Anyag- és költségkalkuláció

Akár egy kis szoba, akár az egész lakás kifestésére vállalkozunk, előbb mindent gondoljunk alaposan végig. A részletes anyagkalkuláció és lista elkészítése nagyon fontos momentum, mert ettől függ, hogy később mennyire lesz gördülékeny a munkánk. Mindenekelőtt állag- és felület felmérést kell végeznünk. Általában most kell eldöntenünk azt, hogy a már falon levő festékréteg elbír-e még két-három réteg festéket. Négy-öt festés után azonban ajánlatos egy általános kaparással számolnunk. Ez azt jelenti, hogy a teljes falfelület glettelése is szaporítja a tennivalóinkat. Újabban már szinte csak jó fedőképességű diszperziós falfestékeket használnak a festők is, ami vékony rétegekben felhordva is fed, a rétegek pedig jól egymásra tapadnak. Kaparással viszont a vastag festékréteg elég könnyen leválasztható a glettelt vakolatról.
A felületek felmérése is fontos, hiszen ennek alapján tudjuk csak kiszámítani mennyi festékre is lesz a következőkben szükségünk. A falfestékekből általában 6-8 m2-nyi felület egyszeri átvonásához 1 kg festék szükséges. Ezt egyébként minden festék a használati utasításában feltüntetik, az anyagszükségletet ennek alapján számoljuk ki. Sokszor azt adják meg, hogy az adott kiszerelésű festék hány m2 bevonására alkalmas. Két felkent réteg ritkán ad kellő fedést, ezért ajánlatos 3 felkent réteggel számolnunk. Ha 1 kg-nyi festékkel 6 m2 bevont felületet veszünk alapul, akkor még némi tartalékunk is lesz, különösen, ha mint a mesterek, az ajtókat és ablakokat is beleszámítjuk az összes felületbe. A kiszámított összfelület háromszorosa és a festék kiadósságának a hányadosa adja a szükséges festék mennyiségét.
A glettanyag mennyisége már nehezebben meghatározható, mivel ez függ attól, hogy a felületeket teljesen vagy csak részben kell átsimítani. Többnyire, inkább csak falrészeket, repedéseket, felületi hibákat szokás kiglettelni, e munkákhoz pedig szobánként elég 1-2 kg-nyi, és ha utólag bekeverendő anyagút választunk, a felesleget korlátlanul tárolhatjuk is.
A színezőpasztákkal is hasonló a helyzet, hiszen a diszperziós falfestékek általában 5-10%-nyira színezhetők, ami az így elérhető legsötétebb árnyalathoz szükséges mennyiség, ezt pedig a felhasználandó festék mennyisége alapján számolhatunk ki.
Ezek azonban csak a szokásos, alapvető anyagok, falfelújítási lehetőségeink azonban ennél sokkalta bővebbek, már ami a korszerű, és főként különlegesebb falfestést illeti. Használhatunk, pl. fűrészporos falfestékeket, készíthetünk spatulyázással, hengereléssel strukturált falakat és különféle színes, szemcsés adalékanyagokkal dúsított vékony vakolatot (1), amelyekkel különleges felületi hatásokat érhetünk el.
A falakat azonban nemcsak a bevonatával, hanem különféle pillekönnyű műanyag díszlécek, rozetták (2) és egyéb fali díszítmények felragasztásával tehetjük teljesen egyénivé, a szokványostól eltérően igényessé.
Ám ahhoz, hogy lehetőségeinkkel kellően élni is tudjunk, a korszerű anyagokat meg is kell ismernünk, a szobáinkat előre meg kell terveznünk, mégpedig színére és díszítményeire tekintettel. Nem árt a különféle, vegyi- és építőanyag-gyártó cégek egyedi kínálatát is figyelmesen áttanulmányozni, mert számos, nem szokványos anyagot, pl. spatulyázó anyagot, speciális tulajdonságú falfestékeket, csak így tudunk beszerezni. A szükséges anyagok felmért mennyisége alapján már elkészíthetjük a festés költségvetését.
Ehhez feltétlenül tudni kell azt is, hogy hol mit tudunk a legolcsóbban beszerezni, ugyanis pl. azonos mennyiségű és fajtájú falfestékért akár kétszeres árat is fizethetünk. Így természetesen megeshet, hogy több időnk megy el a kellő anyagok becserkészésére, mintha egy helyen, pl. egy nagyobb festékszaküzletben vásárolnánk meg mindent, de a megtakarítás esetenként egész szép kis summa, amiért már érdemes kissé többet talpalni. A festésnek pedig csak akkor szabad nekilátni, ha már minden szükséges anyag és kellék, no meg szerszám a rendelkezésünkre áll. 
 

Szerszámszükséglet

Jó minőségű és gyors munkához megfelelő szerszámok is kellenek. A fal előkészítéséhez közepes és széles acélspatulyák (3), nyeles kefe (4), glettsimító-lap (5), kézi csiszolópapír felfogó (6), a célunknak megfelelő festőhenger lehúzóráccsal esetleg hosszú teleszkópos nyéllel, vagy Speed Master lapecset készlet, továbbá néhány vödör, amik lehetnek régebbi, nagyobb, kimosott falfestékes dobozok is. Szükségünk lesz még egy olyan magas létrára, amelyről kényelmesen elérjük a mennyezetet is. Kis belmagasságú helyiségekben a létrát mellőzhetjük, ha teddy-hengerrel festünk, és nyelüket kellő hosszúságú ún. teleszkópos nyélre erősítjük.
 

A helyiség előkészítése a festésre

Manapság már közel sem jár olyan nagy piszokkal a lakásfestés, mint régebben, mivel a padlót és a középre húzott bútorokat műanyag fóliával lefedve védhetjük meg. A padlóra vastagabb fóliát célszerű fektetni, nehogy a létra lábai kiszakítsák, a széleit pedig ragasztószalaggal rögzítsük a szegélylécekhez. A létra lábait is érdemes vastagabb textíliába csavarnunk, hogy jobban csússzon a padlófólián. Ha mindezt megtesszük, a végén szinte alig kell majd takarítanunk. A nehezen mozdítható és a helyiség közepére húzott bútorokat sem nehéz teljesen fóliába csomagolva védenünk a portól, lecseppenő festéktől, ám nagyon lényeges, hogy teljesen burkoljuk be mindegyik darabot, különösen ha a falat csiszolni is fogjuk. A finom por ugyanis minden rést megtalál, és igen nehezen eltávolítható a bútorok réseiből, pórusaiból. A mázolt ajtó és ablakkereteket is szélesebb ragszalaggal fedjük le, a kapcsolók dugaszoló aljzatok fedőlapját pedig szereljük le, mert ezzel is a festés utáni takarítást tehetjük könnyebbé. A helyiségben csak a nagyobb bútorok maradjanak, de az a legjobb, ha a szobát teljesen kiüríthetjük, mert így akadálytalanul mozoghatunk munka közben.
 

Falelőkészítés

Először is a falat mosószeres, vagy kenőszappanos vízzel alaposan mossuk le. E célra használjuk a nyeles kefét, és gyakran bemártva, jól nedvesítsük be a mennyezetet és az oldalfalakat. A mosás egyrészt fellazítja a málló részeket, másrészt letisztítja a még ép festékréteget. A málló részeket spatulyával alányúlva távolítsuk el. Ha a mosás után túl nagy felületekről könnyen lekaparható a régi festés, akkor ne tétovázzunk, teljesen kaparjuk le azt, ami lekívánkozik a falról. A négy-ötször festett falakról viszonylag könnyű lekaparni a vastag diszperziós festékréteget, különösen, ha az alapglett Breplaszta vagy gipszből készített glett volt. A makacsabb, vagy a hólyagosan felváló részeken - benedvesítés után - jó hasznát vehetjük a hőlégfúvó pisztolynak is (7).
A lekapart részek alól előbukkannak a fal kisebb-nagyobb repedései, amiket a nagyobb szeghelyekkel együtt ki kell foltoznunk. A nagyobb réseket előbb tágítsuk ki, majd előkevert habarcsot, vagy nagy vastagságban kikeményedő speciális glettanyagot használva simítsuk be (8). A kisebb hézagok eltüntetéséhez azonban elég, ha sűrűre kevert glettanyagot használunk. A falat a javítás előtt mindig alaposan nedvesítsük be. A repedésekbe nyomott glett kötés közben zsugorodik, ezért egy újabb réteggel szüntessük meg a szintkülönbséget. A mélyedésbe a simítólapról nyomjunk kellő mennyiségű anyagot, majd élét laposszögben tartva simítsuk el a folt felületét. Ezt a műveletet a mennyezeten elég nehéz elvégezni, mert a fejünk felett kell dolgozni (9). A vasbeton gerendák mellett azonban nagyon gyakoriak az ilyen hosszú repedések, és ezek kikenéséhez nagy kötőszilárdságú glettet célszerű használni, amely szinte tükörsimára dolgozható el. Az állandóan visszatérő repedések ellen vékony üvegszálas erősítőszalag glettbe ragasztásával, majd besimításával védekezhetünk hatékonyan.
Következő lépés a felületek csiszolása. Ez a munka nagyon kellemetlen, sok porral jár, de fontos a fal egyenletessége miatt. Csiszolófogó betétre szorított, vagy nagyobb deszkára rajzszegezett 180-as szemcsenagyságú csiszolópapírral, lágy nyomás mellett teljesen simára csiszolhatók a falak. Közben azonban előbukkanhatnak vakolási dudorok is, amelyek a csiszoláskor porlani kezdenek, ezért e részeket újból vékony glettel kell eltüntetni, és lecsiszolni.
Ha azonban a falakat teljesen le kell kaparnunk, akkor a felültet újból nedvesítsük be, majd széles spatulyával, lapos szögben nyúljunk a könnyen leváló festékréteg alá, és lendületes mozdulatokkal félarasznyi szélességű és karhossznyi távolságban egy mozdulattal távolítsuk el a régi festéket egymást követő sávokban. A munka így gyorsan megy, a falnedvesítést közben gyakorta ismételjük meg, hogy mentesüljünk a portól, és a festékréteget könnyen lehántolhatóvá tegyük.
Az így lecsupaszított falakat teljes felületükön vékony glettréteggel kell bevonni. Ezt glettvassal, alulról felfelé, széles mozdulattal kenjük fel a fal felületére. A glettet a simítólap élére rakjuk fel, majd lapos szögben, alig nyomva simítsuk fel az anyagot a falra (10). A felesleget kissé meredekebb szögben húzzuk le, majd szinte a felülettel párhuzamosan tartott szerszám élével simítsuk tükörsimára. A már lehúzott részre azonban ne menjünk rá még egyszer, mert a sima felületet felsértjük a "duplázó" húzással. Ha elég lendületesen rakjuk fel az anyagot, és egyre rutinosabban húzzuk le, simítjuk el, emellett még a glett sűrűsége is megfelel a gyári előírásnak, akkor még a nagyobb felületek glettelésével is tempósan haladva végezhetünk.
Vitathatatlanul kellemetlen helyek a sarkok és a mennyezet. A sarkokban nehéz egyenletesen elsimítani az anyagot, a mennyezeten pedig a felrakás különösen fárasztó, mivel a fejünk felett, kényelmetlen testhelyzetben kell dolgoznunk. Ha a simítás nem sikerül tökéletesen, sebaj, az ezt követő csiszolással korrigálhatjuk ezt a fogyatékosságot. Általában a gyakorlottak egy munkafázisban is képesek a falakat simára glettelni, ám igényesen sík falakat mindig kétszer húzzák át, és kétszer is csiszolják le. A csiszolást ilyenkor is könnyed mozdulatokkal végezzük, különösen a mennyezeten ügyeljünk a felület síkságára, mert a beeső surlófényben a világos színek ellenére is jól láthatók a lágy lankák és lapos domborulatok. A lecsiszolt falat keféljük le, majd a padlóra ülepedő port takarítsuk össze, mert a legenyhébb légmozgásra is szállongani kezd. Az idáig elvégzett munka végső soron a szépen festett falak záloga, és több időt igényel, mint esetenként maga a fal színre festése, feltéve, hogy ezt nem nehezítjük meg különféle pluszmunkával járó felületi tagolásokkal, pl. lekeretezett falkazetták, faltükrök, szegélyezett tükörmennyezet, vagy különféle strukturáltságú falfelületek kialakításával. Ezek elkészítésének módjait később mutatjuk be. Ha viszont anyagában strukturált felületű falakat kívánunk képezni, akkor a fárasztó simító glettelésnek, csiszolásnak nincs értelme, hiszen a felületre 2-3 mm vastag díszítő glettet, vagy más bevonati anyagot kell felsimítanunk. Ezt majd cikkünk végén mutatjuk be. A gondos falelőkészítést tehát többnyire mindenképpen el kell végeznünk, és csak ezután következhet maga a falfestés művelete.

(Ezermester 1999)