*Mike*

Mit tegyek? Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?!

Vakon kövessem ösztöneimet?!

Rejtsem el büszke énem a rossz álmok elől

És engedjek a szomorú gondolatoknak, amik megőrjítenek?!

Csak üljek itt, és próbáljam meg elviselni ezt?!

Vagy próbáljam meg tetten érni őket?!

Higgyek valamennyire és fogjam fel bolondságként a

szélhámosságokat?!

Vagy ne bízzak senkiben és éljek magányosságban?!

Mert már nem bírom, hogy ilyen feszült és elnyűtt vagyok

Jó irányba indulok, de elveszek útközben

Felveszem mindennapi arcomat,

És végül, magamra veszem a kapott sértéseket

*Mike & Chester*

Egyedül [magamban]

Azt kérdezem, miért

[De már rájöttem] Nem bízom önmagamban (2x)

Refrén

*Chester*

Képtelen vagyok körbenézni

Ez már túl sok ahhoz, hogy el tudjam fogadni

Nem bírom

Mikor feszült és elnyűtt vagyok

Nem tudok lassítani

Megfigyelni a gyorsan pörgő dolgokat

Nem tudok a múltba nézni

És megint minden újrakezdődik

*Mike*

Ha hátatfordítok, védtelen leszek

Vakká válok... érzéketlennek látszol

Ha elrejtem büszke énem,

És hagyom, hogy minden folytatódjon tovább

Akkor elvesznek tőlem minden eddigi dolgot,

Ha elengedem őket, felülmúlnak

De ha megpróbálom megragadni őket, elszöknek előlem

És ha már megöltek az olyan kérdések, mint a rák

El leszek temetve a csendbe, ez a válasz

*Mike & Chester*

Egyedül [magamban]

Azt kérdezem, miért

[De már rájöttem] Nem bízom önmagamban (2x)

Refrén

*Mike*

Te nem tudod...

*Mike & Chester*

Te nem [tudhatod]

Képtelen vagyok elmondani neked hogyan kell [elmenni]

Nem számít, mit teszek, milyen keményen [próbálkozom]

Nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy [miért]

Ragadtam ott a másik [oldalon] (6x)