Három győztes meccs után a sorsolás a bajnoki címre hajtó (?) Szolnokhoz szólította a csapatot és a brigádot. Egy hete még arról beszélgettünk, hogy elég jó létszámmal utazhatunk a Jászságba, de ahogy közeledett az indulás, úgy fogytak a vállalkozó kedvű, utazni vágyó emberek. Így , mindössze négyen vállaltuk az utazás fáradalmait. Két autóval vágtunk neki az útnak, mivel egyikünknek útközben kellett tenni egy kis kitérőt. Kezdés előtt kb. egy órával az előörs már egy közeli, Tisza-parti kocsmában oltotta szomját, a másik jármű épp csak kezdés előtt futott be, alig maradt idő egy sört inni, máris mehettünk a valaha szebb napokat megélt stadionba, hiszen azonnal kezdődött a meccs. A stadionban a drapi is a helyére került, majd egymásnak ugrottak a csapatok. A hazai szurkolók részéről is valami csoportosulást véltünk felfedezni egy igénytelen drapi mögött, mentségükre szóljon, 8-10-12 éves purdék voltak, pár gimnazista korú suttyóval kiegészítve. Voltak vagy 25-en, dobbal, megafonnal és természetesen nem hagyták ki a Mocskos BKV című örökzöldet sem..... A szünetben a szokásos kocsmázás, sörözgetés közben szemrevételezve lettek nagyszájú "riválisaink", de úgy gondoltuk nem érdemes rájuk az időt vesztegetni. A meccsről: Nem mi voltunk a meccs esélyesei, ennek megfelelően alakult is a meccs. Nem sokkal a kezdés után kaptunk egy potyának tűnő gólt, amit meglepetésre a félidő lefújása előtt Béress Jani révén kiegyenlítettünk. A szünet után a hazaiak csapatából kiállított a bíró egy embert, szerintem tévesen, és ekkor kezdtük elhinni, hogy van valami keresnivalónk. Igaz nem sokáig reménykedhettünk, hiszen a hazaiak 10 emberrel 10 perc alatt 3 gólt lőve elintéztek bennünket. Ma ennyire futotta. A meccs végén a csapat kijött megköszönni a jelenlétünket, (csak azt, mert szinte semmit sem szurkoltunk) majd indultunk Kőbányára egy sörözőbe kitárgyalni a nap eseményeit. A nap egyetlen pozitívuma számunkra csupán, hogy megjelentünk Szolnokon, egy igazi eseménytelen túrán vagyunk túl.