Az előző beszámolót folytatva valahol Gyöngyös, Füzesabony környékén jártunk mikor kipattant az ötlet, hogy egyenest megyünk a vasárnapi Siófokon játszandó ifi meccsre, addig meg a Balaton part kikapcsolódást nyújt. Ezután kicsit sietősebbre vettük a figurát, mert szépen sorban végig kellett járnunk mindenki lakását, hogy a kellő felszerelést magunkhoz vegyük és barátnőmet is felvettük útközben. Menet közben a Pest éjszakában egy tálca sör is az autóban landolt. Utolsó cimboránk lakásához közelítve beugrottunk „kedvenc” benzinkutunkra egy szélvédő mosás -és mosó folyadék töltésre. Persze a vese betegek is kiélhették magukat. Gyorsan lezavartuk az utolsó helyszínt, majd nyakunkba vettük az M7-est és kezdtük „újra” a túrát. Siófokig szokásos megállók egy-egy kihalt kútnál egyre fáradtabb vezetési tempóban, de a Balatonra érkezés hajtott minket előre. Kb. 3 körül érhettünk oda és Zamárdiban jelöltök ki egy szabad strandon az állomásozási területet. Egyik társunkat kénytelenek voltunk az autóban hagyni mivel egyenlő volt a lehetetlennel felkelteni. Az autót gondosan bezártuk mivel belülről az autó úgyis nyitható, majd utánunk jön társunk ha észhez tér. Épp a sátorverés közepette és a sörök fogyasztása mellett veszettül többünk telefonja csörög. Észhez tért az „őrködésre” hátra hagyott vesebeteg, aki képtelen volt kinyit a kocsit. Érte küldtem a felmentő sereget sikerrel ki is szabadították „zárkájából”. Eltorzult arccal érkezett meg köreinkbe. Miszerint mi milyen aljasok vagyunk… Kapta is az oltást rendesen… A végén a fejünkhöz vágta, hogy mi lett volna, ha megfullad, mert elfogy a levegő /ekkor más sírtunk a röhögéstől/ a letekerhető ablak korszakában ez is megoldhatatlan feladatnak bizonyult… A túra poénja megvolt asszem ez feledhetetlen lesz évekig. A kedélyek lassan lenyugodtak a nap viszont kelni kezdett. Gyönyörű látványt nyújtott az ébredő Balaton. Egy stroboszkóp is begyújtásra került meg jó néhány fénykép örökítette meg a hajnalt. Lassan elszenderedett a társaság pár órára /talán volt az 2 is/, mikor a társaság egyik felét a parkőr a másikat a kocsiban uralkodó hőség keltette. A parkőr által ébresztett brigád megkapta, hogy a parton nem lehet aludni, ők enyhe iróniával közölték ez sajnos már megtörtént és 10 perc múlva úgyis kelni kellett volna. Gyors telefon és irány Balatonföldvár, ahol U19-es csapatunk meccse következett. Egy igazi legelő fogadta a brigádot. Inkább megvert sereg benyomását keltettük, mint szervezett szurkoló csoportét. A drapink azért kikerült… Szurkolásunk egy-egy rigmus elskandálásában kimerült. Szünetben gondoltunk egyet, hogy a szomszéd településen játszó 17-es korosztálynak is kijár a jelenlétünkből, de pechünkre a pályát nem találtuk meg. 2-1 arányban 2 tartózkodása mellett. Ismét a part mellett döntött a brigád. A programot büfé látogatás parton fetrengés egyeseknél fürdőzés tette ki a vihar érkezéséig. Ekkor úgy döntöttünk meglátogatjuk a tavaly Hévízről hazafele megtapasztalt Paprika csárdát Zamárdiban, ma sem kellett csalódnunk Innen folytatódik a beszámolónk Kaposvárra menet mert nekünk soha nem elég…

Sanyi-Hungaria