Számomra nagy reményekkel vár idegenbeli fellépésre készültünk a pest-megyei Ceglédre. Sajnos az ünnepek miatt munkanappá nyilvánított szombati napon lett megrendezve, így mindössze ketten indultunk útnak. Sok említésre méltó esemény nem történt az úton. Csak az keltett feltünést bennünk, hogy a monori vasútállomást az évek során mióta nem jártunk erre felújították. Monorig volánbusszal utaztunk itt szálltunk vonatra reménykedve, hogy valamelyik eltévedt társunk esetleg mégis a megbeszélt vonaton lesz. Nem lett!
Így még kb. fél óra vonatozás után már sétáltunk is a közeli pályához. Jegyeket intézve csodálkozva adták át számunkra a mindössze két darab kért jegyet. Bár tudtunkra lett hozva több BKV-s helyet fog foglalni a lelátón. Átbattyogtunk az állóhelyi résznek nevezett dombra. Még kb. fél óra volt a meccsig addig pár sört elszopogatva tengettük az időt. A meccsen sok említésre méltó nem történ egy igen küzdelmes meccsen számtalan kapufa mellett két gólt is lőve begyűjtöttük a fontos három pontot. A meccs végén csapatunk megköszönte a jelenlétünket, mi meg gyors drapi bontással máris hazafele sétáltunk. Ekkor szúrt szemet, hogy a Csapat 20 fős busza is a pályánál áll és hozzátartozók és vezetőségi tagok masíroznak fel. Mintegy tízen lehettek a buszon mikor elindultak. Hát igen ilyenkor egyből szabad mind a két sofőr… több kommentárt nem fűznék hozzá. A haza út még eseménytelenebb lett mint oda. Hétóra magasságában már az ágyban pihentük ki a rövidke kimozdulást.

Sanyi-Hungaria