Amikor Gerard megérkezett a Lyukhoz, a srácok már javában ittak. Leült Bob mellé és rendelt egy sört. Fejét az asztalon pihentette, teljesen reménytelen és magányos arckifejezéssel, aztán Bob-ra nézett és megkérdezte, hogy minden rendben van-e Millie-vel. Mostanra rájöttek Bob titkára, ezért érdekelte Gerard-ot a dolog. Gerard és Frankie tudták, hogy beleszeretett Millie-be, bár Bob sosem ismerte volna be. Bob nem akart szerelemre gondolni, legkevésbé egy emberrel. Azt gondolta, nem működne, és igaza volt, semmi jó sem sülne ki egy ’vegyes’ kapcsolatból. Mi van, ha megcsókolja, bedurvul és a ’szörnyeteg énje’ felszínre tör és bántja, vagy – megöli? Tudta, hogy gyilkos – minden nap öl embereket -, de megölni a szerelmét teljesen más dolog. Megölni valakit a véréért szükséges, hogy életben tudjon maradni, de megölni a szerelmed a legnagyobb bűn. Egyszer már megtörtént – bár csak három ember tudott róla -, és nem akarták, hogy még egyszer bekövetkezzen…

   Megint ugyanaz a banda játszott, mint előző este, és nagyszerűek voltak! A show után cd-ket és pólókat adtak el, és csak úgy lógtak a rajongókkal. A srácok is nagyszerűen érezték magukat, részegek voltak, mint általában, és az este hátralevő részét cigizéssel és beszélgetéssel töltötték. Gerard volt az egyetlen, aki nem illet közéjük. A gondolatai máshol jártak, mélyen elmerült bennük, emlékek kavarogtak a fejében. A többiek látták, hogy valami nincs rendben vele, de semmit sem szóltak. Tudták, hogy ha Gerard nem akar beszélni valamiről, akkor jobb békén hagyni, vagy nagyon ideges lesz. Amikor már igazán belefáradtak az ivásba és a beszélgetésbe, hazamentek a régi, üres házba, ahol együtt éltek, mióta barátok lettek. Jobbnak látták nem megosztani a hálóhelyeiket a többiekkel, mint Matt vagy a barátai. Így nem kellett velük tölteniük az idejüket; sosem illettek közéjük. Azok kegyetlenek és üresek voltak, csak az élvezetekért és a gyilkolásért éltek. És így Frank-et sem sikerült annyiszor bántaniuk…

   Másnap Millie és Kate a zeneboltban dolgozott. Nagyon élvezték ezt a munkát, mert ritka felvételeket hallgathattak, kölcsönvehettek cd-ket és érdekes emberekkel találkozhattak. Egyetlen vásárló sem volt az üzletben, úgyhogy sorba rakták a cd-ket, miközben beszélgettek. Arról beszéltek, hogy múlt éjjel milyen furcsán viselkedett Gerard, hogy milyen aranyosak voltak a srácok és, hogy még mindig mennyire nem tudják elhinni az egész dolgot.

Hazafelé megálltak egy kínai gyorsétteremnél és vettek néhány menüt, így nem kellett főzésre veszegetniük az idejüket. Nem voltak annyira fáradtak, amikor hazaértek, ezért vacsora után nekiláttak a házimunkának. Kimostak pár ruhát Millie-nek, mivel neki másnap is dolgoznia kellett, de Kate szabad volt. Éppen végeztek mindennel, amikor megcsörrent a kaputelefon. Ray volt az és elhívta őket.

- Hé, Ray, már mindenki itt van?

- Majdnem. Frank-nek még van egy kis elintéznivalója, de szerintem pár perc múlva ő is itt lesz. – Kate tudta, ez mit jelent.

A lányok vettek egy gyors zuhanyt, átöltöztek és 15 perc múlva már lent beszélgettek a srácokkal a kapu előtt.

- Szóval, van már valami tervetek mára, srácok? – kérdezte Millie izgatottan.

- Még nincs. Úgy gondoltuk, hogy most ti dönthetnétek el, hova menjünk. – válaszolta Bob. – De amúgy, még mindig várnunk kell Frankie-re, szóval van időnk eldönteni.

- Jól van. Akkor menjünk… uhm…. ahm…..

- Haha. Nem hiszem, hogy bárhova is megyünk, ha rád várunk! – nevetett Bob. Millie sértődötten nézett rá, hátrálni kezdett tőle és Ray mellé állt.

Bob észrevette, hogy megbántotta, és nagyon rosszul érezte magát miatta. Odament hozzá és megpróbált bocsánatot kérni.

- Sajnálom, Mill. Nem akartalak megbántani, csak hülyéskedtem. Annyira sajnálom. Meg tudsz bocsátani?

Belenézett a smaragdzöld szemeibe, megfogta a kezét és várt a válaszra. Millie nem tehetett mást, mint megbocsátani, amikor meglátta azt a kölyökkutya arcot. Mosolygott és Bob közelebb húzta magához, hogy adhasson neki egy nagy ölelést. Gerard csak állt ott, a bensőséges jelenetet bámulva és érezte, ahogy a féltékenység egyre nő benne. Ő akarta ölelni Millie-t, Ő akarta magához ölelni és simogatni a hátát. Ő akart az egyetlen szerelme lenni. Aztán megint hallani kezdte a sóhajokat és a sikolyt a fejében. Gerard még egyszer rájuk nézett, és akkor rájött, hogy Millie nem az ő igazi szerelme volt. Érezte, ahogy az érzései átveszik az irányítást a teste felett, és megpróbálta visszatartani a könnyeit, de nem sikerült. Letörölte arcáról a könnycseppeket, és zavartan nézett körbe. Nem bírta tovább a fájdalmat, és elindult. Bob és Millie ebből az egészből semmit sem vettek észre, Mikey viszont igen. Ő mindig tudta, mit érez a bátyja. Aggódott, hogy Gerard mit fog tenni, mivel a depressziója újra visszatért. Mindig is féltette, és ez most sem volt másképp, követte a bátyját.

- Gerard, várj!

- Hé, Mikey, Gerard! Hová mentek? – kiabált utánuk Ray. Mikey megfordult.

- Meg kell beszélnünk valamit. Érezzétek jól magatok, srácok!

Miközben Mikey futott Gerard után, találkozott Frankie-vel. Beszéltek egy picit, aztán Mikey elment. Frankie odasétált a barátaihoz, kezét a bőrdzsekije zsebében tartva.

- Mi tartott ilyen sokáig, hogy ideérj, Frank? – kérdezte Millie.

- Uhm, semmi. – nem szeretett az ’ügyiről’ beszélni. – Egyébként én is örülök, hogy újra látlak. – mondta Frankie egy kicsit zavartan.

- Hé, Frankie! – ugrott rá Kate – Örülök, hogy itt vagy. Azt hittem, sosem érsz ide. – mondta, miközben megölelte.

- Én is örülök, hogy itt vagyok. Mindig jó olyan helyre menni, ahol így fogadnak az emberek. – válaszolta hatalmas mosollyal az arcán.

- Na, akkor most hova megyünk? – érdeklődött Ray.

- Láttam egy jó teázót a közelben. Van kedvetek oda menni?

- Persze. Nincs jobb, mint egy forró tea ebben a dermesztő hidegben. Csak mutasd az utat, Frank.

Ott töltöttek egy vagy két órát, aztán Bob hazavitte Millie-t, mivel neki aludnia kellett egy kicsit munka előtt. Ray is velük ment, így Frank és Katie egyedül maradtak ott.

- Pár perc múlva zárnak, szóval találnunk kellene egy másik helyet, ahol maradhatunk.

- És tudod, hogy most hova menjünk, Frankie?

- Aha. Ha tudsz itt várni pár percet, akkor hozom a kocsim és elmehetnénk egy autós moziba.

- Hűha! Az jó lenne! Még sosem voltam autós moziban.

- Tényleg? Akkor határozottan el kell oda mennünk! – mondta Frank izgatottan. – Mindárt visszajövök!

Néhány perc múlva visszajött egy fekete Delorean-nel és szólt Katie-nek, hogy ugorjon be. 15 percen belül elértek az autós moziba, ahol épp egy zombis film kezdődött. Frankie sokat nevetett Katie-n, aki megijedt a filmtől, és szorosan magához ölelte, amikor érezte, hogy Katie-nek szüksége van rá. Kate a vállán pihentette a fejét, miközben a filmet nézte, és a mellkasába temette az arcát, mikor a film túl ijesztő és véres lett. Frank átölelte, és a fülébe suttogta, hogy minden rendben és, hogy ő majd megvédi, közben pedig a hátát simogatta. Beszívta hajának édes illatát, és a mellén érezte leheletének melegét, amitől annyira élőnek érezte magát, ám ugyanakkor meg is ijesztette. Nem akart beleszeretni vagy túl közel kerülni hozzá, ezért inkább elengedte Katie-t.

- Hoztam neked valamit. – mondta. – Emlékszel arra a zenekarra és a dalra, amit akkor játszottak, amikor a bárban találkoztunk?

- Természetesen emlékszem. Miért?

- Múlt éjjel is ott játszottak, és vettem neked valamit.

Kivett egy kis nejlon zacskót a zsebéből, ami egy négyszögletes dolgot borított. Kate elkezdte kicsomagolni, és egy cd-t tartott a kezében.

- Oh, ez az ő albumuk! És ez… alá van írva?! Awww, nagyon szépen köszönöm, Frankie!

Átölelte és csillogó szemmel nyomott egy puszit az arcára.

- Szívesen. A címe ’Én a golyóimat hoztam neked, te a szerelemed hoztad nekem’. Kedves cím, nem? És ott van az a szám, a ’A vámpírok sosem fognak bántani’, a titkos dalunk. – nevetett. – Szóval, ha hallgatod, rám fogsz gondolni, legalábbis remélem. – a lány szemébe nézett megerősítést várva.

- Persze, hogy rád fogok gondolni, de nem kell meghallgatnom egy számot, ahhoz, hogy rád gondoljak, Frankie. – mosolygott rá, piruló arccal.

- Magamnak is vettem egyet, úgyhogy most már mindkettőnknek megvan. Ők nagyszerű és szórakoztató srácok.

- Aha, biztosan azok.

Ezután mindenféléről beszélgettek, és amikor elfáradtak, Frank hazavitte Katie-t.