- Katie, kelj fel! El fogunk késni! Ez az első napunk – legalábbis neked -, ne késsünk el már első nap!

- F***om, nem! Aludni akarok!

- Kate! Gyerünk!

- Rendben, húsz percen belül elkészülök – sóhajtott.

- Ha nem maradtunk volna ki olyan sokáig, akkor most nem lennénk ilyen fáradtak. Nézd meg ezeket a fekete foltokat, itt voltak régen a szemeim – mondta Millie egy félmosollyal.

- Aha, de baromi jó volt, be kell ismerned! – Millie-re nézett egy huncut mosollyal az arcán.

- Jah, király este volt! És a srácok óriásiak voltak! Frank annnyira édes, és tényleg vigyáz rád. Bocsi, hogy annyira szkeptikus voltam.

- Rendben. És mi van a többiekkel? Bob…? – Katie arcán látszott az érdeklődés. Millie elpirult, amikor Bob-ra gondolt, de úgy tett, mintha nem érdekelné.

- Mindannyian kedvesek. Jó volt beszélgetni velük, okosak és viccesek is. Még Gerard is. Először féltem tőle, de aztán annyira kedves volt, hogy teljesen el tudtam lazulni.

- És Bob? – Kate felnézett, miközben a cipőfűzőjét kötötte. Azt akarta tudni, hogy Bobról mit gondolt. Látta, hogy nagyon jól kijöttek.

- Mi van vele? – Millie megpróbálta kerülni ezt a témát.

- Láttam, hogy ti ketten jól kijöttetek… - mosolygott Katie.

- Aha. Olyan….aranyos volt! Ezt akartad hallani? Tényleg kedvelem. Érdekes, vicces és igazi úriember….. és vámpír, amúgy. Teljesen mindegy, hogy kedvelem-e vagy nem, mi totál mások vagyunk.

- Vettem. De ne felejtsd el, hogy jó barátok még mindig lehettek.

- Ahh. És mi van akkor, ha többször találkozom vele, és szerelmes leszek belé?... Az határozottan nem lenne jó dolog. Talán nem kéne velük lógnom.

- Annyira hülye vagy, Millie. – játékosan megütötte a karját.

- Oké, oké. De komolyan, azt sem értem, te hogy nem szerettél bele Frankie-be. Már többször találkoztatok és ő olyan imádnivaló és gondoskodó és, tudod…

Kate zavarodott arcot vágott, nem tudta, mit válaszoljon. Sosem gondolt férfiként Frankie-re. Igazából soha nem is akart másként gondolni rá, mint barátra. Talán érzett valamit, amikor először találkoztak azon az éjszakán, amikor Frank Matt-tel volt és megtámadták őt, és először néztek egymás szemébe, de…

- Nem, Mill. Az nem történhet meg, és épp egy perce mondtad el az okot. Egy egész világ választ el minket egymástól. Tök mindegy, hogy imádnivaló, gondoskodó, okos vagy, hogy neki vannak a leggyönyörűbb szemei a világon, vagy ha úgy tud mosolyogni, mint egy kisgyerek…

Millie a szemébe nézett és együttérzően mosolygott. Kate tudta, hogy túl messzire ment, így inkább befogta a száját. Millie nem mondott semmit, csak sajnálta Katie-t és saját magát is, mert tudta, hogy ez vele is megtörténhet. Nem beszéltek többet a fiúkról, csak elindultak dolgozni. Csendben sétáltak, amíg elértek a zeneboltig…

Gerard olyan sokat ivott, hogy amikor felébredt, azt sem tudta, hol van. Szédült és úgy érezte, mintha száz dobos játszana a fejében, mind valami teljesen mást. Kiment a konyhába egy sörért, és néhány korty után jobban érezte magát. Amikor becsukta a hűtő ajtaját, meglátta Ray-t az asztalnál ülve.

- Uhh, haver. Még mindig nem értem, miért kell a vámpíroknak így érezniük magukat egy egész éjszakás buli után.

- Hehh, ez szívás! De ez legalább az emberi életemre emlékeztet. – válaszolta Ray.

- Hey, Gerard! Hogy vagy? Élvezted a múlt esti bulit? Ohh, ember, borzalmasan nézel ki! – mondta Frankie nevetve.

Ott állt Gerard előtt, csak egy szál töröközővel a dereka körül. Épp akkor jött ki a zuhany alól, a teste még nedves, a haja a szemébe lóg, miközben a víz csöpög belőle, a szemei csillogóak és a jól ismert, édes mosolya most is arcán van.

Gerard nézte, miközben gondolkodott.

- Frankie, te hazudtál, amikor azt mondtad, hogy nem volt szex vele, ugye?

- Miről beszélsz? Még mindig részeg vagy?

- Te és Katie. Azt ne mondd, hogy nem vitted ágyba! – vigyorgott.

- Nem, ember! Te beteg vagy!

- Frankie, csak nézz magadra! Gyönyörű vagy! Ne értsd félre, nem vagyok meleg, vagy ilyesmi, de ez az igazság. Egyszerűen gyönyörű vagy, és Kate is az. Nem mondd, hogy két ilyen szépség, mint te és ő, akik úgy kedvelik egymást, mint ti ketten, nem csinál semmit. – vigyorgott megint Gerard.

- Jah, gyönyörű vagyok…. Pont, mint minden más vámpír, mint te és Ray – rámutatott – Bob vagy Mikey. De Kate és én – gondolkodott -  mi nem olyanok vagyunk. Sosem csókoltuk meg egymást, és szeretkezni sem fogunk soha. Tudod, ő a barátom.

- Oké, csak azon gondolkoztam, hogy… Uhh, felejtsd el, haver.

- Nos, ha túl vagyunk ezen az egész Frank és Katie dolgon, akkor elmondhatnátok, mit fogunk ma csinálni. – mondta Ray, miközben kávét készített.

- Eszem valamit és aztán találkozom Katie-vel, asszem. – válaszolta Frank – Jön még valaki?

- Persze, engem beleszámolhatsz, Frank. – Bob kijött a hálószobából. – Kíváncsi vagyok, milyen volt Kate első napja.

- Persze, Bob, persze. Te csak ezt akarod tudni. – Frank vigyorgott és összeborzolta Bob haját. – Hívom Millie-t is.