Csütörtökön hárman döntöttünk úgy a brigádból, hogy egy kis tanulmányútra utazunk két stadionnal odébb, azaz megtekintjük a Ferencváros-Kecskemét meccset, ami a kecskeméti csapat lila színe miatt egy kissé pikánsnak ígérkezett. Utólag bevallom, nem is csalódtunk. A meccsre nem érdemes sok szót vesztegetni, a Kecskemét elvitte a három pontot és ezzel valószínűleg begyűjti a bajnoki címet is. A nézőtéren már a szünetben érezhető volt a feszültség, történt ugyanis, hogy egyik Fradista ismerősünket elkezdték kóstolgatni szintén Fradisták, akik ráadásul kecskemétiek voltak, és úgy gondolták, hogy Hipós és Birkás nevének hallatán, akiket ismerősüknek mondtak, a srác majd beijed. Hát ezt elkúrták.... Három-négy tasli után rájöttek, hogy talán nem kellett volna az említett urakra hivatkozva pofázni, majd ezek után helyreállt a rend, nézte tovább mindenki a mérkőzést. Miután a bíró lefújta a meccset, többen sérelmezték a kecskemétiek túlzott örömködését, és a kerítésen átugrálva a vendégszektorhoz rohantak, persze addigra az összes játékos az öltözőbe rohant.

Ahogy kiértünk a stadionból, rendőrkordon és könnygáz fogadott bennünket, illetve az utcán már állt a bál és azt vettük észre, hogy a buli kellős közepébe csöppentünk. Nagynehezen azért eljutottunk a faházig, ahol egy sört még el akartunk fogyasztani, de sajnos nem sikerült a tervünk maradéktalanul, mert a rend bátor őrei ott is jelen voltak, és nagy hirtelen zárórát rendeltek el, és takarodásra szólítottak bennünket, ráadásul újra bevetették csodafegyverüket, a paprikás könnygázt. Mondhatom fasza hatásfokú az anyag, ezt több, szüleivel jelenlévő kisgyerek is tanúsíthatja....

Ha jól emlékszem azért valahol mégiscsak szereztünk egy italt magunknak, elfogyasztottuk, majd távoztunk a helyszínről.

Sajnálhatja aki kihagyta.

Képek