Kirándulás- by Tibet(y)

Japán egyik középiskolájában járunk. Egy olyan órán, melyet az osztályfőnok tartott, egy kis információt mondott a diákoknak a tanév végén lévő kirándulásról.
-Arisa! Ha figyelnél, akkor te is értenéd a feladatot. Nade most szeretnék mondani valamit.-kezdte a tanárúr beszédét a kirándulásról, melyet a diákokhoz intézett.
-A tanév vége után az igazgató újabb kirándulást szervez. Tavaly London volt a kiszemelt hely. Ebben az éveben, Magyarország. Azt még nem adta senki tudtára, hogy ott hova lehetne menni.-magyarázta a tanárúr.
-Tanárúr! De mégis hova?-kiabálta közbe Arisa, aminek a tanár nem örült túlzottan.
-Ha nem kiabálnál közbe, akkor mondanám tovább. Azért nem mondta meg, mert ebben az évben az iskolában tanuló összes gyerek szavazhat, hova menjenek. Három helyet említett. Azokat megtalálhatjátok azokon a papírokon, amelyeket be kell dobni kitöltve abba a ládába, ami az aulába lesz kirakva. Bizonyára mindenki észre foglya venni. Van kérdésetek?
A diákok csak néztek maguk elé, de végül 5 perc elteltével a tanárt hirtelen kezdték bombázni kérdéseikkel.
-A tanárúr nem tudja milyen helyek vannak feltüntettve a szavazócédulán?-kérdezte Arisa.
-Sajnos én még nem néztem meg.
Az óra ezek után folytatódott, de nem sokáig, mert hamar kicsengettek. Az iskola folyosóit elöntötték a termekből aramló tanulók. Először, nem lehetett kivenni, hogy ki hova, melyik osztályba tartozik,de néhány perc elteltével már csoportokba verődve álltak, vagy ültek és beszélgettek. Arisa is a barátnőivel beszélgetett.
-Engem biztosan nem fognak elengedni a Magyarországi kirándulásra a jegyeim miatt.-mondta Arisa és szomorúan lehajtotta fejét.
-Ugyan már! Majd átjössz hozzánk, ha tényleg nem engednek el.-mondta Kagome, aki Arisa osztálytársa és barátnője is volt.
-De te is mész nem?-kérdezte meglepetten Arisa barátnőjétől.
-Nem, de én nem azért, mert nem engednek el, hanem, mert nem akarok. Más programom van.-magyarázta a kérdezett lány.
-Oh, nekem mennem kell haza.-nézte meg óráját és ment el barátnőitől Arisa.
Két hét volt még a suliból. Ezalatt Budapestet szavazták meg, mint szálláshely. Ezt a kis időt, ami a suliból volt, Kagome már végigjárta. Az utolsó nap, utolsó órája után mindenki boldogan szaladt haza, hogy össze tudjanak pakolni a kirándulásra. Kagome és Arisa együtt mentek haza. Mikor odaértek Kagoméékhoz, felmentek a lány szobájába, leültek és beszélgettek.
-De örülök neki, hogy mindenki megy a kirándulásra csak én meg te nem...!-mondta durcásan Arisa, mellette ülő barátnőjének Kagoménak.
-Jajj ne légy már ilyen! Sok jó dolog van abban, hogy itt maradtál.-nyugtatgatta Kagome, Arisát.
-És mégis mi!?
-Ha most mennél, akkor nem lehetnél itt nálam.
-De akkor is!
Még elbeszélgettek egy-két órát, de ekkor besötétedett. Kagome már látni szerette volna a többi barátját, ezért felált, hogy kikísérje barátnőjét, hogy az hazamenjen. Kagome előrement.Az eltelt két hétben annyira unatkozott, hogy a nála lévő ékkődarabokat számolgatta. Most, viszont észre sem vette, hogy egyet ott hagyott az asztalán, melyet Arisa megtalált. A többi szilánk Kagoménál volt, csak az az egy nem. Mikor már az említett lány ki volt kísérve, Kagome a kúthoz rohant. Arisa követte, mert érdeklődni szeretett volna a kis szilánk után. Kiabált Kagome után,  de az már nem hallotta. Odament a kúthoz és belenézett.
-Kagome, ott vagy? Válaszolj!-mivel Kagome nem válaszolt és Arisa nem látta a kútban, úgy gondolta utánaugrik, hátha ő is eltűnik. Annak nagyon örült volna. Beleugrott, de nem ütötte meg magát. Az ami ezután történt, elkápráztatta a lányt. Kék fény ölelte át a lány testét. Már azt is elfelejtette miért is ugrott a kútba. A történtek lefoglalták elmélyét. Aztán szilárd talajt érzett a lába alatt. Kimászott a kútból. A tály is lenyűgözte. Egyenesen ment, majd elérte Kagoméékat.
-Ékkőszilánkot érzek.-szólalt meg Kagome.
-Hogy mi, hol?-kérdezte a hanyou és előrántotta a Tessaigát, arra az esetre, ha szellem közeledne, bár azt megérezte volna. Azért nem árt az óvatosság.
Arisa odaért a többiekhez.
-Szia...sztok, Kagome mi ez a hely?-kérdezte Arisa.
-Arisa! Te itt? De hogyan és miért?
-Oh csak ezt találtam az asztalodon és olyan szép fényes. Utánad jöttem megkérdezni, mi ez.-mindenki a lány tenyerében lévő ékkőszilánkot nézte.
-Köszönöm, hogy elhoztad.-mondta barátnője és elvette az érkezett lány tenyeréből a szilánkot.
-Ki ez?-kérdezte a hanyou, mert csak most jutott szóhoz.
-Ő az én osztálytársnőm.-mutatott Kagome, Arisára.
-Jó jó, de mostmár megtudhatnám mi ez? De előbb bemutatnád őket?-kérdezte Arisa és a csapat többi tagjára mutatott.
-Bocs. Ő itt a szerzetes, Miroku.-Mirokura mutatott.-A csonttörővel lévő lány pedig Sango. És ő itt mellettem Inuyasha. A macska Kirara.
-Héj! Én kimaradok?-bújt elő Shippou.
-Jajj ne haragudj! És végül ő Shippou.
-Értem. Kösz! Én Arisa vagyok, örülök, hogy találkozhattunk.-mutatkozott be az új lány is.- És akkor most elárulod mi ez?
-Nem semmi közöd hozzá!-válaszolt Kagome helyett Inuyasha.
-Mi az, hogy semmi közöm hozzá!?
-Az, hogy semmi közöd hozzá! Az nem rád tartozik!
-Inuyasha! Ne légy már ilyen! Ez itt a Szent ékkő egyik darabja. Egy szilánknak is hatalmas ereje van, nemhogy egy egésznek...!-magyarázta Kagome.
-Jó meg van amit akartál! Kagome küldd haza vagy én küldöm!-utasította a hanyou Kagomét.
-De Inuyasha! Mégcsak aztsem tudja, hogy hogyan került ide!
-Akkor is!
-De nem! Velünk jön!
-Nem!
-FEKSZIK!!!!
Inuyasha a földdel találkozott, pedig nem is akart.
-Ezt meg hogyan csináltad?-érdeklődött Arisa.
-Hát...őőő...izé...csak hallgat rám.-hazudozott a kérdezett lány.
-Bárcsak rám is hallgatna az a rengeteg pasi akinek tettszek. Ők is ilyenek, mint Inuyasha.-ezen mindenki nevetett.
-Mivan velem!?-kérdezte a hanyou.
-Veled semmi bajom. Csak Kagoménak.-az utóbbit halkan mondta.
-Velem te ne kötekedj!
-Ki kötekedik...veled?-nevetett Arisa.
-Gúnyolódsz!?
-Vedd aminek akarod!
-Na elég legyen már! Menjünk Kaede anyóhoz!-mondta Kagome.
-Még az is jobb, mint ő vele maradni!
-Ő is velünk jön, és semmi "de" és "nem"! Érthető voltam!?-mondta Kagome.
-Igen.-morgott a hanyou magában.
Elmentek Kaede anyóhóz. Bementek hozzá.
-Jónapot Kaede.-kezdte Kagome.
-Sziasztok. Ki ez a lány?-érdeklődött az anyó.
-A barátnőm.-hangzott a válasz Kagome felől.
-És hogy hívják?
-Arisa vagyok.-válaszolt Kagome helyett az említett lány.
-Mi járatban vagy itt Arisa?-faggatta tovább a lányt az anyó.
-Kagome után jöttem, mert találtam egy ékkő szilánkot az asztalán és érdeklődni szerettem volna.
-A bátyám szagát érzem!-szólalt meg a hanyou.
-Én meg a te förtelmes szagodat.-nevetett Arisa, mert nem gondolta komolyan amit a hanyou mondott.
-Most az egyszer hagyd békén légyszives.-kérlelte Kagome, barátnőjét, de sem ő sem pedig a hanyou nem engedett.
-Azthiszed jódolog elviselni a TE förtelmes szagodat!?
-Nem kell elviselni! Moroghatsz is helyette.
-Fejezétek már be!-kiálltotta Sango.
-Nocsak, nocsak! Az öcsikém már megint halandókkal van körülvéve.-érkezett meg Sesshoumaru.
-Kellemetlen látogató vagy Sesshoumaru!-válaszolta öccse.
-Tudom, de most nem azért jöttem, hogy ezt megvitassuk, hanem a Tessaigaért.
-Erre mindig ugyanaz a válaszom! Nem!
-Hogy mi? A Tessaiga? A legendás kard? Meg kell néznem!-mondta csodállkozva Arisa, aki most észrevette a hanyou oldalán lévő kardhüvelyt, amiből kirántotta ezek után a Tessaigát. Kirohant a kunyhóból, egy nagy terjedelmű füves területre. Sesshoumaru és Inuyasha utánament. És mindenki más is.
-Hmm, a Tessaiga. Szóval ez valóság. Azt mondják, hogy hatalmas ereje van, a pusztítókardnak.-mondta egészen halkan Arisa.
-Ha most ideadod a kardot, még nem öllek meg.-fenyegette Sesshoumaru a lányt, aki tőle csak pár méterre volt.
-Nem. Nem adom. Előbb nézzük csak mit tud ez a kard.-meglendítette a kardot ami azonnal agyarrá nőtt.
-Hát ez meg, hogy?-értetlenkedett a hanyou, de nemcsak ő, mert ezt senki sem értette.
-Szép!-motyogta magának a lány (Arisa).
Arisa még lengette egy ideig a kardot. Nem találta nehéznek.
-Na jó. Elég ebből add ide különben azonnal véged!-fenyegetőzött Sessy.
-Nekem végem? Ez akkor nem valóság, hanem egy mese?-dühítette Sessyt, Arisa.
-Ez a valóság, de te nem sokáig leszel az élők sorában!
-Vigyázz, mert még a végén használni is fogom a Tessaigát.
-Engem akar megölni egy halandó!?
-Halandó? Te kivétel lennél?
-Igen, mert én szellem vagyok.
-Ezt még a piszi sem hiszi!
Inuyasha a lány mellé állt és megpróbálta elvenni tőle a kardot. Sikertelenül.
-Add ide! Még használni sem tudod!-idegeskedett a hanyou, de Kagome kedvéért nem bántotta a lányt. Majd, mikor Arisának máshol jártak a gondolatai, a hanyou kihasználta a helyzetet és elvette a kardot.
-Most az egyszer megúsztátok, de legközelebb nemcsak én, hanem a halál is beköszönt hozzátok!-mondta ridegen Sessy és elment.
-Neked muszáj mindenkinek visszapofázni!?-kérdezte a hanyou.
-Miért érdekel?
-Csak, mert!
-Az nem válasz!
-Mi lenne ha nem az!?
-Nemtudod, hogy mit kéne mondani, lerázó válasz! De nem olyan válasz, amit én vártam volna!
-Azért kérdeztem, mert nagy a szád!
-Neked még nagyobb! Különben azok az éles kutyafogak nem férnének el a szádban!
-Liba!
-Halandó!
-Tudd meg én nem vagyok halandó! Félszellem vagyok!
-Az se jobb!
-Fejezzétek már be! Észrevettem, hogy mostanában nem velem, hanem Arisával veszekedsz!-üvöltözte Kagome, aki eddig nagyra nyílt szájjal nézte az eseményeket.
-De én nem...!
-Hagyjuk! Inkább ülj le és egyél!
A társaság elcsendesült. Ezt már nagyon régóta várták. Mindenki a saját helyére ment és elaludt. (Kaede kunyhójában.)