Végre elkezdődött az idény, amire vártunk. Csoportunk akarata is valóra vált a Keleti csoportba sorsolták a csapatot. Egyből az első fordulóban az NBII-ben „ragadt” FTC otthonába, a köztudatban csak zöld pokolként emlegetett Üllői úti stadion vendégszektorába voltunk hivatalosak. Kb. másfél-két órával a kezdés előtt, gyülekeztünk. Egy Sport utcához közeli kocsmába és vártuk, hogy mindenki megérkezzen. Lassan kezdetét vette történetünk legrövidebb túrája. Mindössze három villamos megálló és át se kellett szállni :). Különösebb kiegészítőt nem vittünk magunkkal (Két rudasok ill. rudasok) csak egy dob és a drapi volt nálunk. Nem tudtuk mit engednek be és mit nem… A vendégszektort az úttesten keresztül közelítettük meg, mivel nem akartuk feleslegesen provokálni az aluljáróban iszogató hazaiakat. A beléptetés váratlanul könnyen ment, mivel a drapink megtekintése és némi felületes motozás után máris siettünk a lelátóra. Többünket furcsa látvány fogadott, mivel ebből a szemszögből még nem láttuk a stadiont. Hiszen számunkra ez a stadion se ismeretlen tucatnyi válogatott mérkőzés szemtanúi lehettünk a szemünk előtt üresen tátongó „B-középből”.
Gyorsan kikerült a drapink a székház túloldalán már gyülekezett a hazai tábor is. A kezdő sípszó után, valahogy nem kezdtünk szurkolásba csak álltunk és néztük a meccset. Szokatlan volt a légkör. Pár száz ember helyett most 6-7000 ember állt velünk szembe. El kellett tennie legalább 20 percnek mire szurkolni kezdtünk. Ekkor már az izgalom is nagy szerepet játszott bennünk, hiszen csapatunk kapott gól nélkül partiban játszott a Fradival. A meccs végéig még párszor kezdtünk szurkolni azt is inkább egyszerűbb rigmusokkal. A második félidőben már többet szurkoltunk, de ez is messze alulmaradt, amit egy hétköznapi bajnokin is megszokott. Nehéz volt számunkra az alapzajt túl ordítani. Nem tudjuk mennyi hallatszott belőlünk, de a második félidő vége felé már egy-két dalt is eleresztettünk. Csapatunk kiválóan küzdött reméljük ez a hozzáállás nem csak ennek a meccsnek szólt. Ennek reményében tapssal fogadtuk a hosszabításban vereséget szenvedő csapatunkat. Lehettünk kb. 80-90-en a szertorban ebből 10-en szurkoltunk. Végre a sima BKV szurkolók is vállalták hova tartozásukat, jó lenne ha ez általános lenne, de én úgy érzem ez csak azért volt így mert ide kaptak jegyet és mert a Fradi volt az ellenfél… Remélem a soron következő hazain a most távolmaradt vikingek is a drapi mögött fognak sorakozni és újra meccshangulat lesz a Sport utcában.

Sanyi-Hungaria