beszélgettek, annál inkább megnyugodott. Még két sör és egy órányi beszélgetés és viccelődés után olyanok voltak, mintha a kezdetektől barátok lettek volna. Millie megértette Katie érzéseit és ugyanígy volt ezzel Gerard is. Nem tudták, hogyan, de azt tudták, hogy meg kell őrizniük ezt a barátságot. Szavak nélkül, mind a heten tudták, hogy ez a barátság a legjobb dolog, ami valaha történt velük, és hogy örökké fog tartani…

- Jobb lenne indulnunk. – mondta Ray – Túl késő van.

- Túl korán van – legalábbis nekem és Katie-nek.

- Jah, mindannyiunknak haza kellene menni, pihenni egy kicsit. Katie, te dolgozol holnap, nem? – tette hozzá Bob.

- Igen, és Mill velem fog jönni az interjúra.

- Rendben, akkor kifizetjük a számlát, és hazakísérünk titeket, lányok.

- Köszi, srácok!

Éppen indulni készültek, de túl részegnek találták Gerardot, így őt hazaküldték aludni. Ray felajánlotta neki a segítségét és azt akarta, hogy Bob is menjen velük, de ő inkább a lányokkal és Frank-kel akart menni, így Mikey kísérte el Gerardot és Ray-t.

Miközben Mill-lel és Katie-vel sétáltak haza, Frankie megkérdezte Bob-ot:

- Hey, Bob?

- Mi van?

- Miért nem segítettél Ray-nek? Mikey nem elég erős, hogy megtartsa Gerard-ot.

- Igen, de majd megoldják. És ha valaki megtámad titeket, itt is szükség lesz egy erős férfira. – magyarázta.

- Rendben, ember, igazad van. – de Frank tudta, hogy nem ez volt az igazi ok.

Beszélgettek, amíg hazafelé sétáltak és nevettek egy csomót, a lányok tényleg élvezték a társaságukat. Amikor hazaértek, elköszöntek és a fiúk sok szerencsét kívántak az új munkájukhoz. Katie gyengéden megcsókolta Frank hideg arcát és ő válaszul ’melegen’ átölelte.

- Viszlát, Katie!

- Viszlát, Frankie! – mosolygott és elindult a kapu felé.

Millie nem adott nekik ölelést vagy puszit, csak integetett és követte Katie-t, de érezte, hogy még szeretne velük találkozni, főleg Bob-bal…

Frank és Bob hazafelé indultak, és Frankie nem volt elégedett Bob korábbi válaszával.

- Szóval, Bob, mi volt azzal a megmentős dologgal? Tudod, kamunak hangzott.

- Mért, ez nem…

- Bob!? – Frankie félbeszakította és komolyan nézett rá.

- Oké, oké. Csak veletek akartam menni. Nem tudom, ember, én csak…

- Te csak…

- Nem tudom. Élveztem Millie társaságát és egy kicsit többet akartam vele beszélgetni.

- Hah, igen, láttam, hogy volt valami kettőtökkel. – vigyorgott.

- NEM, FRANKIE, EZ NEM OLYAN, ÉN SEMMIT SEM FOGOK ÉREZNI IRÁNTA! – kiabálta, és amikor megnyugodott, folytatta. – Csak érdekes embernek találtam. Én nem akarok olyan lenni, mint te, Frank.

- Mint én?

- Mint, tudod, függeni egy EMBERTŐL. Ez nem jó.

- Nem függök tőle, de majdnem jól látod, szükségem van a társaságára.

- Rendben, akkor nekem meg szükségem van Millie társaságára, de csak barátként.

De tudta, hogy ez nem teljesen volt igaz…