Bob végigfuttatta ujjait Millie lágy, fehér bőrén, közben a víz tükröződését csodálva smaragdzöld szemeiben. Millie a mellkasán pihentette fejét, és a nyakát csókolta, ami halk nyögésre késztette Bob-ot. A lány teljesen ’felhúzta’ Bob-ot és egész éjjel szeretkeztek.

Még mielőtt elaludtak volna, felöltöztek és elindultak haza, kéz a kézben.

- Köszönöm!

- Mit, Bob?

- Hogy velem töltötted és életem legszebbjévé tette ezt az éjszakát.

Millie mosolygott, de belül ideges volt. Ő is nagyon élvezte az együtt töltött időt, de nem tudta kiverni a fejéből, hogy Bob teljesen ’más’. Néhány órával ezelőtt még kiabált Kate-tel, mert Frank-kel aludt, és most épp Frank legjobb barátjával szeretkezte át az éjszakát. Valójában tudta, hogy hatalmas hiba volt, de nem tudta visszafogni magát. Millie Bob-hoz fordult és megcsókolta.

- Én köszönöm NEKED! Segítettél túllépni a problémámon és senki más sem volt olyan figyelmes velem, mint te most.

Bob homlokon csókolta, és szorosan magához húzta.

- Szóval, szerinted folytathatnánk? Úgy értem, velem akarsz lenni?

- Persze, Bob, de…

- De nem mondhatjuk el senkinek, ugye?

- Igen. Azt hiszem, teljesen kiakadnának ránk.

- Aha, igazad van. De működhet, igaz?

Millie nem válaszolt, csak szenvedélyesen megcsókolta.

- Találkozunk este?

- Igen, Bob, alig várom!

Amikor Kate felkelt, megnézte Millie szobáját, hogy otthon van-e már. Az ágyában találta, aludt. Kate fel akarta ébreszteni és beszélni a veszekedésükről, de Millie olyan békésen aludt, hogy nem volt szíve felébreszteni. Elment dolgozni, de ez volt élete legrosszabb napja, mivel semmi másra sem tudott gondolni, csak a problémáira Millie-vel, Frank-kel és Jasmin-nel. Egész nap rájuk gondolt, de még mindig nem tudta, mit tegyen.

Mikor végre hazaért, Millie-t a nappaliban találta, tévézett. Leült mellé a kanapéra és megkérdezte, hogy ment a dolog az este, de nem kapott választ. Még egyszer megkérdezte, de még mindig semmi válasz. Ideges lett Millie-re és megkérdezte tőle, hogy mi a baja.

- Semmi közöd hozzá. Ez az én kibaszott életem, és neked nincs jogod kifaggatni!

- Mill, nem úgy értettem. Én… nem tudom, mi bajod van velem, de igyekszem normális beszélgetést folytatni veled, nem látod? Miért vagy ilyen? Nem akarok haragban lenni veled.

- Aha, te pont ilyen vagy. Tiszta, mint Szűz Mária. Te vagy a jó lány, aki mindig segít az embereknek és semmi rosszat sem tesz… és úgy mellesleg meg megpróbál randizni egy vámpírral. – mondta gúnyosan.

- Millie, mit tettem veled, hogy így bánsz velem? Kérlek! Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és beismerem, hogy mostanában nem törődtem túl sokat veled és ez mind Frank miatt van, de akkor is… - könyörögte.

- Nem érdekel, Kate.

- Akkor jó. – ezzel elhagyta a szobát, hogy csináljon egy kávét magának. Nagyon mérges volt, mert nem tudta, hogyan oldja meg a Millie-vel kapcsolatos problémáját, és hogy is tudná, ha azt sem tudja, mi a lány baja vele igazából. Kortyolt a kávéjából közben a fejét rázva az értetlenségtől, amikor a kaputelefon csöngött. Gerard volt az, és mondta, hogy mindenki lent várja őket. Kate szólt Millie-nek, hogy a srácok lent várnak, és elindult, nem várta meg őt. Lent üdvözölte a srácokat és Gerard-dal kezdett beszélgetni. Gerard látta, hogy van némi problémája, és megkérdezte, hogy mi az.

- Uhm, semmi, tényleg. Csak fáradt vagyok, hosszú volt a nap.

Nem akarta elmondani Gerard-nak, hogy kicsit aggódik a kapcsolatáért a legjobb barátaival.

- Rendben, de ha úgy érzed, bármikor beszélhetsz velem, ugye tudod? De gondolom, szívesebben beszélnél Frank-kel. – mosolygott Gerard.

- Talán…

- Talán? Ez most miért volt?

- Nem fontos!

- Szia Kate! Örülök, hogy újra találkozunk! – üdvözölte Jasmin.

- Szia!

- Miért nem vagy Frank-kel? Azt hittem…

- Uhh, most túl elfoglalt…

Jasmin belékarolt és egy kicsit távolabb sétáltak, hogy nyugodtan tudjanak beszélni, Gerard vagy bárki más nélkül.

- Szóval, mi a baj?

- Nem tudom. Olyan furcsa mostanában. Üdvözöltem, ő motyogott valamit és tovább beszélt Bob-bal. Van vele valami, és nem tudom mi az, ő meg nem beszél róla. – sóhajtott Kate.

- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy semmi komoly. – megölelte Katie-t, hogy megnyugtassa.

Frank látta őket együtt, és nagyon bántotta. Nem tudta, mit gondoljon a két lány ’kapcsolatáról’, és az, hogy együtt látja őket, nagyon felidegesítette, de nem akarta, hogy bárki is lássa a zavarát. Folytatta a beszélgetését Bob-bal, Millie-vel és Ray-jel, míg Gerard Mikey-val volt és néhány perc múlva a lányok is csatlakoztak hozzájuk. Elmentek egy kocsmába, de a helyzet nem változott: sem Frank, sem Millie nem beszélt Kate-tel, így a többiekkel lógott. Harminc perccel később Millie ott hagyta őket, mondván, hogy másnap dolgoznia kell, és haza kell mennie. Később Bob is elment, azt mondta, hogy van még néhány elintézni valója, de Kate tudta, hogy mindketten hazudtak.

Amikor Frank elment a mosdóba, Katie követte és a bárpultnál várt rá. Amikor végzett, Katie megállította.

- Frank, beszélhetnék veled itt?

- Persze, mi a baj?

- Én is pontosan ezt akartam kérdezni tőled. Már két napja nem beszélsz velem. Tettem valami rosszat, vagy mi?

- Nem. Sajnálom, hogy nem voltam veled ma, azt hittem, Gee-vel és Jasmin-nel akarsz beszélgetni.

A lány nevét undorral mondta ki és Katie észrevette ezt.

- Miért nem szereted őt? Történt valami, miután elmentem?

- Nem, és nincs is vele semmi bajom, miért gondoltad ezt?

- Kihallottam a hangodból.

- Nem, valamit félrehallottál, Kate. – hazudta Frankie. – Menjünk vissza! - nem akart erről beszélni, ez az éjszaka már amúgy is kellemetlen volt, e nélkül a beszélgetés nélkül is.

- Szerintem hazamegyek. Túl késő van, és holnap dolgoznom kell.

- Oh, rendben. Akkor hazakísérlek.

Felajánlotta a segítségét, de igazából nem akart menni. Csak nem akarta, hogy megtámadják Katie-t hazafelé.

- Maradhatsz, Frankie. Haza tudok menni, nincs olyan messze innen.

- Biztos? Nekem egyáltalán nem gond, tudod, hogy nem szeretem, ha egyedül mész haza.

- Tudom, Frank. – mosolygott Kate – De tényleg nem fontos, csak maradj.

- Rendben, de találkozunk holnap?

- Persze. – örült, hogy Frank még mindig találkozni akart vele – Hol és mikor?

- Itt este kilenc körül?

- Rendben. Holnap találkozunk!

- Akkor holnap!

Kate hazament, de Millie-t nem találta otthon és ez volt a bizonyíték arra, hogy Millie és Bob együtt van. Nem érdekelte, igazából úgy gondolta, ez tényleg nem az ő dolga és Bob amúgy is klassz srác volt, szóval Millie biztonságban volt vele.

Másnap Millie és Katie együtt dolgoztak, de egyáltalán nem beszéltek egymással. Nos, inkább mondjuk úgy, nem beszéltek, hanem vitatkoztak egész nap. Kate nagyon rosszul érezte magát emiatt, de boldog volt, hogy legalább Frank-kel együtt lehet.

- Francba! Ma kellene találkoznom Kate-tel, de már más tervem van mára.

- Tényleg? És mi lenne az? Mindig azért nyafogtál, mennyire hiányzott Katie, amikor nem találkozhattatok, most meg kerülöd. Mi van veled?

- Nem, nem kerülöm őt, Bob!

- De igen! Azt hiszed, vak vagyok vagy mi? Olyan hűvösen viselkedtél vele tegnap, hogy ennél nyilvánvalóbb már nem is lehetne, hogy valami baj van kettőtökkel.

- Nem, nincsen. De más barátaim is vannak, tudod, mint te, vagy a többiek. Nem lehetek mindig csak egy emberrel. Akkor titeket veszítenélek el.

- Rendben. Nem akarok beleavatkozni a magánügyedbe. Te tudod, mit csinálsz. És mi az a másik elfoglaltság?

- Oh, semmi, tényleg.

- Frank!?

- Oké, oké. Találkoztam egy lánnyal tegnap a kocsmában. Érdekes volt és jobban is meg akarom ismerni.

- Wow. Úgy, mint a jövőbeli barátnődet?

- Még nem tudom, de igen, talán úgy. – fültől fülig vigyorgott – Bob, kérdezhetek valamit?

- Mit?

- Lennél olyan kedves, és megmondanád Katie-nek, hogy ma nem tudok menni. De ne mondd meg neki az okát. Mondd azt, hogy közbejött valami nagyon fontos dolog és hogy nagyon sajnálom. Kérlek!

- Rendben, haver, de tudod, hogy ez nem fair! – nyomatékosan nézett a fiúra.

- Tudom, de tudod…

- Frank, ne bántsd meg! Nem érdemli meg!

- Tudom, de te is tudod, hogy szükségem van egy nőre az oldalamon, és az nem lehet Katie. Nem lehet ember…

Az utolsó mondat elszomorította Bob-ot, tudta, hogy Frank-nek igaza van, de annyira boldog volt Millie-vel.

- Oké, Frank. Érezd jól magad és sok sikert a lányhoz!

- Köszi, Bob. Te vagy a legjobb!

Kate egy asztalnál ült egy Gin-tonikkal, Frank-re várva, de helyette Bob-ot pillantotta meg belépni a füstös helyiségbe. Egyenesen felé vette az irányt és leült vele szemben.

- Hello, Kate!

- Hello! Te itt? Azt hittem…

- Sajnálom, Katie. Frank megkért, hogy jöjjek el, és szóljak, hogy nagyon sajnálja, de valami közbejött.

- Oh, rendben. – Kate elszomorodott és Bob észrevette.

- Szeretnéd, hogy itt maradjak veled egy italra?

- Az nagyszerű lenne, köszi. – mosolyt erőltetett az arcára – Amúgy is beszélni akartam veled.