- Hey, srácok, egész este itt fogunk állni?

- Nem, Millie, elmegyünk enni valamit és aztán beülhetünk egy pubba, ha az jó. - mondta neki Bob, miközben az ujjaival babrált.

- De mi most ettünk! - nyafogott Millie.

- De én éhes vagyok!

- Frankie, nem 'ettél', mielőtt idejöttél? - kérdezte Kate aggódó tekintettel. Emlékezett az éjszakára, amikor meglátta Frankie 'agyarait' a nyakához közelíteni.

- Ne aggódj, édes, 'ettem', de úgy szeretnék enni egy kis sajtburgert sült krumplival, meg turmix-szal! - nevetett és a hasát simogatta.

- Tényleg, Millie, mondtam, hogy McDonalds'-ba megyünk? Ugyan már, tök jó lesz! Az a legjobb hely, ha el akarsz menni valahova. - Bob megpróbálta meggyőzni Millie-t.

- Ember, olyan kövér leszek, mint egy disznó! - válaszolta Millie lemondóan.

- Én inkább Starbucks-ba mennék, de az nincs nyitva éjjel-nappal. - Mikey sóhajtott és mindenki kinevette.

Amikor beértek, leültek egy asztalhoz és mindenki megrendelte, amit akart. Élvezték az ételt, a turmixokat és a kólát és beszélgettek. Aztán néhány perc múlva Ray is csatlakozott hozzájuk.

- Hey, Ray, emlékszek, amikor leborotváltuk a hajad, mikor olyan részeg voltál, hogy a saját nevedet sem tudtad? - kérdezte Frank nevetve.

- Jah, ember. - Ray is nevetett.

- És le is fényképeztünk. Hah, szörnyen néztél ki haj nélkül. - tette hozzá Mikey, miközben szétröhögte agyát.

- Még mindig megvan az a kép. - tette hozzá Bob.

- És mit csináltál, míg nem volt hajad? Kalapot hordtál végig, vagy mi? - kérdezte Kate mosolyogva.

- Dehogyis, igazából már évek óta vámpír voltam, amikor az történt, szóval pár perc alatt visszanőtt a hajam. - válaszolta vigyorogva.

- Igen. És arra emlékeztek, amikor Frankie és én buliztunk, és találkoztunk Matt-tel? - nem tudta folytatni, mert annyira nevetett - ...és táncolni akart Frankie-vel... és Frankie elfutott, körbe-körbe szaladt... és amikor Matt el akarta kapni, Frank elfutott a másik irányba, és Matt egy kövér hölgybe ütközött. A feje a mellei között landolt és a nő csak tartotta és nem engedte el... és az egész estét azzal a nővel kellett töltenie. Az kibaszottul vicces volt! - Mikey rázkódott a nevetéstől.

- Aha, én is ott voltam, ott találkoztunk először. És felvettem a kamerámmal. - nevetett Bob is.

Az egyetlen ember, aki nem nevetett, Frankie volt. Számára ez nem volt vicces, Matt tényleg el akarta kapni. Katie látta, milyen komoly volt Frank, de nem akarta erről kérdezni, csak a vállának dőlt, tudatva vele, hogy minden rendben van.

- Jah, az a seggfej Matt. Nem értem, mért kell ilyen gonosznak lennie. - rázta a fejét Katie.

- Oh, majdnem elfelejtettem, hogy te is ismered.

- Kétszer találkoztam vele, de nem tartozik a kedvenc embereim közé. - mondta szarkasztikusan.

Visszaemlékeztek egy csomó csomó vicces sztorira és rengeteget nevettek. Csak percek voltak éjfélig és a lányoknak dolgozni kellett menni, úgyhogy úgy döntöttek, nem mennek kocsmázni. A srácok hazakísérték őket.

- Jó éjt, hölgyek! - mondta Ray és Mikey egyszerre, integettek és elindultak a klubba, ahol előző este is voltak.

- Jó éjt, fiúk! - válaszolták a lányok, és Frankie-hez és Bob-hoz fordultak. Mind elköszöntek és ölelkeztek, Bob olyan szorosan tartotta Millie-t, hogy még ő maga is megijedt saját magától. De Millie jól kezelte a dolgot, és mosolygott. Bob elengedte és elpirult, ami - bárki megmondhtatja - furcsa volt egy vámpírtól. Integettek és a srácok követték Ray-t és Mikey-t. Amikor utolérték őket, Frank beszélni kezdett.

- Srácok, ne beszéljetek Matt-ről a lányok előtt. Nekik nem kell róla tudniuk semmit.

- Miért? Ember, az csak egy vicces történet volt! - mondta Mikey összezavarodottan.

- Nekik... neki nem kell az ilyen dolgokról tudnia. És az nem volt olyan vicces, legalábbis nekem nem.

- Láttam, hogy valami nem volt rendben veled a McDonalds'-ban. Tud egyáltalán bármit is rólad és Matt-ről? - kérdezte Bob.

- Nem, semmit sem tud, és szeretném, ha ez így is maradna. Ez a legszörnyűbb része az életemnek és ebbe nem akarom őt belevonni.

- Oh, Frankie, sajnálom, hogy felhoztam a témát. - Mikey bocsánatot kért.

- Semmi baj, haver. Csak ne csináld ezt többet, egyikőtök se, légyszi.

- Rendben, többé nem fog megtörténni. - válaszolták egyszerre.

Gerard még mindig a sírnál ült cigarettázva és a múlton gondolkodva. Erre a nőre gondolva, aki itt feküdt a hideg föld alatt, mélyen alatta. Ő volt a legjobb dolog, ami valaha történt vele és ő elvesztette. Soha senki sem tudná őt pótolni, de túl kellene rajta lépnie, tudta. Elszívta a cigit és felállt. Vetett még egy pillantást a fényképre és megcsókolta mégegyszer. Aztán kisétált a temetőből, egy világoskék, hideg szempár kísérő tekintetével...