Idén második alkalommal került megrendezésre a Körcsarnokban a tragikus hirtelenséggel 24-évesen elhunyt Bánka Kristóf emlékére rendezett torna. Nagy érdeklődés nem mutatkozott a csoport részéről. mindössze ketten mondtuk biztosra részvételt és ez a létszám össze is jött. A torna előtt a szomszédos közértben vételeztünk két-két sört, majd jegyet váltottunk és a lelátóra vettük az irányt. Még egy gyors sör és kezdődött is az ünnepélyes megnyitó. Ezek után már egymásnak is feszültek a felek: az Újpest és a mi gárdánk lépett parkettre. A állás elég kedvezően alakult, mivel gól egyik oldalon sem esett. Mindaddig, míg egy hibát kihasználva vezetést szereztek a lilák. Sok esélyt nem adtunk az egyenlítésre, mivel kapura is alig-alig rúgtunk. Sajnos ismét az értetlenség lett úrrá rajtunk, hogy vajon miért nem azok a játékosok játszanak, akik teremben tudnának érvényesülni. Erre mind a mai napig nem jöttünk rá.
A második meccs a REAC ellen is ennek a légkörében zajlott, azzal a változással, hogy már négyen álltunk a képzeletbeli drapi mögött. Az eredmény a gyors vezetésünk ellenére itt is kedvezőtlenül alakult számunkra, így a csoportmeccsek alatt elszenvedett vereségek miatt a tavalyihoz hasonlóan ismét korai búcsú várt ránk.
Még pár sör lecsúszott és pár mondatban értékeltük a jelen eseményeket. Javában a klubhonlap körüli huzavona és a jövőbeni információhiányból fakadó érdektelenségbe való beleszürküléséről esett szó. Ezek után lassan indultunk munkahelyem felé, én készültem a műszakváltásra, majd még pár szót ejtettünk erről-arról...

Szavakba foglalta és rendezte: Sanyi-Hungaria, kiegészítette: VikinGergő