Fehér foltként jegyzett helyszínre látgatott csoportunk, mivel se kupa, se bajnoki, de még edzőmeccs keretében sem volt lehetőségünk megjelenni „Lehel vezér városában”. Nem túl acélos, de nem is gyenge összetételben és létszámban vágtunk neki ennek a közelnek mondható túrának. Nem egész egy óra alatt már a helyszínen is voltunk autóval. Ekkor már a jegyekkel várt minket busszal érkezett társunk. A lelátó jobb oldalán vertünk tanyát és épphogy a szükségletek elvégzése után már majdnem kezdődött is a meccs. Gyorsan összeráztuk a brigádot és már a bevonulás során zengett a Hajrá Előre! Kb. 10-15 percig ment is a szurkolás folyamatosan, ekkor megjelent két Lehel Fiai tag velük gyors eszmecserét folytattunk. A beszélgetésből kiderült, hogy nemkívánatos elemei a lelátói népnek a vezetőség részéről. Így szurkolás hazai részről csak egy B-közép próbálkozott országszerte megszokott rigmusokkal. Szurkolásunkat ez a beszélgetés valahogy megtörte és baromkodásba csapott át az egész. Az első félidőben azért még a szurkolás javára dőlt a mérleg nyelve, ez nem mondható el a második játékrészben rólunk. Hiányzott valaki aki adott volna egy kis pluszt a a brigádnak vagy egy gól is szurkolásba lendítette volna a néha alpári primitívségbe áthajló tagjainkat. Szerintem a helyiekben nem öregbítettük Fővárosunk hírnevét. Ez már csak tetézte a meccs után elénk járuló csapatunkat becsmérlőket kiosztotta három sárgalapos csapatkapitányunk. Végülis sok igazság volt benne a megítélés meg nézőpont kérdése. A hazaút igen sietősre lett véve mivel volt akit szólított az éjszakai műszak. Ez volt akiből az őrjöngést  váltotta ki, mivel nem természetjáró szakkörre indultunk és így nem is állhattunk meg minden bokornál. Most őszintén 50 km olyan sok? Hát ennek megítélése is nézőpont kérdése… Következő túra Cegléd, remélhetőleg oda végre 10 fő körüli létszámban vágunk neki és a szurkolásra is több hangsúlyt fektetünk. Addig még előttünk egy Lengyel túra a válogatottal és egy hazain is lehet maradandót alkotni.

Sanyi-Hungaria