Elérkezett a pillanat, amire évek óta várunk! Amiért kívántuk a keleti csoportot és amit kerestünk a sorsolás kézhezvételéhez, az a Kecskemét-BKV. Csoportunkat  szoros barátság fűzi az egykori Kecskemét Devils megmaradt tagjaihoz. Elég emlékezetesre sikerültek a mulban is az egymás ellen vívott meccsek. Sajnos a történelem nem sok olyan összecsapást jegyez fel, amikor mindkét brigád ereje teljében lett volna. Vagy mi, vagy ők létszámhiány áldozatai voltak. Még ha ez így is alakult, a közös emlékek évek múltán is maradandóak és élénken élnek az emlékekben, mintha ma történtek volna.
Az utazásunk elég szedett-vedetre sikerült, volt aki vonattal, más a családdal mi négyen autóval, és olyan is volt, aki lovagi tornáról érkezett éppen. Kb. egy órával a meccs előtt találkozott a csoport nagyobb része a stadionhoz közel eső parkolóban és vártuk barátainkat. Egy közeli italozóhelyre siettünk. Nekem némi emlékképem van erről a helyről, mintha már jártam volna valaha itt… Egy vagy két gyors sör /többünk előtt díszelgett a "No alcohol"-felirat/ lecsúszott, ezt követően már indulhattunk is a mérkőzésre. A kapunál némi probléma akadt a kétrudasok bevitele kapcsán, de végül is ügyes diplomáciai fogásoknak hála megoldódtak a gondok. Már ment a játék, mire kikerült minden drapi, ekkor az előénekes-dobos magához ragadta a vezéreszközt és indultak a nóták.
Valahogy már ekkor érezhető volt a levegőben, hogy itt ma az elmúlt hetek egyre jobb szurkolása fog folytatódni. Igazán a Kecskeméti gólnál volt ez érezhető, amikor a brigád nem a bíróval vagy az ellenféllel, hanem töretlenül saját csapata biztatásával foglalkozott. Talán jobban és gördülékenyebben mentek a nóták, mint eddig. Az akusztikailag rossz elhelyezkedés ellenére gyakran tőlünk zengett a Széktói Stadion. Ez a lelkesedés kitartott a szünetig, amikor a büfé felé vettük az irányt. A félidőben senkinek nem ment el a kedve a szurkolástól, ment minden tovább. Az egyenlítő gólunknál a kerítés szilárdságát teszteltük… Ekkor az egyik kecskeméti közénk dobott egy sört és ebből hirtelen dobálózás támadt - persze a végén jót nevettünk az egészen.

A nagykönyvben talán meg van írva, hogy ennek a párharcnak a 2-1-es győztese csak a Hírős város csapata lehet! Ki tudja ?!? Szóval a vége felé megkaptuk az eredményhez hiányzó gólt is. A lefújás előtt még begyújtottunk egy tüzet, ami fényével koronázta meg a ma esti szurkolásunkat. Az eredmény kedvünket nem szegte, taps fogadta játékosainkat. Gyors pakolás és együtt énekelve indultunk a meccs előtt „bemelegített” kocsmába. Gyorsan a csocsóasztalnál lejátszottuk a mi kis különmeccsünket, majd még kb. két kör italt tankoltunk… Sajnos ezek után mennünk kellett, többen dolgoztak vasárnap is, így nem bulizhattunk reggelig.
Ezen az estén bebizonyosodott, hogy a jó szurkoláshoz a jelenlévőknek nem kell berúgnia, csak egységes hozzáállás kell, és a hangulat magával ragad mindenkit. Remélhetőleg a következő fordulókban is folytatódik ez a remek lelátói hangulat és a csapatot is sikerül a győzelembe hajszólni!

Sanyi-Hungaria