Idén is végre elkezdődtek a magyar kupa küzdelmei, legalábbis számunkra. Csapatunk a második fordulóba kapcsolódott be. Az első selejtező győztesei közül sorsolt ellenfelünk a Kápolnásnyék együttese lett. A sorsolás pillanatában már mindenki tudta, hogy ebből „vízparti élmények” lesznek. Egyik tagunk az elengedhetetlen sült halat is beígérte a brigádnak.
Reggel tíz órakor találkozott a szabadnapot intézni tudó ötös fogat, egy gyors büfé járat és máris robogtunk Gárdony felé egy éppen kapóra jövő gyors vonattal. A felszállás pillanatában máris szóváltás alakult ki egy ipsével, mert sérelmezte az égő cigarettát… Gyors helykeresés után aktuális kérdésekről beszélgettünk. Nem nagyon szoktunk az ilyen rövid utazásokhoz, így „pillanatok alatt” meg is érkeztünk. Gyorsan célba vettük a szabad strandot egy szimpatikus büfé árnyékos asztalát birtokba vettük és folyt tovább a témázás és a jó hideg csapolt… Lassan már csak egy óránk maradt az indulásig megismerkedtünk a vízzel is jót tett egy kis mártózás. Visszatértünk még a büféhez egy karika erejéig. Az „elmaradhatatlan” halból melegszendvics lett… Indulni kellett kb. három megálló választott el minket az uticélunktól. Az állomáson vagy a sarki kocsmában már vártak ránk Maroshegyi barátaink. Egy gyors sör és indultunk a pályához. Oda értünk, a döbbenet lett úrrá rajtunk semmi akadály nem tárult elénk, ami gátolta volna a bejutásunk, mivel nem volt kerítés. A legközelebbi tizenhatosnál vertünk tanyát mivel mögöttünk már volt egy. Szurkolásunkhoz a disznó adta a ritmust a kakas lett az előénekes. Mi baromfi udvarból kaptuk a „támogatást” csapatunk meg a gólt kapta. Kb. húsz perc döbbenet lett rajtunk, hogy egy megye I-es csapat nem, hogy partner, de lefociz minket. Szerencsére a szünetig egyenlítettünk és gazdagabban lettünk a disznóktól visszakért labdával is. A szünet után egyik társunk egy adag sörrel tért vissza. Egy biztonságinak öltözött fazon érkezett és –kérek 500-at- kijelentéssel üdvözölt minket. A válasz mire föl volt… Hát a belépő ára… Mondtuk ingerülten már, hogy a második félidőre mi nem fizetünk… Akkor legalább a labdát adjuk vissza… Nem nagyon fülött a fogunk hozzá, de végül is pofon nélkül aktuális visszafogottabb társunk jóvoltából megkapta. Idő múlásával a csapat is 3-1-es vezetéshez jutott. Úgy nézett ki, ha jó játékot nem is de csapatunk továbbjutása megvan. Az utolsó percben még egy gól esett a hazaiak részéről, de ez már minket nem izgatott. Tapssal fogadtuk csapatunkat, ami nem a játéknak szól, csak a továbbjutásnak. Nem nagyon látszott a srácokon, hogy felfognák mekkora lehetőség van egy Kupa menetelésben. Nívósabb csapatok ellen játszani és megmutatni mit tudunk és esetleg pár játékos felhívhatná magára a figyelmet. Evvel párhuzamosan nekünk is kihívás egy táborral rendelkező csapat ellen szurkolni, mint annak idején igazi kupa hangulat uralkodott a Sport utcában.
Haza felé indulva egy kis csíny is becsúszott, mivel a disznók közt landolt két labda is. Ezt a kapunál simán elkértük. Mondtuk a palinak, hogy ne a pályára rúgja, hanem nekünk hozza ide. Szóval így lett két labdánk… Egyet kaptak a Fehérváriak egy, meg a viking kelléktárát gazdagítja. A sarkon még egy sör azt indult is Pest és Fehérvár felé is a vonat. Hazafelé még kis vívás a kalauzzal jegy ügyben végül is sikerült lealkudnom 500 Ft-ra mint utólag kiderült 600Ft-os jegyet. Végül is a kedvezmény és az győzelem a lényeg vagy nem????

Sanyi-Hungaria