A fiúk hálószobájában álltam, kora délután volt. Hátam nekitámasztottam a falnak, vörös hajamat, pedig hátravetettem és kihúztam magam. Karba font kezeim fölött várakozva méregettem azt a beképzelt, felfuvalkodott, pökhendi alakot, ahogy pálcáját rászegezte a csukott ajtóra. Az cuppant egyet jelezve, hogy immár egy erősebb varázs védi a helységet. Mielőtt felém fordult volna, még beletúrt fekete hajába – jaj, hogy utálom, mikor ezt csinálja! Nem, csak akkor… mindig utálom. Olyan egy beképzelt, egoista hólyag. Ő lenne az utolsó fiú a földön, akivel lefeküdnék, ha…– Nyeltem, egyet. – Ha nem nyerte volna meg a fogadást, amit kötöttünk. És talán kissé elhamarkodottan vágtam rá a feltételeire, hogy igen, de most már nem tehetek semmit. A büszkeségem forog kockán. Időközben oda ért elém az a felfuvalkodott…– Jó, most ne ragozzuk. – Bele nézett a szemembe és elmosolyodott. Egy darabig szenvtelenül álltam a tekintetét, majd felvontam a szemöldököm, s még mindig karba font kezekkel így szóltam: – Mi lesz Potter? Elkezdjük végre? – hangom gúnyosan csengett. – Aha – vágta rá vigyorogva, de nem mozdult. – Nem akarod le venni a pólód esetleg? – tártam szét a karomat, olyan hangsúllyal, mintha egy fogyatékoshoz beszélnék. (Bár mondanom sem kell, hogy nem éreztem túl sok különbséget.) – Nem – kis szünet. – Sokkal szexisebb, ha te húzod le rólam – vigyorogta kajánul, s tett egy lépést felém, hogy immár elérhető közelségben legyen. Én egy tipikus ”Undorító vagy Potter” pillantás kíséretében tüntetően elfordítottam a fejemet. Hátráltam is volna egy lépést, csak, hát ott volt mögöttem a fal. – Ne feledd Evans, én nyertem meg a fogadást! – Azzal magához vont. Legszívesebben porrá átkoztam volna, de büszkeségem nem engedte. Undorodva meredtem rá, s közben lenyúltam a derekához. Ő láthatóan nagyon élvezte –, én annál kevésbé. – Jól van te szemét! – gondoltam dühösen. – Majd én megmutatom neked. Bebizonyítom, hogy érdemes volt megnyerned a fogadást. Nem adom, csakúgy oda magam. Életed végéig emlékezni fogsz arra a délutánra, mikor lefeküdhettél Lily Evans-szel. Vagyis ajánlom neked, hogy ne felejtsd el, mert ez lesz az első és egyben a legutolsó alkalom is. Egy szexisen lassú mozdulattal felhúztam a pólóját, azután a nyaka fölé hajoltam és finoman megcsókoltam. Ajkamat végigvezettem az állán, majd a szájára egy érzéki csókot leheltem. Ő nem viszonozta ezt, ezért forró puszikkal kezdtem bombázni ajkait. Ám ekkor megfogta a vállamat és eltolt magától. – Ne Lily! – szomorúság ült a szemében. – Így ne – azzal elfordult tőlem, lehúzta a felsőjét, beletúrt a hajába és kinézett az ablakon. Kissé megzavarodtam az imént félbe hagyott esettől, már kezdtem egészen belemelegedni. Ahogy így támasztotta a párkányt beúszott elém az előbbi bánatos tekintete. Tényleg nem tenné meg, ha látja rajtam, hogy nem szívből csinálom? Lehet, hogy félre ismertem. Lehet, hogy nem is akkora hólyag. Elmosolyodtam magamon. Óráknak tűnő másodpercekig bámultam őt és hirtelen hiányozni kezdett a közelsége. Érezni akartam a simogatását, csókolni akartam az ajkát, átölelni őt és elolvadni a karjaiban. – James! – szóltam halkan. Hátra pillantott: – Most már James? – mosolyodott el keserűen, majd egy bánatos sóhajjal ismét kibámult az ablakon. Odaléptem a háta mögé, egészen közelhajoltam hozzá és belesuttogtam a fülébe: – James! Én tényleg akarom – Végig simítottam a hátán. A fiú megfordult, mélyen a szemembe nézett, végül alig hallhatóan ezt mondta: – Biztos vagy benne Lily? – Még soha semmiben nem voltam ilyen biztos – mosolyogtam. A fiú arca felderült és magához húzott: – Én meg, soha nem voltam még ilyen boldog – búgta a fülembe és egy finom puszit lehelt a nyakamra. Én az ajkamba haraptam és elkezdtem lefejteni a pólóját – immár őszinte érzelmekkel. – Miután közös erővel megszabadultunk tőle, végigsimítottam kopasz mellkasán, majd a vállcsúcsától szép lassú mozdulatokkal végigcsókoltam egészem a szegycsontjáig. Ezután hátra léptem egyet és lehúztam a blúzomat. Igen, azt hiszem ő az a fiú, akit kerestem. Édesen rám mosolygott. Jaj, olyan aranyos. Hogy ezt eddig nem vettem észre?! Átöleltem a derekát és forró csókok közepette elkezdtünk az ágy felé araszolni. Oda érve hanyatt vetettem magam a takarón, hajam párnaként tarült el alattam. James óvatosan fölém hajolt. Meglepő milyen finom is tud lenni. Végignézett rajtam, mint, aki nem tud hinni a szemének. Megsimogatta az arcomat és egy lassú csók után: – Gyönyörű vagy! – suttogta. – Te is – Mutató ujjam végig húztam az ajkain. – De most gyere! Szeretni akarlak – pajkos mosollyal magamhoz húztam és beletúrtam a hajába. Ez tényleg jó érzés. Megértem miért csinálja állandóan. Szerintem, kiolvasta gondolataimat a szememből, mert rosszallóan rám mosolygott: – Te rossz kislá… – Egy gyors puszival beléfojtottam a szót. Percekig csókokba borulva ölelkeztünk, ezután egy óvatos mozdulattal James kikapcsolta a melltartómat és elkezdte csókolgatni az imént felfedett bájaimat. Én érzékien felsikkantottam. Végigsimítottam a hasán, majd a kezem tovább siklott a nadrágja felé… egymásra mosolyogtunk… /A többit a képzeletekre bízom. :) /