Egy „ég veled”, s már messze jársz, hogy átélj valami mást (Bivi)
De hiába keresel, nem találsz, csak újabb csalódást (Bivi)
Úgy érzed, hogy a szíved mélyén mindig arra vágysz (Andris)
Hogy visszaindulj ösvényén az útnak, amin állsz (Andris)

Elfelednéd, megtagadnád - ami rég nem tiéd - mégis arra vársz (Andris, Bivi)

Hová lesz a gondolat, amit elnyel a feledés (Sipi)
Hová lesz az álom, ha megöli az ébredés (Sipi, Szasza)
Hová lesz a dal, amit többé senki nem énekel (Anita, Sipi)
Hová lesz a szó, mit az idő radírja tűntet el (Anita, Sipi, Szasza)

Bújik még valahol mélyen - csak, ha rátalálunk, arra támad fel (Anita, Sipi, Andris)

Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég (Mindenki)
Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még (Mindenki)

Hová lesz a hőstett, amit inkább nem teszel
Hová lesz a büszkeség, ha áldozat leszel
Ha elszakít a hazugság, ha nincs már menedék
A félelem, a szenvedés, az elmúlás kísért

Tudod rég, igaz volt minden. Csak egy út van, a többi mit sem ér

Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég (Mindenki)
Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még

Ami rég elveszett, ma él
Jelszavaknál többet ér
A hitünk örökké a miénk
Amit együtt álmodunk, igaz lesz még

Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég
Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még
Egy a lélek, egy a vér és a dal a szívünkben miénk
Ha úgy akarjuk, ma újra él - mielőtt még végleg elfelednénk

Egy „ég veled”, s már messze jársz, hogy átélj valami mást
Hogy megtudd, mennyit ér, az kell, hogy a saját szemeddel lásd