Kaposvári barátaink hívására, hatan ismét kilátogattunk egy hazai válogatott meccsre, és ezúttal is (csakúgy mint fél évvel korábban) a görög válogatott volt csapatunk ellenfele. Már a meccs előtt 3 órával egy közeli nemzeti kocsmában hangoltunk az összecsapásra. Fél órával a kezdés előtt vonultunk a Puskás Stadion irányába. Már a metró bejárat előtt voltunk, amikor Sanyi telefonált ránk, hogy a munkahelyén szerzett két ingyenjegyet, és a főnökei elengedték a benzinkútról egy pár órára. A stadionban negyedannyian jöttünk össze mint legutóbb, talán 7-8ezer szurkoló lézengett a lelátókon. A hangulat is hagyott némi kivánni valót, mivel a felettünk ácsorgó egyetimista féle "szurkolók" a szokásos 4-5 dalt eröltették szurkolás címszó alatt. A többi néző ellenben lelkesen hullámzott-mit mondjak elég érdekes volt a szinte üres stadionban. Drapit természetesen most sem vittünk magunkkal-ehhez nem adjuk a nevünket, meg valószínű be se engedték volna. Ennek ellenére elég jól éreztük magunkat, főleg hogy nyertek a fiúk (igaz egy darab gólt nem láttunk), így egy éven belül az aktuális Világbajnok után az Európabajnokot is legyőztük. Meccs után 4-5 boldog játékos is kijött pacsizni az örömittas szurkolókkal. Még csináltunk pár fotót, majd Sanyit látogattuk meg a munkahelyén. Innen pedig a már említett kocsmába mentünk, ahol tovább ünnepeltük a győzelmet sörözéssel és csocsózással egybekötve. A nap folyamán arra a kérdésre is sikerült választ kapnunk, hogy miért nem jöttek a mérkőzésre a családok és békés futballszerető emberek. Ennek okáért mindenki Kraci barátunkat tette felelőssé. Mivel sokáig senki nem akart hazamenni, így egészén zárásig maradtunk és ki hajnali négyre, ki hétre haza is ért.

HáZé