Harmadik fejezet

Sötét volt. Hatalmas felhők takarták el a Holdat. Még a csillagok sem látszottak. Csak az utcai fények pislákoltak. A sikátorokban járó szél jelezte a vihar közeledtét. Sötét jóslat volt ez.

Amy és a srácok már csak néhány méterre jártak a stadiontól. Valakik viszont követték őket. Valakik mocorogtak mögöttük.

- Futás! - kiáltotta Amy, és előrántott két pisztolyt.

Hatszor lőtt, még mielőtt a másik három megmozdult volna. Ez elégnek bizonyult. Csak emberek voltak, de fegyveresek.

Timi és Tyson rohant ki az ajzón, pisztollyal a kezében.

- Mi történt? - kérdezte TG.

- Semmi. Emberek voltak.

- Hogy-hogy itt vagy? És miért hoztad magaddal Őket?

- Hogy miért jöttek ők is… az hosszú. De ti miért nem értetek vissza fél háromra?

Timi meglepődött.

- Nem tudod? Üzentem Sommal, hogy van

- A rohadt bogyó!

- egy kis gond a busszal.

- Mi van?

- Ők követtek minket. Őt, és két haverját nyírtam ki.

- Az nem lehet! - mondta Tyson idegesen.

- De igen. - hátat fordított nekik, és gondolkozott - Ő volt az.

- Sajnálom TG, ez van.

Lövések dördültek. Amy megfordult.

- Neeeeee! Te rohadt áruló!

Timi összecsuklott.

- Most te jössz, baby! - nevetett Tyson, Amyre fogva a stukkerét.

- Ez nem lesz könnyű! - suttogta a lány, miközben izzó tekintetét a férfira emelte. Majd kirántotta a fegyvert az áruló kezéből, és akkorát taszított rajta, hogy a stadion falában kötött ki.

Addigra a fiúk is kiértek.

Amy odament TG-hez. Leült mellé, az ölébe vette.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád. Mondtad, hogy valami bűzlik… nem hittem neked.

Végignézett Timin. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.

- Elviszlek Tomihoz. Rendbe hoz. - a hangja elcsuklott.

- Ezt már nem hozza rendbe. Te is tudod.

- Akkor iszol a véremből. - mondta dacosan.

- Amy, egyszer már megbeszéltük. Ahhoz tartsd magad, kérlek… nem akarok vámpír lenni.

- De TG, ne

- Egyszer mindenkinek lejár az ideje.

- Csak nekem nem. Ez nem igazság!

- De igen Ez a te sorsod. És, örökké élvezheted az életet… El kell mondanom, hogy… - Timi remegett. Már alig volt magánál. Dőlt belőle a vér. Csak suttogott. - hogy egyszer… a főnök azt mondta Tysonnak, hogy a kulcs hozzád a … a festmény… Bécs.

A srácok kicsit messzebb, a lépcsőn ültek. Mukkanni sem bírtak. Nézték, hogy mi történik. Mikeynak is potyogtak a könnyei. Odabújt a tesójához, és halkan ezt súgta neki:

- Meghalt.

Eleredt az eső. A felhők is sírtak. Amy felállt. Csak bámult maga elé. Zokogott. 

Percekig nem tudott mozdulni senki. Végül Gerard ment oda hozzá. Átölelte, de nem bírt megszólalni.

Eltelt egy-két perc, mire bementek a stadionba. Mindenki le volt törve, viszont le kellet lépniük.

Összekapták a turnébuszt, és visszamentek a hotelba.

Berni fogadta őket.

- Hol vannak TG-ék?

Amy nem szólt semmit, visszaugrott a buszba, és beállt vele a mélygarázsba.

A srácok sem szóltak semmit, csak csendben bevonultak. Bernadett mosolygott, majd a garázs felé vette az irányt.

- Berni, te is? - kérdezte gyanakvóan Amy.

- Hát persze! Erről csak te nem tudtál meg TG. Ja, meg Tomi. Lent várja a pincében a sorsát, ahogy mostanra a kedvenc kis bandád is.

- Látom nagyon kedves lehetsz a ’főnöknek’. Szép nyaklánc.

- Honnan ismered? - ránézett a medálra.

- Azt hagyjuk! De lássuk, te mennyire vagy beavatott. - mondta dacosan, aztán földhöz vágta a csajt. Rávetődött, lefogta.

- Mit tudsz a kulcsról?!

- Semmit!

- Jobb, ha elmondod! Te is tudod, hogy durva dolgokra vagyok képes. - Bernadett hallgatott. - Hát így is jó. - Amy úgy tett mintha meg akarná harapni.

- Várj! A kulcs a festmény.

- Ezt én is tudom! De minek a kulcsa? Hol van?

- Nem tudom.

- Már hogy ne tudnád!

- Itt. A szállodában.

- Hol?!

- Nem tudom!

- De tudod!

- Tényleg nem tudom! …De azt igen, hogy ez a problémád kulcsa.

- Beszélj érthetően!

- Csak ennyit tudok. Kérlek, engedj el. - Berni kérlelően nézett a nőre.

- Szánalmas vagy!

Elengedte, és mind a ketten felálltak. Bernadett nem értette a dolgot, azért futásnak eredt.

Kb. a kijáratnál tarthatott, mikor Amy előhúzta a bakancsa szárából a tőrét, majd hátba dobta a csajt.

Ő is elindult. A kijáratnál megállt, kihúzta a tőrt a nő hátából, megtörölte, eltette, majd lehajolt hozzá.

- Hidd el ’főnök apuci’ nem fog érted jönni. Na pá!

Szomorú volt, és dühös. Az a világ, amit szeretett, amiben eddig élt, most ellene fordult. Mégis tette a dolgát. Azt tette, amihez értett.