A lélek elvétele.

Az égbolton már látni lehetett, miként a nap felkel. Rózsaszín, világoskék és narancs színt adva annak. Mikor a nap elérte azt a pontott, hogy be tudott hatolni a kunyhók ablakán, Kaede felébredt. Elment, hogy szedjen gyógyfüveket, arra az esetre, ha a csapatot sérülések érnék. A nap fénye az ablakon át rávilágított Kagome arcára. Inuyasha ekkor ébredt fel. Csak nézni tudta a lányt, aki még mindig aludt barátnője mellett. Néhány perc elteltével mindenki felkelt és megreggelizett.
-Szerintem ma induljunk és menjünk tovább keresni a szilánkokat.-mondta a hanyou.
-Igen. Már ideje lenne menni. Rég nem voltunk már szilánkokat keresni.-mondta  Miroku.
Mindenki beleegyezésével elindultak. Beértek egy erdőbe. Nem sokáig mehettek zökkenőmentesen. Narakuékkal találták szemben magukat.
-Nocsak, nocsak kiket látnak szemeim! A rég nem látott csapat, mely telis tele van halandókkal!-mondta Naraku.
-Elég! Mit akarsz?-kiabálta a hanyou.
-A halálodat!
-Azt nehezen akarod!
-Na ne nevettess!
-De igen!- a hanyou előrántotta a Tessaigát és Narakut célbavéve nekitámadt. A célbavett személy könnyen elkerülte a csapást.
-Csak ennyi!? Jellemző! Egy félszellem soha sem győzhet le!-mondta Naraku, majd unott képet mutatva eltünt. De csak ő. Kanna és Kagura ott maradtak. Kagura Sangót és Mirokut kezdte támadni. Inuyasha közbeavatkozott és így most ő mérte a csapásokat Kagurára. Eközben Kagome és Arisa egymás mellett Kannát bámúlták. Nem tudták mit tegyenek. Farkasszemet néztek egymással.
-Kanna, mi olyan érdekes van rajtunk, amit nagyon nézel?-kérdezte Kagome.
-Csak koncentrálok.
-Akkor nem zavarunk.
-Ne, ne, maradjatok csak.-erre a kijelentésére elővette tükrét és Arisa felé tartotta.
-Tudom, hogy szép vagyok, de nemhinném, hogy meg szeretném magam nézni.
-Nem kell.
-De akkor miért tartod a......-nem tudta befejezni, mert összeesett. Kanna boldogan nézte, hogyan távozik a lány testéből a lelke. Egy gonosz szándékkal megtelt lelket próbált az "üres" testbe beköltöztetni, de nem sikerült. Valami miatt Arisa teste nem engette, hogy gonosz lélek szállja meg.
-Arisa!-kiálltotta Kagome.
-Mit csináltál!?-kérdezte a hanyou, miután Kagura elment Kannával együtt.-Már mindegy, elment.
-Most mehetünk vissza Kaedéhez.-mondta Kagome könnyekkel teli szemét törölgetve.
-Jó...menjünk.-mondta nem túl sok kedvvel Inuyasha.
Elmentek Kaedéhez.
-Mi történt?- kérdezte.
-Kanna a tükrével elvette Arisa lelkét, de szerencsére gonosz lelkeket nem tudott beleköltöztetni a testébe.-magyarázta Kagome és Sango.
-Érdekes.
-Mi érdekes?-ezt már Miroku kérdezte.
-Ebben a faluban él egy 30 éves ember. Amikor az ő lelkét vették, el akkor az ő teste sem engedte, hogy gonosz lelkek megszállják. De végül visszakapta...többször is.
-Többször is?-kérdezte a hanyou.
-Igen. Kanna többször megpróbálta Naraku parancsát végrehajtani, de csak a fele sikerült. Kanna annyira megunta, hogy visszaadta. Nem biztos, hogy Arisa esetében is így lesz. Lehet, hogy Naraku most ezt nem engedi. Bizonyára akkor már neki is elege volt.
-Elképzelhető, hogy családi kapcsolat van köztük?-kérdezte Miroku.
-Igen. Kagome, te jobban ismered. Mit mondasz?
-Hát...nekem mesélt valamit egy nagyon régen élt nagyapjáról, aki ebben az időben élt. Ebben az esetben él. Mesélt róla, milyen dolgok történtek vele, mint például ez.
-Akkor ő is vissza fogja kapni a lelkét. Nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy Naraku rájöjjön.
-Na jó én mentem Narakuhoz.-mondta Kagome és elindult kifelé.
-Várj mi is megyünk!-kiálltották utána a többiek. Mentek tovább. Megint egy erdőn keresztül mentek.
-Jajj, Arisa, Arisa!-sóhajtott Kagome.
-Ne terheld magad ilyenekkel. Úgyis nagy volt a szája és hallottad, hogy úgyis visszakapja a lelkét.-mondta Inuyasha.
-Mi!? Hogy lehetsz ilyen!? Ahelyett, hogy lelket öntenél belém, vagy bíztatnál, megnyugtatnál, elveszed mindezt!?-üvöltözött Kagome.
-Én csak...nem kedveltem.
-Nem várom el tőletek, hogy puszi-puszi pajtások legyetek, de azt sem szeretném, ha annyira utálnátok egymást, hogy megölni is képesek lennétek a másikat! Tudod mit? Elmegyek előre Narakuhoz. Megne próbáljatok utánam jönni!
-De Kagome!- kiálltott a könnyekben dús lány után Miroku.
-Ez most nagyon hiányzott ugye!?-kérdezte Sango.
-Biztos!-így Inuyasha.
-Csak úgy félvállról veszed!?
-Igen.
-Menj utána! Még a végén belehal, ha Naraku ott lesz, de az sem kell, hogy ott legyen, elég, ha Kagura vagy Kanna, netán Kikyou van ott akkor is meghalhat és téged ez nem is érdekel!?-engedte ki dühét Sango.
Estig még vártak. Aztán Inuyasha elindult szép lassan abba az irányba, amelybe Kagome ment 5-6 órával ez előtt.