Azon az éjszakán Ray visszament Jersey-be, és az első gondolata a barátai körül jártak. Csupán két napot töltött távol tőlük, de máris nagyon hiányoztak neki. Míg a repülőn volt, másra sem tudott gondolni, mint Sarah-ra. A gyűlés éjszakájának minden pillanatát felidézte; még mindig meg volt hatódva, hogy őt választották Jersey fő vámpírjának, de a Sarah-val való találkozásának emléke még annál is erősebb volt. Tudta, hogy mindig is vele akart lenni, de egy idő után elégedett lett az életével Hannah-val az oldalán. Szerette Hannah-t, de Sarah-t sem felejtette el soha, és most, hogy találkozott vele az összes rá irányuló érzelme visszatért.

   Ray újra Sarah-val akart lenni, a karjaiban akarta tartani, teljes szívével szeretni, de Sarah túl fontos vámpír volt ahhoz, hogy vele lássák és egyébként is, Ray-nek ott volt Hannah, aki annyit tett érte.

   Megpróbálta elfelejteni Sarah-t, vagy legalábbis az iránta érzett szeretetét, és a feladataira koncentrálni most, hogy a közösségük feje lett.

   Először a barátaival szeretett volna találkozni és elmondani nekik a hírt, de tényleg sehol sem találta őket. Minden lehetséges előfordulási helyükön kereste őket, de nem járt szerencsével. Aztán feladta és egy öreg, mégis gyönyörű épület felé vette az irányt. Ray kinyitotta a fém berakással díszített fakaput, és belépett a gyertyákkal megvilágított, meleg házba. Megérezte az olajok virágos illatát és izgatottan ment beljebb.

   Hannah-t a nappaliban találta a kanapén fekve, fejét hátravetette, hagyva a tűzvörös haját a karfára omlani; szemei csukva voltak, de Ray tudta, ha kinyitja őket, a világ leggyönyörűbb jeges kék szemeit pillantja meg. Egy csodálatos fekete ruhát viselt, mely szabadon hagyta vállait, hófehér combjai pedig szintén fedetlenek voltak. Ray nem tudott mást tenni, mint bámulni a tökéletes testet. Közelebb ment, lehajolt a tökéletes archoz, ajkait pedig Hannah résnyire nyitott, bordó ajkaira nyomta gyengéden. Néhány percnyi csókolózás után szétváltak, az elbűvölő kék szemek kinyíltak és a nő hívogatóan mosolygott Ray-re. Teljesen elbűvölte, ahogy sminkje tökéletes maradt a csókjuk után, imádta a vörös rúzsát. Hannah csillogó szemmel kezdte cirógatni Ray arcát, majd magára rántotta őt. Szenvedélyesen csókolták egymást, és egész éjjel szeretkeztek… Az egyetlen baj az volt, hogy Ray nem Hannah-t látta azon az éjjelen. Sarah-val szeretkezett, legalábbis gondolatban őt látta maga alatt…

   Bob csak állt Katie ajtajában; próbált rájönni, Kate miért nem akarja Millie-t beengedni.

- Bob, nem lesz ideges, ha ébredés után rájön, hogy az én lakásomban van? Tudod, nekem nem gond, de mi van vele?

Bob felsóhajtott a megkönnyebbüléstől és mosolygott.

- Ne aggódj, Kate, minden rendben lesz. Nem fog haragudni, majd meglátod holnap…

Katie felhúzta a szemöldökét és kérdőn nézett Bob-ra, de mikor rájött, hogy nem kap további magyarázatot, kitárta az ajtót és beengedte a férfit Millie-vel a karjában.

   Bevezette Bob-ot Millie szobájába, mely érintetlenül állt azóta is, és segített neki lefektetni Millie-t az ágyra. Megálltak fölötte és nézték még egy kicsit, ahogy alszik, aztán kimentek a konyhába és Kate kávéval kínálta Bob-ot.

- Nem, köszi. Nekem nincs szükségem annyi kávéra, mint a Way testvéreknek. – mosolygott és Katie visszamosolygott.

Leültek a konyhaasztalhoz, Kate egy csésze teát helyezett az asztalra Bob elé, majd kortyolt egyet a sajátjából. Csöndben ültek, gondolkodtak.

- Szóval, hol találtad meg Mill-t? – Kate felnézett a csészéjéből.

- Egy bárban… Sokat ivott; örülök, hogy megtaláltam. Nem is akarok belegondolni, mi történhetett volna vele, ha nem megyek oda. Rengeteg részeg férfi vette körül és mind őt akarták… - Bob teste összerázkódott a gondolattól, hogy Millie-t bánthatták volna azok az emberek.

  Kate aggódva figyelte, kezét Bob-éra tette együttérzése jeléül. Bob érezte kezén a puha, meleg bőrt és ettől megnyugodott; felnézett, tekintete találkozott Kate-ével, mely melegséget sugárzott, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Ne aggódj, Bob, már biztonságban van és nagyon szerencsés, hogy te mellette vagy.

- Köszönöm, Katie. Mindent. Ő tényleg szerencsés, mert TÉGED maga mellett tudhat.

   Később még beszéltek más dolgokról, megitták a teájukat, és amikor Bob észrevette, hogy Kate mennyire fáradt , felállt és búcsúzkodni kezdett.

- Katie?

- Igen?

- Vethetnék még egy pillantást…

- Millie-re? – vágott közbe Katie.

- Igen. – sóhajtotta.

- Persze, Bob, tudod a szobájához vezető utat. – mosolygott Kate bíztatóan.

   Mindketten bementek és figyelték a lányt, miközben aludt. Bob szeme csillogott és Kate látta arcán a vágyódást.

- Szeretnél itt maradni?

Bob zavartan nézett rá; nem értette, Katie mit értett ez alatt.

- Szeretnél itt aludni Millie-vel? – javította ki magát Kate.

- Neked nem okozna gondot? – kérdezte Bob meglepetten – Nem baj, ha itt maradok?

- Persze, hogy nem! Látom, hogy mellette szeretnél maradni, és meg is értem. Bob, téged mindig szívesen látunk itt! És… nem te leszel az első vámpír, aki itt alszik. – Pirulva fejezte be az érvelést.

- Frankie?

- Aha. Azt hiszem, Millie-vel akkor romlott meg a kapcsolatunk…

- Annyira sajnálom, Kate!

- Nem a te hibád, senkié sem. Ez csak úgy megtörtént. – mondta szomorúan.

- Biztos vagyok benne, hogy minden rendbe jön köztetek. – kacsintott Bob.

Kate jó éjszakát kívánt és kiment a szobából, hogy aludjon még egy kicsit. Bob lefeküdt Millie mellé, erős karjait teste köré fonta, majd minden elnémult.

   Pandora Frankie nyakába ugrott, szenvedélyesen csókolta, majd Mikey-t és Gerard-ot is üdvözölte. Arca kíváncsiságot tükrözött és Frankie-hez fordult.

- Azt hittem, azt mondtad, négy barátod van…

- Aha, Bob és Ray, de ők most nem tudtak jönni…

- Ohh… - Pandora úgy tett, mintha sajnálná, de igazság szerint feldühödött; mindegyikükkel találkozni akart, különösen Ray-jel…

Ahogy a srácok beljebb mentek, különös érzés kerítette őket hatalmába. Körülnéztek, és rengeteg fajtájuk bélit láttak; mind őket bámulta; tekintetük mindenhova követte őket, és ettől nagyon kényelmetlenül érezték magukat. A fivérek zavartan néztek egymásra; nem értették, Frank hogyan érezheti jól magát ilyen társasában.

Frank semmit sem látott az őt körülvevő világból, mivel túlságosan elfoglalta Pandora szórakoztatása. Aztán beszélgettek egy kicsit, de Frank még mindig nem igazán figyelt oda barátaira.

   Míg Pandora elment néhány korsó sörért, a Way testvérek Pandora-ról és a barátairól kérdezték Frank-et, hogy ő is kényelmetlenül érezte-e magát vagy nem, és Frank zavart arcot vágott. Nem értette, mi volt a barátai problémája; ő semmit sem vett észre abból, amiről a barátai beszéltek és az volt a válasza, hogy inkább ők viselkednek furán, nem azok a srácok…

   Aztán Pandora visszatért, odaadta nekik a sört és Frankie-hez simult. Mozogni kezdett, közel Frank testéhez, nem törődve Gerard és Mikey zavart tekintetével. Tényleg zavarban voltak.

Megragadta Frank hosszú kabátját, és kis híján leszaggatta róla, miközben elvette tőle. Aztán megragadta fekete ingjének gallérját és a táncparkettre húzta Frankie-t, miközben szenvedélyesen csókolta.

Igazán erotikus táncba kezdtek; ez volt a legpiszkosabb tánc, amit a fiúk valaha láttak. Kis híján a söröskorsót is eldobták; megdöbbentek a látványtól. Frankie mindenről megfeledkezett, hogy hol van, mit csinál, csak élvezte a pillanatot.

   Másrészről, a Way testvérek nem hittek a saját szemüknek, még sosem látták Frank-et ilyennek és igazából egyáltalán nem tetszett nekik, ahogy most viselkedett. Ők a majdnem ártatlan, kedves, mégis csintalan Frankie-t szerették, amilyennek mindig is ismerték, nem pedig ezt a férfit, akivé Pandora változtatta. Nem tudták elhinni, hogy tudta így megváltoztatni, ha eddig csak kétszer találkoztak…

   Nemsokára tényleg kényelmetlenül kezdték érezni magukat, ahogy a buli egyre forróbb lett.

Semmi mást sem láttak, mint összeolvadt testeket, párokat, nyalni-falni egymást, legyen az meleg vagy hetero pár. Ők egyáltalán nem voltak szentek, de ezt az egészet undorítónak találták: vér és majdnem vagy valóban szexelő vámpírok mindenhol; az egész olyan volt, mint egy orgia és ők nem akartak részt venni benne…

   Elindultak, hogy megkeressék Frankie-t, mivel ő időközben eltűnt; haza akarták vinni, mert tudták, hogy ez igazából nem az ő közege.

Beljebb mentek a tömegben, de nem jutottak messzire. Egy rövid, rózsaszín hajú lány ugrott rá Gerard-ra és az arcát kezdte nyalni. Lehellete alkoholtól bűzlött, és nem tudta irányítani magát, mivel nyilvánvalóan drogot szedett be. Gerard messzire lökte magától és megfordult, hogy megnézze Mikey-t. Néhány lépéssel arrébb megpillantotta öccsét, szintén társasággal.
Egy fiatal, részeg démonfajzat tapogatta a férfiasságát, egy idősebb nő pedig már kitátotta   száját, hogy belekóstoljon a karcsú nyakba. Gerard látta, hogy Mikey nem elég erős, hogy mindkettőjüktől megszabaduljon, ezért odament segíteni. Mikor végre mindketten szabadok voltak, felsóhajtottak a megkönnyebbüléstől, de ez nem tartott sokáig. Hamarosan még több begyógyszerezett vámpír formált kört körülöttük; idősebbek és fiatalok, nőstények és hímek, és mind őket akarták. Mind meg akarták kóstolni őket, a testüket akarták…

   Gerard és Mikey egymásra nézett, majd egyikük megpillantotta Frankie-t a tömegben.

Már valamilyen drog hatása alatt állt, és ő is ’elszórakozgatott’ néhány vámpírral.

   A testvérek rájöttek, hogy már nem tehetnek semmit, így Frankie-t hátrahagyva elmenekültek, melyben különleges erejük volt segítségükre…