Az új tag

Egyszer egy nap úgy adódott, hogy Kagoménak haza kellett mennie, mert hiányoztak neki a modern Japánban élő családtagjai. Egy teljes hétig odavolt a saját világában. Inuyasha ezt megunta és utánament.
- Elmegyek Kagoméért.-állt fel Inuyasha helyéről, hirtelen.
- Nyugalom, majd jön.-nyugtatgatta Miroku.
- És mikor? Megőrülök, mióta nincs mellettem.
-Na ne már, szerelmes vagy belé!
- Hogy mi!? Én!?
- Igen. Tudodmit, elkisérlek, jó?-mosolygott a szerzetes.
-Rendben.
Elmentek a kúthoz. Mikor odaértek egy lányt láttak mellette. A földön feküdt ájultan. Haja hosszú szőke volt és ugyanolyan érdekes, furcsa ruhákban járt, mint Kagome. Barna kapusznyis pulóver volt rajta, mely csak félig volt összehúzva cipzárral. Nem lehetett látni, hogy milyen felső van alatta, csak annyit, hogy sárga színű. Barna térdalá érő szoknyát viselt. Lábán hosszúszáru csizma, mely fekete volt díszcsattokkal a külső oldalán. Szűrkés szőrme húzódott a "szájánál" és a cipzár mentén, mely a másik csizmára nézett. A csizma magassarkú volt. A pulóvere bal oldalán a mellkas tájékán a lány monogramja láttszik. A két fiú nem nézte sokáig a lányt, Inuyasha felkapta a hátára és már mentek is Kaede anyóhoz.
-Sziasztok. Hogyhogy Kagome nélkül jöttetek vissza?-üdvözölte őket Kaede.
-Mikor  a kúthoz értünk, ezt a lányt láttuk mellette ájultan. Idehoztuk neked, hogy megnézd mi baja lehet.-magyarázta Miroku.
-Oh értem.-Kaede nem sokáig figyelte a lányt, megvizsgálta.
-Semmi baja, csak elájult.-magyarázta.
-Akkor jó.-mondta Sango, aki mindvégig a kunyhó sarkában ült.
Ekkor már Kagome is megérkezett.
-Sziasztok. Inuyasha ki ez a lány?
-Hát...ööö...nem tudom. A kútnál találtuk ott feküdt mellette ájultan.
-Értem. De miért mentetek a kúthoz, ha egyszer tudtátok, hogy úgyis visszajövök?
-Én nem akartam, Inuyasha erőlködött!-mentegetőzött a szerzetes.
-Miroku!-ordított Inuyasha.
-Igen?-kérdezte Miroku, bár tudta, hogy miért ordibál a hanyou.
-Nem erőlködtem!
-Jajj Inuyasha, ne mond már, hogy te nem vetted észre...már mindenki tudja, hogy szerelmes vagy Kagoméba!
-Én!? Te megőrültél? Csak...az ékkövek miatt mentem utána.-mondta a hanyou, bár kezdte beismerni magában, hogy igenis szereti Kagomét.
-Oh vagy úgy. Fekszik!-mondta Kagome arcán teljes nyugalmat mutatva, közben besétált a kunyhóba a földön fekvő hanyou mellett.
Az ismeretlen lány kezdett ébredezni. Lassan kinyitotta szemeit, melyek ezután felfedték színüket. Világoskék szeme gyönyörűen csillogott az ekkor besütő nap hatására.
-Hol vagyok? Ti kik vagytok?-kérdezte.
-Én Kagome vagyok, ő itt mellettem Inuyasha, ő Miroku és ő Sango. Naés persze Kirara és Shippou és Kaede.-mutogatott a bent levőkre Kagome.
-És te ki vagy?-kérdezte Miroku perverz mosollyal az arcán.
-Én Tara Akera vagyok. Nemtudjátok, hogy hol vagyok?
-A középkori Japánban.-mondta Sango aki eddig csak magában motyogott.
-Hogyan kerültél ide?-érdeklődött a hanyou.
-Nemtudom pontosan. Arra emlékszem, hogy mentem haza a suliból és...
-Suliból?-értetlenkedett a hanyou.
-Inuyasha a suli ugyanaz, mint az iskola ahova a velem egykorú gyerekek járnak és én is.
-...és megpillantottam valami fénylőt a járda mellett. Felvettem és teljesen úgy nézett ki, mint a legendás Négy Lélek Ékköve. Nem kellett sok rájöttem, hogy ez nemcsak úgy néz ki, hanem az is.-e mondat után elővett a zsebéból egy követ.
-Ez az. Érzem hogy a közelemben van az ékkő.-mondta Kagome.
-És mi van azzal az ékkővvel amit keresünk?-kérdezte Inuyasha.
Kagome elővette az üveget melyben a szilánkokat szokta tartani. A szilánkok benne voltak.
-Hát ezt nem értem.
-Azthiszem nem mondtam el elég érthetően. Ez nem a Négy Lélek Ékköve, hanem annak a párja, a Négy Test Ékköve. Ugyanis a lelkekhez egykor testek is tartoztak. Ez a két ékkő egyenlő erővel rendelkezik. Azonban, ha a kettőt egyesítjük, eggyéválik. Olyankor lehet kérni tőle valamit, bármit, majd megsemisül.
-Pedig azt mondtad, hogy ez az.
-Mindegy.
-És te honnan tudsz erről?
-A nővérem mondta. Neki az anyukám és az anyukámnak a nagymamám.
-Neki meg a dédnagymamád...-mondta a hanyou unott képet vágva.
-Nem.
-Nem?
-Nem, mert a nagymamám volt az első áldozat. Egyszer az egyik napon a nagymamánkat megölték. Nemtudom hogyan, de én már csak annyit hallottam, hogy meghalt. Ez után az anyukám indult útnak. Nem mondta, hogy hova megy. Én akkor 5 éves voltam a nővérem 10. Majd mikor azt is a tudtomra adták, hogy édesanyám sincs többé a nővérem megfogadta, hogy bosszút áll az anyukánkért és a nagymamánkért. 10 év múlva, mikor én 15 éves lettem, a nővérem pedig 20, ő is elindult. Ő sem járt sikerrel. Állítólag egy szörnyeteg gyilkolta meg őket. Én tegnap hazafele jöttem és a többit már tudjátok. Én úgy gondolom, hogy a többiek is itt lelték halálukat, ezért ha már itt vagyok megbosszulom a családtagjaim halálát.-mesélte történetét Tara, miközben egy-két könnycsepp simogatta meg az arcát.
-Ez nagyon megható történet Tara...-kezdete Miroku.-A te családodban a női tagokat súlytotta az átok, miszerint mindenkit meg fognak gyilkolni. Az én családomban a férfitagokat súlytotta Naraku olyan átokkal, mely szerint minden férfitagnak a jobb tenyerén egy hatalmas lyuk tátong, mely ha nem vagyunk óvatosak akár még engemet is beszippanthat. Ezért én úgy gondolom, hogy könnyebb lenne ezt az átkot mindkettőnknek úgy elviselni, hogyha eggyütt maradunk. Tara lennél a gyermekeim anyja?-mesélte miroku.
-Ki legyek!? Arról ne is álmodj!(PUFF)-mondta Tara, majd egy hatalmas pofonnal ajándékozta meg a szerzetest.
-Jajj Miroku abbahagyhatnád már ezt. Tudod, hogy így senki sem fog neked jobbat mondani ennél.-mondta unott képet mutatva Sango.
-Akkor menjünk keresni tovább a szilánkokat.-mondta Inuyasha akit most érdekesképpen nem érdekelt, hogy megszerezhetné az ékkövet. Arról nem is sejtettek, hogy a felismerhetetlen üresség, Kanna a kunyhó mögött áll és hallgatózik. Elment Narakuhoz és elmesélte neki a történteket.
-Szóval egy másik ékkő...A Négy Test Ékköve. Ami pedig itt van a kezemben hiányosan, az a Négy Lélek Ékköve és ha ezt a kettőt egyesítjük egy kérés után megsemmisül. Akkor megszerzem a másik ékkövet is attól a szőke hajú lánytól.
A csapat eközben zökkenőmentesen ment arra amerre a megérzéseik súgták. Ez nem mehetett sokáig így, mert Naraku megtisztelte őket a jelenétével.
-Lám, lám Inuyasha és a kis csapata.-mondta gúnyosan.
-Mit akarsz?-így Inuyasha.
-Most nem harcolni jöttem, hanem kérni valamit.
-Mit?
-Tara ha jól sejtem.-fordult oda a lányhoz.-Add ide az ékkövet és nem öllek meg.
-Csak szeretnéd! Ahogyan beszélsz, az elárulja, hogy te voltál a nővérem, édesanyám és a nagymamám gyilkosa! Légy átkozott!-tört ki magából a lány.
-Hmm, nem hinném, hogy megöltem volna őket, de ahogy most mondod lehet, hogy segítettem nekik abban, hogy főfogásként szerepelhessenek Todamasa étlapján.
-Ki az a Todamasa!? Válaszolj te átkozott!
-Az egy olyan szellem aki szép, csinos nőkkel táplálja magát. Így ő egyre szebb lesz és erősebb is egyben. Ha lát egy csinos nőt annak a családját jelöli ki egyik fogáskának az étlapján.
-Nemérdekel, hogy ki volt az aki megölte őket, csak annyi, hogy rajtad is bosszút álljak. Elvégre te is közrejátszottál a halálukban!-üvöltötte Tara tudva, ezzel húzza az időt ami neki jól jön, hogy gondolkodni tudjon, mivel nincsen semmilyen fegyvere.
-Akkor mire vársz támadj meg! Vagy talán félsz!?
-Nem félek!
Ebben a pillanatban Naraku háta mögül előjött Kagura és Kanna.
-Neked csak a szád nagy!
-Miért, te kivétel lennél? Te sem csinálsz mást csak játszod az eszed!
-Tényleg? Lássuk akkor, hogyan küzdesz meg a reinkarnációimmal.
-Pengetánc!-lépett elő Kagura.
-Milyen tánc?-csodálkozott Tara, de még időben elugrott az éles pengék elől.-Most én következnék? Nem, azt nem engedem, hogy megöljön! Hogyan győzhetném le, ha nincs fegyverem, hát persze az ékkő! Na jó és hogyan használjam?-gondolta magában és elővette a zsebében pihenő ékkövet.
-Csak nem feladod a harcot?-kérdezte gúnyosan Naraku Tarától.
-Nem, soha nem adom fel addig, amíg meg nem bosszulom a nővérem, anyukám és a nagymamám halálát!-üvöltötte a lány. Erre az ékkő a kezében fényleni kezdett és felemelkedett a lánnyal együtt. Az ékkő beleolvadt a lány testébe, aki ezt nem igazán díjazta. Helyette hangos ordítással jelezte, hogy ez fáj neki. Naraku jobbnak látta elinalni, mielőtt még valami történne. Egyenesen Kougához ment.
-Kouga nézd! Az nem Naraku?-kérdezte az egyik farkas Kouga mellett.
-De igen.-mondta majd előtte megállt az említett személy.-Miért jöttél?
-Hasznos információm van számodra.
-Miért akarsz te nekem ilyeneket mondani?
-Mert ez érdekelni fog.
-Jól van akkor bökd ki végre, mert nem érek rá veled foglalkozni!
-Rendben. Arról lenne szó, hogy kihalgattam Inuyashat és a csapatát. Ott egy bizonyos Négy Test Ékkövéről beszéltek, mely ugyanolyan erővel bír, mint az aminek most mindenki keresi a szilánkjait. Ez az ékkő egy bizonyos Tara Akera nevü lány testében van. Menj és szerezd meg és akkor olyan erős leszel, hogy bármit megkaphatsz amit csak akarsz. Na, mit szólsz?
-Hmm, ez nagyon érdekes. Miért akar nekem Naraku segíteni? De sebaj, legalább Kagome közelében lehetek.

                Folytatása köv.