-         Hogy miért? Hm… magam sem tudom… De talán, mint mindenre, erre is megvan a magyarázat.

Csodálkozva, sőt, áhítattal figyeltem, miközben beszélt… Nyílt volt, ám mégis ott volt a szemében valami titokzatosság; valami sejtelmes csillogás. Az egész lénye, a kisugárzása magával ragadott – és soha többé nem engedett. És a mosolya… oh… a mosolya… a kemény, de ugyanakkor mégis finom arcvonásaival… Bevallom, mikor belekezdtem emlékeim; angyali létem eseményeinek; életem leírásába, elhatároztam: kihagyom eme szakaszt, bensőséges érzéseimet; bezárom sötét és bűnös lelkem mélyére… de egyszerűen képtelen vagyok szárazon, mindennemű érzelmektől mentesen írni Róla… hiszen egy örökkévalóságra magával ragadott. De vajon egy nemes, tiszta szívű, patyolat lelkű teremtmény és egy sátáni pokolfajzat; egy megcsonkított, erkölcstelen korcs között létrejöhet igaz szerelem? Igen… szerelmes voltam belé… Szerettem… úgy, mint még addig és utána senki mást…