Hétközi fordulóval folytadódott a harc hogy a csapat a „vonal” felett maradjon. A kezdésre öten verődtünk össze, hogy hamarjában fel ronhanjunk a lelátóra és izibe a táska mélyére nézzünk. Kaposvári barátunk is besegített eme sport művelésébe, hogy az átlagosnál nehogy nehezebb maradjon a táska. Biztonsági embereink ismét vendég szurkolónak néztek minket, meg is lepődnék, ha egyszer már végre hazai lennék… Szurkolást nem erőltettük mert a hangadók még nem értek a létesítménybe. Az első szurkolást elősegítő társunk épp a „szájsebészet turizmusról” esett be. Míg a szerdai „kényszermunkáról” épp az utolsó 15 percre betévedő viking hozta meg a szurkolást. Jutalomból neki már csak a szanaszét heverő dobozok látványa maradt meg egy döntetlent elérő csapat megtapsolása. Ezen is túl voltunk irány az alagsor pá karika ez-az, majd a kőbányaiak haza mi meg tovább… Lassan törzshellyé váló ivóba. Most már a működő csocsóasztalt is leteszteltük. Kb. tizenegy- féltizenkettő tájban haza ment akinek kellett. Kaposvári barátunkkal még elvoltunk vagy 1-ig. Majd a koleszban végeztük. Délig kipihentük magunk majd ebéd az én haza ő Somogy felé vette az irányt…
Pénteken kötetlen viking party a Hajógyári sziget Jobbik majálisán ingyenes koncertekkel kettőtől estig… Csak nehogy megint a „piros” sátor essen áldozatul a bulizásunknak…

Sanyi-Hungaria