Este nyolc óra volt, mire Katie és Millie hazaértek, és elkezdtek készíteni valami ennivalót. Az első lemezboltban töltött napjukról beszélgettek, aztán megvacsoráztak és elmosogattak. Teljesen sötét lett odakint, mire végeztek. Éppen leültek tévézni egy forró csokoládéval a kezükben, amikor megcsörrent a csengő. Millie odasétált a kaputelefonhoz:

- Igen?

- Szia, én vagyok az, Frankie!

- Frankie?

- Uh, aha. Azon gondolkoztam, hogy lenne-e kedvetek eljönni velünk valahova. Gerard, Bob és Mikey is velem van.

- És Ray?

- Most épp elfoglalt. Szóval, mi a válaszotok?

- Várj egy percet, meg kell kérdeznem Katie-t. Katie! – kiabálta – Frankie az a srácokkal, és tudni akarja, hogy el akarunk-e menni valahova!

- Ne már, Millie, ez kérdés? Persze, hogy akarunk!

- Rendben, Frankie, tíz percen belül lent leszünk.

- Oké, Mill, de semmi smink vagy ilyesmi, csak valami lezser cucc. – nevetett Frank.

- Oké, szia! – és ezzel elsietett, hogy csináljon valamit a hajával, mivel teljesen kócos volt.

Néhány perccel később a lányok átsétáltak a kapun és meglátták a fiúkat, amint az utca másik oldalán cigiztek. Katie megállt egy pillanatra és nézte őket, ahogy köröket fújtak a füstből. Látta Frankie-t, amint az az utolsót szexisen fújta ki, és mosolygott magában. Ez az ő aranyos vámpír barátja, aki néha igazából inkább szexi, mint aranyos. Rájött, hogy min gondolkodott, és megpróbálta elhessegetni azokat a gondolatokat. Amikor elérték a srácokat, Frankie rágyújtott egy újabb cigarettára. Határozottan láncdohányos volt.

- Frank, most dobtad el az előzőt, nem?! – kérdezte Kate.

Frank mélyet szippantott a cigiből, miközben nézte a lányt és lassan kifújta a füstöt.

- Jah, de tudod, régi szokások. Ne aggódj, nem fog megölni! – vigyorgott.

- Igen, azt hiszem igazad van. – mosolygott rá vissza.

- Gyere ide. Nem láttalak már…

- Egy napja, vagy kevesebb, huh? – mosolygott Katie megint és közelebb ment Frankie-hez.

Frank a karjaiba húzta és megölelte. Aztán elengedték egymást és Frank egyik karját a lány válla köré fonta, míg a másik kezében a cigit tartotta. A srácokkal beszélgettek, amikor Frankie észrevette, hogy valami nincs rendben Gerarddal. Nem beszélt, csak állt ott Mill-t bámulva, amit ő nem vett észre, mert éppen Bob-bal beszélgetett.

- És megkaptad az állást, Millie? – kérdezte Bob.

- Persze, hogy megkapta, ezt kérdezned sem kellene. – mondta Gee, mielőtt Millie bármit is válaszolhatott volna.

   Amikor Gerard meglátta Millie-t közeledni, összezavarodott. Olyan érzések keltek benne életre, amilyeneket már évtizedek óta nem érzett. Pillangók röpködtek a gyomrában, és úgy érezte, mintha a szíve a torkában dobogna. Figyelte, ahogy a hideg szél fújja a vörös haját,  a nagy, zöld szemei pedig teljesen ámulatba ejtették. Elképzelte, ahogy megérinti a lány puha, fehér bőrét, és ahogy megérzi a parfümje illatát a nyakán. Most, ahogy a lány ott állt előtte, látta az apró szeplőit a pisze orrán, egészen a nyakáig. Érezte, ahogy a szíve egyre gyorsabban és gyorsabban vert, és mintha lángok között állna, a forróság egyre nőtt a testében. Ekkor az emlékei a felszínre törtek és nem bírta tovább.

- Igen, Gerard-nak igaza volt, megkaptam az állást, holnaptól Katie-vel dolgozom. Igazából ma is egész nap ott dolgoztam, szóval ez volt az első napom. – magyarázta Millie boldogan.

- Hm, bocsi srácok, mennem kell. Elfelejtettem, hogy tizenöt perc múlva találkoznom kell valakivel, úgyhogy jobb, ha most elindulok. – motyogta Gerard.

- Biztos, hogy nem maradhatsz? – kérdezte Mikey.

- Aha, elég fontos. Megígértem, hogy ma találkozunk, szóval…

- Rendben, Gerard, akkor otthon találkozunk! – mondta neki Mikey, de látta a testvére szemében, hogy hazudik. Amikor Mikey Millie-re nézett, tudta, miért kellett a bátyjának elmenni…

Rengeteg különböző érzés kavargott Gerardban, semmi másra sem tudott gondolni, csak Millie-re, így elindult a temetőbe, hogy békét leljen. Amikor odaért, a jól ismert útra lépett, és egy sírkőhöz sétált. Leült elé és rágyújtott egy cigarettára. A nevet bámulta, miközben gondolkodott. Hamarosan elözönlötték az emlékek. Azok az emlékek, melyeket mélyen eltemetett a szívében, elzárta őket és eldobta a kulcsot. Azok az emlékek, melyek leginkább fájtak és azok az emlékek, amelyekre soha többé nem akart emlékezni.

De Millie szétszakította a szívébe zárt titkos ládika láncait és most a szívét és a lelkét megmérgezték azok a régi emlékek. Nevetés, sóhajok és egy sikoly visszhangzott a fejében végtelenül, és hirtelen maga előtt látta azokat a gyönyörű, nagy, zöld szemeket.

Egy könnycsepp gördült végig az arcán és szippantott még egyet a cigarettájából. Hosszú idő és némaság után itt ült megint…

Annyi év telt el, amióta utoljára itt járt, de még mindig emlékezett az ehhez a sírhoz vezető útra. Itt ült ez előtt a sírhely előtt a legédesebb dologra gondolva, ami valaha történt vele. Sírni kezdett, reménytelenül. Zokogásának hangja megtörte a temető csöndjét és ő megcsókolta a sírkövön elhelyezett fotót.

Ez volt a hely, ahova az embert, akit leginkább szeretett, végső nyugalomra helyezték.

Ez az Ő sírja volt…