Sport utca, vasárnap délután, kissé borult az idö, enyhe délkeleti szél fúj, 12 °C van, a légnyomás 1013 hPa. Kiesési rangadót vívnak, vendégtábor is van, a stadion mégis üres. Amikor betérünk törzshelyünkre és feldíszítjük a „hazai“ szektort, a szokásos létszám miatt a szokásos hangulatban kezdödik a meccs. Majdnem néma csendben... Az elsö visszafogott hangokat akkor hallatjuk, amikor kétpercnyi játék után Hégli Sanyi bepöccinti elsö golját, melyet negyedóra múltán követett a második találata, melybe Szöke talán valóban csak a vonalon túl ért már bele... Ekkor futott be három társunk, akiknek köszönhetöen felkúszott a létszám a türhetönek nevezhetö alsó határáig és a csoport a letargikus unatkozás helyett belevetette magát a szurkolásba, amelynek alaphangját az egyik oldalról a doboló Fö-Viking, a másik oldalról pedig a boros kólával feltankolt és megafonnál is erösebb hangú tóalmási szekció adta.
Az elsö félidöböl hátralevö bö félórában a két tábornak köszönhetöen igazi meccshangulat uralkodott stadionunkban: mi elöadtuk dalaink nagy részét, rendszeresen táncoltattuk meg rudasainkat, söt a régóta hiányolt tapsolást is rendesen beiktattuk az énekekbe, így és a magunk 7-fös létszámából kihoztuk a maximumot; a díszpáholy feletti részen helyet foglaló tuzséri Viking Kaos´97 pedig a maga töretlen, 90-perces, erösen ferencvárosi jellegü és alapú énekeivel pedig egy kitünö ellenpólust szolgáltatott, mely sokkal több volt annál a szimpla „alapzajnál“, amelyet a legtöbb hozzank tévedt vagy ellenünk szurkoló tábortól megszoktunk. A kocsival érkezett (és az orosházi túránál szerencsésebben célba ért) mintegy 15-fös aktív és továbbbi kb. 10 csendesebb tagot felvonultató, többségében Viking Kaos-sálban, -pólóban és -pulóverben mozgó vendég-mob egy nagyon szimpatikus, egységes és sportszerü tábor benyomását keltette, melyre igenis szüksége van az NB II-nek, mert színt hozott a szürke, szinte teljesen szukolómentes másodosztályú világba és bebizonyította, hogy kis létszámmal, néhány rudassal és kevéske piróval is lehet jó, hangos és látványos szurkolást produkálni!
KoboldRob után szabadon egy nagyon jó dolog, hogy a Nyírségben, vagyis csonka országunk egyik távoli csücskében is létezik egy magyarok lakta, világos börszínüeket tömörítö, egészséges nemzeti öntudattal rendelkezö kolónia, amely hozzánk hasonlóan egyazon népszerü sportágért rajong, mitöbb ezért az alibi-fociért hajlandó hétröl hétre útra kelni és stadionoknak csak jóindulattal nevezhetö tákolmányokban nótáival, indulóival, valamint lengethetö vagy köddé váló látványelemeivel egy kis színt vinni a szürke hétvégékbe.
Ne menjünk el szótlanul azon tény mellett sem, hogy a VK´97 nem tartozik azoknak a tiszavirágú táborok sorába, amelyek a csapat sikerein felbuzdulva jöttek létre és amelyek eltünnek, amint a csapat lecsúszik a feljutást jelentö aranyérmes helyröl, visszaesik az élbolyból, esetleg egy évvel késöbb a kiesés ellen harcol. Nem! Ök annak a csupán 15 magyar tábornak egyikét képviselik és alkotják, amely évtizedes fennállása óta, különösebb és hosszabb kihagyás nélkül jelen volt, van és lesz Magyarország lelátói életében. Reméljük, hogy ha jövöre is keleten maradunk, ismét talalkozunk és ismét megéljük, hogy 280 km-es távolságban Barcshoz hasonlóan ismét fel tudunk vonultatni egy kétjegyü „tömeget“ a vendégszektorban!

Ennek tükrében nagyon nagy kár, hogy vasárnap nem éltünk a két tábor adta lehetöséggel és Vácon kiköszörüljük ezt a csorbát, vagyis mindenki mindent belead az immár nyolcéves Dunakanyar Ultráival (és a 15 éve létezö Tiger Adoration-nel) vívott hangpárbajba, mert utána legközelebb megint csak összel nyílik lehetöségünk igazi meccshangulatú, kéttáborors meccs vívására.

A meccs jegyzökönyvéhez tartozik, hogy a csapatok 3:0-ás hazai vezetéssel, a hazaiak tapsviharában vonultak pihenöre, Hégli Sanyi az elsö 45 percben egy színtiszta hattrick-et (triplát) lött, amelyet a második half elején megtoldott egy negyedik találattal, amelyet az NS 9-es osztályzattal jutalmazott és hogy meccs után felmentették Rácz Lászlót, helyére pedig a ´90-es bajnokcsapat edzöje került, Gergely Károly.

Mindenki Vácra!
- VikinGergö -