Túl nagy érdeklődés sajnos nem mutatkozott a keleti csoportban lévő leghosszabb túrához. A brigád egyikrészét a csapat gyenge szereplése másikat a munkahelyi elfoglaltságok, másokat pusztán az anyagiak marasztalták otthon. Az utazás így se sikerült egységesre, sőt hárman három félek éppen. Az eset apropója, hogy jómagam kíváncsi voltam idén is a Diósgyőri várban megrendezett P-Mobil koncertre. Így már szombat este megtettem a „fele utat”. A megbeszéltek szerint a többiek a Főpályaudvaron csatlakoznak barátnőmhöz és hozzám. Onnan kocsiba ülve tettük volna meg a „hátralevő” utat. A megbeszéltektől eltérve ketten arra jutottak, hogy inkább Pestről Tuzsérig vonatoznak és ott „egyesülünk”. Ez a kísérlet is csak terv maradt mivel az egyiküket álmából keltettem és a vonatot esélye sem volt elérni. Így abban maradtunk Miskolcra még leér időben. A lefele úton sok esemény nem történt beszélgettünk erről-arról. A tuzséri állomásnál vártuk be az öt és fél órát zötykölődő kollégát, majd indultunk a pályához. Sok újat ez a helyszín sem tartogatott számunkra, hisz két éve Magyar Kupa berkein belül már ide is elsodorta brigádunkat a szél. Most talán kevesebb néző volt kíváncsi a találkozóra és az állóhelyi részen új kétsoros fedett lelátó lett kialakítva. Mi a már bevált szegletbe helyezkedtünk és néztük a nem túl biztató kezdést. A félidőt szokatlanul vezetéssel zárta a csapat. A második félidő elején a hazai Viking Kaos is drapériát bontott, de szurkolást, mint mi ők se generáltak. Mindössze a góljuknál indult egy piros füst. A pálya szép környezetben fekszik körbe fákkal a közelbe a kanyargó Tiszával. A festői tájba csupán a hordákba verődött rajkók rohangálása és az őket felügyelő bajuszos vajdák és a minket is felügyelő „roma” sekurity rondít bele. Végül is anyagi kár nem ér minket éberen figyeltünk értéktárgyaikra. A gyepszőnyeget csapatunk sérelmezte. Csapatkapitányunk költőien legelőnek titulálta a korántsem billiárd asztal minőséget. Bánkódásra végül nincs ok, mivel egy alkalommal többször haladta át a pattogó bőr a hazaiak gólvonalát, így miénk a három pont. A csapat megköszönte a több mint 300km-es utazást, majd lassan indultunk is. A meccs krónikájához tartozik, hogy a meccs vége előtt a hazai Vikingek az „épp hogy” kirakott vásznat le is szedték…
A haza utat egy tagunk a csapattal vitte véghez, mi meg indultunk a végtelennek látszó utazás első szakaszának leküzdéséhez. Első megálló a Nyír Barátság benzinkút autógáz töltési lehetőségég kihasználva, pótolva az elhasznált üzemanyag készleteket ill. szükségletek evés ivás wc kiaknázásával gyors búcsút vettünk Nyírségtől. Következő megálló a Borsodi megyeszékhely volt, ahol érzékeny búcsú barátnőmtől ill. egy ismételt tankolás…
Hazáig talán már csak egyszer álltunk meg, de az önhibánkon kívül hosszabbra sikeredett.