Sztorink valahol Brooklyn és Palermo között játszódik...

Ez volt az utolsó! Az utolsó túra. A 2007-es naptári évé, az öszi szezoné, az újabb feledhetö félév utolsó túrája. A sors(olás) kedélyének köszönhetöen ismét az egyik legtávolabbi helyszínre vetödött a VikingKonvoj, mely ezúttal két VikingTaxiból állt. A fedélzeten 6 1/6 tucatnyi alig ittas és egyáltalán nem örömittas Viking száguldott kényelmes tempóban az M3-as egyik végétöl a másikig. A Fö-Viking új csatahajóján foglalt helyet a FöNök mellett a Fö-Barátnö, a Fö-Kobold és a Fö-Turista, míg a másik VikinGépen a napi alvásszükséglete kilenc tizedétöl megfosztott „Cirmi“, a teljes Viking-Utánpótlás-Hadat képviselö Bence és a Viking legtávolabbi szekciójának tagja utazott.

Az út a kényelmes tempó dacára kiadós beszélgetésekkel telt, több apró, ámde kultúrált pihenö beiktatásával. Viszonylag gyorsan elértük a Nyíregyházán túlálló „autópálya vége“-táblát, ami az elsö kocsi soförjét arra ösztönözte, hogy végre autópályán szokásos sebességre kapcsoljon és egy forgószélre jellemzö vágtával maga mögött hagyja az országúton még hátrelevö kb. 30-35 km-t a célig. Mivel Fortuna Istenasszony kegyeibe fogadta a brigádot, és a beígért havazás és fagy helyett ragyogó napsütést és csapadékmentes idöt varázsolt, mindenféle Leveleken (sic!) és avarral teli erdöségeken, parlagon hagyott földek mellett haladva Baktalórántháza elött egy sötét fenyveshez érkeztünk. És miközben az országút nyílegyenesen „kanyargott“ ezen az erdöségen keresztül, egy lecsupaszított domboldal látványa kicsiklandozta a csoport lelkéböl a természet iránti tiszteletet. Igen! Az ember attól, hogy focimeccsre jár, még nem zárkózik el a környezte elöl és nem viszonyul olyannyira közömbösen a mindannyiunkat körülvevö és éltetö élettérhez, mint azok a bünözök, akik fatolvajlással vagy sittlerakással tudatosan és gátlástalanul pusztítják azt a néhány négyzetméternyi még létezö értékes és fontos természetes tájat hazánkban és a Kárpát-medencén túl! Mint utóbb kiderült, ez a lélegzetelállítóan kicsi és nagy hatású rész Nyírségi Erdő-néven tájvédelmi területet képez…

Nos, kb. 260 km megtétele után elérkeztünk a Viking túrák távolsági rangsorában a Tuzsér, Barcs és Demcser mögött helyet foglaló alig 4.000-lelkes városka fötérére, ahol rövid tanácskozás után a „Brooklyn erre, Palermo arra“-táblától egy köhajításra meg is találtuk az egész Nirséget beárnyékoló reflektorokat… A kicsi, ámde a lakosság mintegy harmadát-negyedét befogadni képes stadion egy nagy fedett(!!!), ötsoros hazai lelátórészböl, egy kb. fele akkora (már nem fedett) vendégszektorból és a kettöt el- és leválasztó klubépületböl állt, melyen a hazai Városi SE rövidítése díszelgett. A bejutás, a meccs közbeni kocsmalátogatás stb. mind gond nélkül zajlott, egyrészt mert a beugróért fél Krajczárt sem kellett fizetni, másrészt pedig, mert a rendezök is korrektek, segítökészek voltak – és persze mi sem adtunk okot az aggodalomra. Ezúttal is csak egy valamit pusztítottunk: az üveges, dobozos malátaszörpöt…

Már elkezdödött a meccs és mi még mindig a vendégszektor kerítését díszítettük, mitöbb a magunkkal hozott kis-és nagyzászlók felhasználásával a lehetö leglátványosabb összképet hoztuk ki: az összes zászlót és drapit egy magasságban, díszes kompozícióban ragasztottuk ki, közben pedig nem egyszer szörnyülködtünk a hazai csapat nyomasztó mezönyfölénye láttán. A piros lapja miatt eltiltott és a mütétje után lábadozó Stefi helyén ezúttal „Szücsi“-nek kellett parádék sorozatát bemutatnia és a könnyelmüen elveszett labdákból induló hazai támadásokat hárítania… Csak idö kérdése volt, hogy mikor kapunk gólt, mert a védelmünk ma sem állt a helyzet magaslatán, középpályánk inkább labdák eladásával, mintsem az ékek ügyes megjátszásával vétette észre magát és sajnos az elsö félidö derekán az egyetlen kapura tartó távoli lövésünk is csak a keresztlécre hullott, nem a hálóba… A nem túl acélos hazaiak szinte gond nélkül jutottak el kapunk elé, de csak 80 perc után tudták elsö és egyetlen alkalommal bevenni hálónkat, ami ezúttal ismét elégnek bizonyult a három pont megszerzéséhez. Csoportunk a mai napon ugyan összeszedte magát és hat emberrel (Szandi, miért nem énekelesz velünk?) néha rendesen megdörrent, mitöbb hosszú percekig dalolt, lalalázott, ollézott, „Kettöskereszt“-ezett, „Érted élek“-ezett stb., ám a csapat értékelhetetlen teljesítményétöl visszavetve ismét ökörködéssel, fotózkodással és dumálással múlatta az idöt. Pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni ebböl a túrából és létszámból is, de (ismétlem magam) újfent a csapat lehetett volna az, aki átlendíti a csoportot a holtponton… De ez megint nem törént meg…

Említést érdemel a vendégszektor mellett, a sarokzászlón túl, puccos kis hokedlin helyet foglaló három hazai ipse, amely ékes tájszólással és rendkívül szakszerü (tv-sportkommentátori nívójú) beszólásokkal szórakoztatta a vendéghadat – és nem csak azt… Aztán, amikor lement a meccs, hónuk alá kapták az ülöszerszámokat, a kukoricás mellett elsátáltak, kinyitották a stadiont a malacóllal összekötö ösvényhez vezetö kaput és otthon folytatták a meccsértékelést.

A hazaút gyorsan telt, igazából senkinek nem volt kedve a meccsröl beszélgetni, mert évek óta becsapva érezzük magunkat a csapat értékelhetetlen teljesítménye, látványtalan játéka és csak a minimumra (a bentmaradásra) összpontosító teljesítménye láttán. Persze, a kerítés egyik oldaláról könnyü áhítozni és a játékosoktól odaadást követelni, a kerítés túloldaláról pedig ígérgetni, de miközben MI ITT VOLTUNK, AMIKOR TI MÉG NEM és MI ITT LESZÜNK, AMIKOR TI MÁR NEM, teljesen egyetértek a mosonmagyaróvari barátaink kommünikéjében megfogalmazott dolgokkal, hogy lelketlen zsoldosok helyett a pályán csúszó-mászó SAJÁT, A KLUBSZINEKÉRT A PÁLYÁN „MEGHALÓ“ JÁTÉKOSOK KÉPEZZÉK A MI CSAPATUNKAT, ne olyan focisták, akiknek mindegy, hogy milyen klubszineke és címerek dicsöségéért küzdenek! Így az út azzal telt, hogy egy esetleges és remélhetöleg soha létre nem jövö ankét tartalmát és az évzáró közös Viking-Szilveszter lehetöségét vitattuk meg. Ennyi.

- VikinGergö – Csoporttag és BKV-fanatikus 1995 óta, aki itt volt, amikor ti még nem és aki itt lesz, amikor ti már nem