Érdekes viselkedés- by Tibet(y)

Kagome és Inuyasha szokás szerint veszekedtek:
-És még, hogy én bízzak benned és higyjek neked ezek után?! Felejts el!!!-kiabálta a lány a hanyounak mérgesen és a kút felé vette az irányt.
-De...Kagome...én...na mindegy! Neked aztán beszélhet az ember! Menjél csak, senkinek sincs szüksége rád!-kiabálta a hanyou is.
-Jó megyek is!
-Menjél!- ezzel a kijelentéssel zárult a veszekedés, és elváltak útjaik. Úgy tűnt végleg.
Kagomét a kúthoz érve nagy "meglepetés" fogadta. A kútnál Naraku(ezúttal nem bábu), Kagura, Kanna és Kikyou fogadta.
-Mit kerestek itt?- kérdezte megrémülve Kagome, de ennek jelét nem adta senkinek.
-Téged!-válaszolta Kikyou.
-Engem, de miért?
-Még kérded is? Azért, hogy megöljünk és így szabad lesz az út köztem és Inuyasha között.-válaszolta unottan Kikyou.
-Dehát most is szabad! Én nem.......nem......szeretem!- mondta Kagome, de az utóbbi könnyeket csalt a szemébe. Félt, hogy ezt meglátja Kikyou, de szerencséjére az éppen ekkor fújdogáló ennyhe szél a haját az arcába fújta, ezzel eltakarva a lány könnyeit, melyet ezután gyorsan eltüntetett az arcáról és összeszedte magát.
-Hmm...szóval szereted.-mondta Kikyou.
-Nem...vagyis...mit érdekel az téged? Ha nagyon akarod akkor menj oda hozzá! Én megengedem! Sőt még az engedélyem sem kell hozzá, hisz semmi sincs Inuyasha és én köztem!
-Oh...értem.-mondta Kikyou és egy apró gúnyos mosolyt tett láthatóvá az arcán.
-Menj már Inuyasha már vár!-ordította a fájdalomtól szinte már összeesett lány.
-Tényleg?-csillant fel a szeme Kikyounak.
Kikyou elment megkeresni szerelmét, aki egy tó mellett ült és ezt gondolta magában:
< Miért kell nekünk mindig veszekednünk Kagome? Túl makacs vagyok és a becsületem miatt sem tudom elmondani neked, hogyan érzek irántad. Jaj Kagome...>-sóhajtott a hanyou, de ekkor már Kikyou is ott volt.
-Mi a baj Inuyasha?-kérdezte.
-Ki...ky...Kikyou?
-Igen én. Megtisztelnél annyival, hogy elmondod mi bánt?
-Semmi, de te hogy kerülsz ide?
-Az a liba mondta, hogy te vársz engem, és én éppen ezért idejöttem.
-Kagome küldött? Ezt nem hiszem el!
-De muszáj elhinned, és azt is, hogy mostmár csakis az én "tulajdonom" vagy.-ezzel a kijelentéssel az arcán egy enyhe gúnyos mosolyt tett láthatóvá.
-Honnan jöttél? És hogy, hogy Kagome küldött?
-Hát tudod a kútnál vártunk rá, és onnan küldött.
-Vártunk? Többen is vagytok? De kik? Na ne, csak nehogy Narakuék...
-De de, ők azok.
-Dehát akkor Kagome...ne...az nem...KAGOME!- és rohant a kút felé a hanyou.
-Hiába, már biztos, hogy nem él.-a nő egy gúnyos mosolyt tett ki az arcára.

Eközben Kagomééknál.........

-Most, hogy Kikyou elment...-folytatni szerette volna a lány de Naraku a szavaiba vágott.
-Véged van!-mondta immár nem új hírként Kagoménak Naraku.
-Én csak haza szeretnék menni! Igérem soha többé nem jövök ide ebbe a világba, hisz úgysincs semmi sem ami ide kötne.-a lány a kútra pillantott.
-Oh, vagy úgy? El akarsz menekülni? Csak, hogy tudd... én nem kegyelmezek senkinek, az nem rám vall.-mondta és egy csapást intézett a lány felé, amit még sikeresen ki is került, azzal, hogy elugrott.
A következő csapást már Inuyasha is látta, mert a helyszínre ért, de nem volt elég közel ahhoz, hogy megtudja védeni a lányt. Legnagyobb meglepetésére a lány ez elől is sikeresen elugrot. Az ezt követő támadást már Inuyasha védte ki, mivel a lány elé ugrott előhúzva a Tessaigát.
-Inuyasha? Hát te itt?-kérdezte meglepetten a lány.
-Számítottam rád félszellem!-folytatta Naraku.
-Naraku te engem akarsz és nem őt.-mondta a hanyou.
-Már mindkettőtöket.-mondta Naraku és egy gúnyos mosolyt intézett a miko és a hanyou felé.
-Akkor inkább küzdj meg velem! És Kagomét hagyd békén! Kagome ugorj bele a kútba!-utasította a hanyou.
-Rendben.-hallatszott a válasz.
Kagome a kúthoz sietett, de ott Kagura már várta ez események után.
-Engedj el kérlek!-kezdte Kagome.
-Dehogy is! Eszem ágában sincs! Olyannak ismersz?!
-Igen, olyannak!-hangzott a válasz a miko felől.
-Azt már nem! Pengetánc!-kiálltotta el magát Kagura.
Kagomét eltalálták az éles pengék de csak könnyebb sérülést szenvedett. Szerencsére nem komolyat. Eközben Inuyasha legyőzte Narakut és sietett segíteni a lánynak, aki immáron a nyilvasszejével fenyegette ellenfelét. Inuyasha ezt kihasználva, hogy Kagura Kagoméra figyel, hátulról megtámadta a Tessaigával és végzett is vele. Kikyou megérkezett a helyszínre és látva, már csak Kanna maradt lefoglalta a hanyout és egy halvány bólintással jelzett Kannának, hogy támadhat. Kanna így is tett. Tükrét a menekülő Kagome felé tartotta és a lelkét akarta elvenni, de valamilyen oknál fogva nem sikerült, csak annyi, hogy a miko elájult.
-Kikyou miért nem hagysz már békén értsd megy, NEM SZERETLEK!!!-védte ki a támadásokat a hanyou, amit az említett személy intézett felé, de erre a szóra, NEM SZERETLEK!!!, Kikyou porrá lett és örökre eltűnt a föld felszínéről.
Inuyasha odasietett Kagoméhoz és beledobta a kútba. Ezután Kikyou után küldte Kannát, azaz megölte. Inuyasha a lány után ugrott a kútba, mivel eszébe jutott, hogy a lánynál van az ékkő többi darabja. Mivel a hanyou Naraku legyőzése után megszerezte az ékkő nagyobb darabját, mely teljesen be volt piszkosítva a sok rossztettől, amit régi tulajdonosa követett el, Inuyashát hatalmába kerítette az ékkőböl áramló rosszindulat.

A modern Japánban.........

Kagome még mindig a kútban feküdt eszméletlenül. Inuyasha kivitte a lányt a kútból és felvitte a szobájába. A házban szerencsére senki sem volt a páron kívül. A hanyou Kagomét letette az ágyra és kiment a szobából. Mikor a lány felébredt bement és leült mellé.
-Hát te mit keresel itt?-kérdezte meglepetten a lány.
-Téged...azaz...az ékkőszilánkokat.-a hanyounak ekkor vörössé változott a szeme.
-Azt akarod, hogy adjam oda neked?-kérdezte a lány észrevéve azt, ami a hanyou szemeivel történik.
-Igen.-mondta ridegen a hanyou.
-Hát...NEM!-mondta Kagome.
-Ezt nekem mondtad!?- emelte a hangját Inuyasha, aki még mindig az ékkő rosszindulatának hatalma alatt volt.
-Nem, hanem annak a mókusnak ott a fán!-és az ablak felé mutatott, mely mivel ki volt nyitva egy fa láttszódott át rajta keresztül.
-Hol, hol?-pattant fel a hanyou és az ablakhoz szaladt, hogy megnézze igazat mondott e a lány. De ezt roszul tette, mert a lány egy jól irányított rúgással kilökte(ebben az esetben kirúgta) az ablakon a hanyout.
-Ezt neked!-és már ki is esett a hanyou.
-Héj! Ezt még megbánod!-üvöltötte a hanyou, aki most látszólag nagyon dühös volt.
Felrohant a lány szobájába és Kagome nyakát megragadva, kilógatta az ablakon deréktól felfelé.

Eközben Mirokuéknál.........

-Miroku!-szólította meg Sango a szerzetest.
-Igen? Mi baj?
-Inuyasháék hol vannak?
-Biztos Kagome világában, hiszen hallottad milyen csúnyán összevesztek.-magyarázta Miroku.
-És most Inuyasha is ott van, hogy visszahívja Kagomét.-folytatta Sango.
-Hmm...nem hinném...menjünk nézzük meg.-ezzel Sango, Miroku és Shippou, naés persze Kirara átmentek Kagome világában, ahol nagyon meglepődtek a hanyou viselkedésén.

A modern Japánban.........

Sangóék Kagome ablaka alá siettek, ahol nem szokványos látvány fogadta őket. Inuyasha Kagomét kilógatta az ablakon deréktól felfele.
-Inuyasha mit csinálsz?-üvöltött fel Sango, remélve ezzel elért valamit. De nem. A hanyou még csak rá sem hederített.
-Ideadod a szilánkokat?-kérdezte a hanyou még meglehetősen nyugodt állapotban. Viszont ezen a kérdésen mindenki meglepődött, hisz Inuyasha nem szokott ilyeneket kérdezni.
-Nem!-hangzott Kagome felől a válasz.
-Hogy mi?-ezzel még jobban kezdte szorítani a lány nyakát.
-Jól...hallottad...nem!-nyögte ki Kagome.
-Akkor legalább azt áruld el, hogy hova tetted!-folytatta a parancsolgatást Inuyasha.
-Nem...nem...és...nem!-ezt a kijelentést Kagome nagyon megbánta, mert így a hanyou már teljes erejével szorította a lány nyakát.
-Hol van!? Add ide!!!
-NEM...NEM...ad...om!!!-Kagome e kijelentésére Inuyasha már  a körmeit szúrta a lány nyakába. Kagome már majdnem elájult, de megpróbált még egy kis erőt venni magán.
-Nos?!-hallattszottak a hanyou szavai.
-N...E...M!!!-Kagome e kijelentés után mégerősebb szorítást kapott és így a hanyou körmei is egyre beljebb "fúródtak" a lány nyakában. A lány eszméletét vesztette. Ezt észrevette a hanyou és felfogva, ez mit jelent, kilökte a lányt az ablakon, aki Miroku karjaiba esett.
Sango, látva, hogy a hanyou oldaláról leesett a kard a történtek közben, elindult megkeresni. Sikeresen visszatért a keresésből a kardal együtt. Inuyashához dobta, aki el is kapta, de ekkor megváltozott a szeme színe és a viselkedése is. Azon kapta magát észbe, mikor Kagome nyakát szorítja, immáron a ház udvarában. Ekkorra már Miroku letette Kagomét a földre és látva, már megint mit csinál a hanyou, megilyedt, de már ő is látta amint a kard a kezébe esik és minden megváltozik.(ami Innuyashát illiti).
-Mi van? Miért nézel így rám Miroku?-kérdezte immáron kijózanulva a hanyou.
-Nézd meg a kezed!-utasította Miroku és Sango Inuyashát. Shippou ekkor ért oda.
-Kagome! Mit csináltál vele?!-üvöltött a kis rókaszellem.
-Én?! Jajj ne! Mit keres a kezem Kagome nyakán és a körmöm Kagome nyakában?-a hanyou ilyetten kapta el a kezét a lánytól.
-Inuyasha ide tudnád adni az ékkövet?-kérdezte Sango.
-Természetesen.-mondta a hanyou szomorú hangon és Sango kezébe nyomta az ékkő nagyobb darabját.
Nem tudni hogyan, de Kouga is megjelent a modern japánban.
-Hát te meg?-kezdte a hanyou.
-Én megéreztem valami nincs rendben és megpróbáltam átjönni ebbe a világba. Úgy látszik sikeresen.- ekkor észrevette a földön fekvő lányt.-Mit csináltál vele te korcs?!
-Nem én, hanem egy másik énem, ezt még én sem értem.-hangzott a válasz a hanyou felől.
-Az...ék...kő...ék...kő...ék...kő...-ismételgette Kagome, mert kezdett magához térni.
-Mit mondasz Kagomém én Kagomém?-szaladt oda Kouga.
-Fent...a...szo...bám...ban...az...asz...ta...lo...mon.-suttogta Kagome, de ekkor ismét elájult.
Kouga gyorsan felszaladt a lány szobájába és elkezte a szilánkokat keresni az asztalán. Meg is találta. Kouga tudta mit akarnak a többiek, és, hogy ne számítson ellenségnek, önszántábók kiszedte a testében ékesedő szilánkokat és azokkal együtt ment le a többiekhez.
Egy a lakásban talált nylonba rakták az ékkő kisebb, nagyobb darabjait és várták, hogy Kagome felébredjen. Sango ápolta a fiúk pedig vigyáztak és figyelték a lányt.
Egyszer csak Kagome felébredt, sőt, fel is állt.
-Jobban vagyok köszönöm!-mondta.
-Semmi baj. :)-válaszolták, kivéve Inuyashát.
-Én...nagyon sajnálom!-dadogta a hanyou.
-Semmi baj, nem te tehetsz róla, hanem az ékkő!-mondta Kagome és megcsókolta Inuyashát, aki nagyon meglepődött ezen, hogy miért és miért pont most csókolta meg. De látva, hogy a lány ilyenekkel éppen nem foglalkozik nem ellenkezett. Mikor abbahagyták úgy elpirultak, hogy az arcuk olyan vörös lett, mint a hanyou kimonója. :)
-Öhömm...Kagome!-törte meg a meglepett társaság csöndjét, Miroku.-Azthiszem ideje megtisztítani az ékkövet.
-Igen igazad van.-mondta Kagome és a kezébe vette a darabokat amik nagy fény következtében összetapadtak és az ékkő megtisztult. Mind ez után az ékkövet elásták egy, olyan helyre ahol senki sem találja meg.
-Szóval nem haragszol rám?-kérdezte a hanyou Kagomét, aki csak ennyit válaszolt.
-Nem.-és ismét megcsókolta szerelmét, aki ismét engedett.

Folytatom.........