Az előzetes hírek szerint nem mozgatta meg ez a túra a csoportunk tagjainak nagy részét. A meccs előtti nap úgy nézett ki, hogy mindössze ketten kelünk útra. Ez az előző heti mezőkövesdi 9 fős számhoz képest kicsit lehangoló volt.
Végűl hárman vágtunk neki a 200 km-es útnak. A nem túl időigényes autópályás út a szokásos zenehalgatással, sörözéssel, beszélgetéssel, majd Vádló Bitófák számok éneklésével (volt hogy egy számot háromszor egymás után meghallgattunk) és "britnizéssel" telt. Miskolcon még felvettük Szandit, és innen már gyorsan megérkeztünk Kazincbarcikára. Amit Miskolc és Barcika között láttunk az enyhén szólva lehangoló volt. Mindenhol leépült elhagyatott gyárak, kohók, szemét stb. A stadiont elég hamar megtaláltuk, mivel a "főnök" már járt itt ESMTK meccsen. A bejutással sem volt gond, mivel technikai vezetőnk már várt minket, és a csapat parkolóját is használhattuk. A bejáratnál még váltottunk pár szót a helyi Yellow Angels tagjaival, majd ketten a vendégszektor, ketten pedig a büfé felé vették az irányt. Mire visszaértünk, már kezdődött is a mérkőzés, mi pedig négyen belekezdtünk a csapat biztatásába. Elég jó hangerővel szóltak a dalok, kedvünket még a házigazdák vezető találata sem vette el. Ez a lendület kitartott egészen a szünetig, amikoris ismét elváltak útjaink. Ketten klotyóra mentek, míg mi ketten több hazaival beszélgettünk. Mire visszaértek a többiek már ment a második félidő, és folytattuk a szurkolást, ami még az első félidei teljesítményünket is felül múlta. De ez a pályán nem látszott meg, mivel hamarosan megkaptuk második gólunkat is. A meccs végén a csapat erejéből még futotta a szépítésre (amit mi szokás szerint a kerítésnél ünnepeltünk), de egyenlíteni már nem tudtunk. Meccs után a fiúk megköszönték a szurkolást, néhány hazai pedig gratulált a teljesítményünkhöz, majd hazafele vettük az irányt. A hazaúton már nem történt semmi érdekes, csupán egy miskolci kitérő és néhány benzinkút látogatás szüneteltette száguldásunkat. Este 10-re már otthon voltunk.
Összegezve elmondható, hogy egy jó túra volt. A hangulat egész nap nagyszerű volt közöttünk, a helyiek végig barátságosak voltak (pedig egy-két "ütősebb" figura is elhaladt a meccsen előttünk), és végre velünk szemben is volt egy csoportusulás a Yellow Angels és Barcikai Touristák aktivistáinak személyében, akik 8-10-en nagyobb szünetekkel néhány zászlót lengetve szurkoltak az összecsapáson. Mindössze csapatunk újjabb kiesés felé tett lépése ront az összképen. De be kell látnunk hogy a ellentétben múltheti kövesdi vereségünkkel, most egy jobb csapattól kaptunk ki. Viszont jobb csapat ellen is nyerhet néha a gyengébb...

HáZé