A sün - vagy ahogy népiesen nevezik, a sündisznó - a rovarevő emlősök (Insectivora) rendjébe, a sünfélék (Erinaceidae) családjába tartozik. Ritkább rokona az Európa keleti és déli részén (az Uralig), valamint a Balkánon élő fajtestvére, a keleti sün (Erinaceus concolor), amelynek színezete világosabb a hazainál.

A két faj elterjedése között egy képzeletbeli határ a Balti-tengertől az Adriáig húzódik, Németországot, Szlovákiát, Magyarországot és Horvátországot érintve. A két sünfajnak közös ősük, a jégkorszak utáni időkben, Európában egy nyugati és egy keleti állományra tagolódott. Európa déli, Földközi- tengerparti vidékein, így Spanyol-, Francia- és Olaszországban, Szardínia, Szicília és Korzika szigetein még egy harmadik európai faja is él, ez a mediterrán sün (Erinaceus algirus), amely mindenben megegyezik másik két európai fajtestvérével, de a feje teteje tüskétlen.
  Az európai sünök közös jellemzője, hogy nem szeretik a fagyos vidékeket, a Skandináv-félsziget, Finnország és Oroszország északi vidékein nem találhatók. A magas hegységet sem kedvelik, ezért 1500 méteres magasságon felül ritkán fordul elő, bár az Alpokban, ahol búvóhelyre és táplálékra talál, jelezték már ilyen magasságon felül is a jelenlétét. Jellegzetes alakja már a mesekönyvekből is közismert. Székelyföldön, ha a falusi házak környékén megjelenik, nem üldözik, sőt kedvelik, mert a néphit szerint "szerencsét hoz" és ráadásul hasznos is, hiszen az egereket is pusztítja.
  Az európai és keleti sün közös jellemzői: hosszúságuk 30-35, farok hosszúságuk 4-5 centiméter, testtömegük 0,7-1,8 kilogramm. Hegyes, előrenyúló pofájában éles, hegyes, rovarevő fogazat található. Lábain öt ujj van. Szemei és fülei viszonylag nagyok. Marmagasságuk 12-15 centiméter, látásuk meglehetősen gyenge, de hallásuk annál jobb. Félénk és óvatos állat. Ellenségei, a farkas, a hiúz és a bagoly. Támadásaik ellen erős bőrizmai segítségével összehúzva magát, védekezik. Tüskéi, összegombolyodott állapotban, minden oldalról védelmezik az állatot.
  Kedveli a cserjéseket, a bozótokat, ahol a sűrűkben, gyakran a száraz harasztok rejtekében, pihennek nappal. Városokba is betéved, a parkokban, zöldövezetekben éjjel figyelhető meg. Települések közelében, falusi házak kertjeiben, gazdasági udvarokban gyakori vendég, ahol szívesen elfogadja a házigazda által felkínált ételt, amelyet csakis éjjel fogyaszt. Néhol házilag, kedvtelésből is tartják, hiszen mozgása és formája kedves a gyerekeknek. Ha kicsiny korában kerül fogságba, könnyen megszokja az emberi mozgást, és még nappal is elfogadja az élelmet.
  A sün életmódja közismert: téli álmát összegömbölyödve, életfunkcióit a minimálisra csökkentve, száraz levelekből és avarból készített fészekben tölti. Ha a környezet hőmérséklete több napon át tíz fok alá süllyed, az téli álomra készteti. Rendszerint októberben már elvonul téli szállására. Testhőmérséklete 5 fokra süllyed, s marad egész téli alvása idején, egészen március végéig, április elejéig. Belső szabályozó rendszere a zsírtartalékaiból egész télen át öt fokon szabályozza hőmérsékletét. Tavaszra lefogy, testén valósággal lötyög a bőre. Az aktív élet megkezdésekor, a meleg és a megjelenő zsákmányállatok hatására testhőmérséklete hamar a szokásos 35-37 fokosra emelkedik. Túlnyomórészt éjjel mozog és ekkor táplálkozik, de tökéletes csendben, biztonságban nappal is kilométereket vándorol élelem és víz után. Legfőbb tápláléka a földigiliszta. Eső után ezek az utak aszfaltjain is megjelennek, és sajnos gyakran a gépkocsik áldozatául esnek a sünök. Szívesen fogyasztják a rovarokat, azok földalatti lárváit, megeszi a csigákat, egereket, pockot s ezért hasznos a mezőgazdaságban. A békákat és a siklókat is ügyesen elfogja. Apróvadas területeken kárt okozhat a fácán és fogolyfészkek földúlásával.
  Párzási ideje április-május, de ez júniusban is megfigyelhető. A borítást szerelmi nászjáték előzi meg, ekkor a hím órákig üldözi a nőstényt, amíg az megadja magát, tüskéit lelapítja, testét leengedi a földre, hátsó lábait kissé megemelve, azokat szétterpeszti. A párzási aktus rövid, s ezt egymás után többször is megismétlik. A sünök nem élnek társas életet és a hímek egymást közös területen nem tűrik meg. A nőstény 14-16 nap múlva 3-6, néha 7 kölyköt ellik, amelynek szeme csak két hetes korban nyílik ki. Eleinte anyjukkal közösen vadászgatnak, a kapcsolatot apró füttyentésekkel tartják. A nyár közepén, vagy később születettek nem életképesek, s a fagy beálltával többnyire elpusztulnak. A megfigyelések szerint csak az egy kilósnál nagyobbak telelnek eredményesen át. A kétnyaras sünök már ivarérettek. A szelídített, házi példányok tíz évnél is tovább élnek. A sünök minden faja védelem alatt áll.