hossz: 3:10

Mit csináljak?
Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?!
Vakon kövessem ösztöneimet?!
Adjam fel a büszkeségem?!
Rejtőzzek el a rossz álmok elől,
Vagy engedjem, hogy őrjítsenek a szomorú gondolatok?!
Üljek itt, és próbáljak meg nyugtonmaradni,
Vagy próbáljam meg tettenérni őket?!
Bízzak valamennyire a kapott hangokban, amik elárasztanak,
Vagy ne bízzak senkiben, és éljek magányosságban?!
Mert ez így tarthatatlan!
Olyan nyúzott és sovány vagyok.
Jó irányba indulok, de elveszek útközben.
Felveszem mindennapi arcomat.
De végül, mégiscsak, újból magamra veszem a kapott sértéseket.

Pre-Kórus
Magamban önmagam kérdezem,
Hogy miért csak gondolatban,
A valóságban miért nem vagyok képes megtalálni magam?

Refrén
Képtelen vagyok fenntartani magam.
Mit is akarok, hisz olyan nyúzott és sovány vagyok.
Ez minden. Túl sok nincs benne.
Képtelen vagyok fenntartani magam,
Odafigyelni valamire, felgombolyítani mindent.
Az emlékezéssel kudarcba süllyedtem.

Ha visszafordulok, védtelen leszek,
És mehetek vakként, érzéketlenül.
Ha feladom a büszkeségemet, mindent elveszítek,
Elvesznek tőlem minden eddigi dolgot. Minden elmúlik.
Ha olyanná válnék, mint ők, talán még túl is tennék rajtuk,
De ha megpróbálom megragadni őket, a szolgájukká válhatok.
Ha megöltek már az olyan kérdések, mint a rák,
Akkor el leszek temetve a hallgatásba.
Ezt válaszolom magamban magamnak.

Pre-Kórus
Refrén

Te hogy gondolod?
Olyan sok az, amit el fogok veszteni?
Úgy félek. Érinthetetlenné váltam.
Te mit remélsz, fogom majd tudni azt,
Hogy mit kell tennem,
Amikor már mindent megismertem?
Ezt is mondd meg nekem!

Te nem tudod, képtelen vagyok elmondani neked,
Hogy hogyan kell elmenni.
Nem számít, mit csinálok,
Bármennyire keményen próbálom, nem láthatom,
Nem tudom megmagyarázni,
Hogy mi okból ragadtam ott a másik oldalon.

Refrén (2x)